Kövess minket 
-on és 
-en!
Focsaniból Krasznogorszkba kerültünk. Itt vettek minket először névjegyzékbe, még számot is kaptunk, egyenkénti kihallgatás után.
A hadifoglyok egy része a vaskohó javításán dolgozott, mások a kőfejtőben három műszakban, télen is 30-36 fokos hidegben. Engem a kőfejtőben baleset ért: néhány méter magasból leestem a kiöntőgép hibája miatt. Eltört a vállam, három hónapon át voltam a segélyhelyen.
Az ellátás gyenge volt, nemcsak a dolgozó foglyoknak, de a kórházban is. Olyannyira éheztünk, hogy a német foglyok egyszer fogtak egy kutyát, megölték, megsütötték és megették. Miután kitudódott az eset, kétheti pincefogságra ítélték őket. 1946 telén a kőbányából 3 fogoly megszökött. Elfogták, agyonlőtték őket, majd a láger kapujába kitéve, táblát akasztottak nyakukba ezzel a felírással: „Így jár, aki szökik”.
Felépülésem után, 1946 nyarán kolhozba vezényeltek. Itt valamivel több élelemhez jutottunk, de a feljavuláshoz ez sem volt elegendő. A polgári lakosság sem élt jobban, mint mi. Így megmaradtam továbbra is „ókásnak”. Ebben az állapotban szállítottak haza 1947 júniusában.
Horváth János – Budapest
HH 1995/4.
