Kövess minket -on és -en!


A Little Rock-i négereket sokkolta, hogy a hétvégén a nemzetiszocialista Blood Tribe csoport tartott felvonulást a város több pontján.

A fehér favédő csoportot látták vonulni olyan utcákon, mint a Dr. Martin Luther King Junior Drive és a Daisy L. Gatson Bates Drive.

A Little Rock-i fekete szupremácista NAACP helyi szervezete megosztotta a néger közösség felháborodott reakcióit a csoport hirtelen megjelenésére, amelynek tagjai maszkot viselve, horogkeresztes zászlókkal és táblákkal vonultak végig Arkansas állam fővárosának utcáin. Marie Hollowell, az NAACP Little Rock-i szervezetének elnöke, a csoport tevékenységét „gyűlölettel telinek” minősítette, bár pont ő gyűlölködött ellenük.

„Elsőre úgy tekintettem rá, mint az ő jogukra a tiltakozásra, arra, hogy azt tegyék, amit akarnak. Azonban számunkra és a mi közösségünk számára ez a gyűlölet szimbóluma.” Hollowell szerint a „Blood Tribe”-nak egyértelmű célja volt. „A szervezetük számára készítettek egy toborzó videót.”

Shawn Woods, az NAACP Little Rock-i szervezetének büntető igazságszolgáltatási bizottsági elnöke úgy véli, hogy a csoport által bejárt helyszínek szimbolikus jelentőséggel bírtak. Ezek egyike a Central High School volt, ahová a Little Rock Nine tanulói iratkoztak be a Brown kontra Oktatási Tanács döntését követően, amely elindította az iskolai szegregáció felszámolását és a fajkeveredést kötelezővé tette az egész országban.

Most az NAACP válaszokat követel a helyi rendfenntartóktól.

„Miért nem tudtunk róla előre, hogy felkészülhessünk, vagy értesíthessük az embereket arról, mi történik, hogy ne fajuljon nagyobb incidenssé?” – panaszkodott Woods.

Hollowell így fogalmaz: „Fel kell tennünk magunknak a kérdést: vajon máshogy kezelték volna ezt, ha egy másik csoportról lett volna szó?”

Egy másik kérdés is felmerül: vajon a rendőrség kísérte a csoportot?

Hollowell elmondása szerint, miután beszélt a Little Rock-i rendőrséggel, „rájöttem, hogy nem ez a helyzet. A rendőrség csak figyelte őket, és a közösség biztonságára ügyelt.”

Megoszotta a vágyát, mely szerint mindez másképp is történhetett volna, vagyis azt követelte, hogy legközelebb ne engedjenek teret a szabad gyülekezésnek.

„Talán egy kicsit hamarabb is léphettek volna, amikor látták, hogy beszállnak abba a U-Haul teherautóba és elindulnak valahová.”

„A mi ügyünk a biztonság fenntartása. Nem akarjuk, hogy az emberek féljenek a saját közösségükben” – teszi hozzá, miközben senkinek nem esett bántódása.

Hollowell tovább fokozta a riogatást azzal, hogy a „Blood Tribe” tettei akár megfélemlítésnek is minősülhetnek, amely az 1993-as Arkansas-i Polgárjogi Törvény szerint gyűlölet-bűncselekménynek számít. Az Arkansas Code 16-123-106 lehetővé teszi, hogy az érintettek polgári jogi eljárást indítsanak „tiltó határozatért vagy kártérítésért, vagy mindkettőért, ha valakit faji, vallási vagy etnikai gyűlölet motivál, és a cselekmény megfélemlítésnek vagy zaklatásnak minősül.”

A felvonulást követően a „Blood Tribe” tagjait látták beszállni egy nagy U-Haul teherautó rakterébe. A Central High Schooltól elhajtva nem sokkal később a Little Rock-i és Arkansas állami rendőrök megállították a járművet.

A raktérben 22 embert találtak, akiket végül arra köteleztek, hogy más módon oldják meg a hazajutást. A sofőr, akit a rendőrség közleményében a 36 éves indianai Zachary Platterként azonosítottak, egy idézést kapott az eset miatt.

Kövess minket -on és -en!

1987. augusztus 17-én halt meg Rudolf Hess német nemzetiszocialista vezető, Hitler egykori helyettese, aki élete utolsó negyven évét a spandaui börtönben töltötte, az utolsó két évtizedet az intézmény egyedüli foglyaként.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Hans Baur altábornagy évtizedeken át komolyan kötődött Adolf Hitlerhez. Ő volt a magánpilótája, de a vezérkar több más, magas rangú tisztjét is rendszeresen szállította.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

Donald Trump külpolitikai hiperaktivitása nemcsak az egyre jobban a körmére égő Epstein-ügyről való figyelemelterelést szolgálja, hanem az amerikai gazdaság és a dollár mind súlyosabb gyengélkedését is jótékony homályban tartja.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

A kanadai közszolgálati média (CBC) egy belső kormányzati jelentésre hivatkozva kongatja a vészharangot: eszerint az országban gombamód szaporodnak az úgynevezett „aktív klubok” (Active Clubs).

Az USA és Izrael Irán elleni háborújának első fordulójában az agresszor egyetlen stratégiai célja sem valósult meg: sem a rezsimváltás, sem az iráni atomprogram leállítása, sem pedig az ország ballisztikusrakéta-képességeinek felszámolása.

Mint tüzér műszaki tisztet, 1944 tavaszán a honvédség tüzérségi szertárával Nyugatra telepítettek. Állomásaink: Prága mellett, németországi Naumburg an der Saale, majd a német kapituláció után már mint fogoly Remagen, Attichy, Reims és Mailly le Camp.

Három nemzetiszocialista férfit ítéltek el Angliában, miután több mint 200 fegyverből álló arzenált halmoztak fel, és terrortámadásokat terveztek zsidó és muzulmán intézmények ellen.

Talán egyetlen olyan film sem készült a második világháborúról, amelyikben ne hangozna el Németországra a Harmadik Birodalom kifejezés, pedig e megnevezés használata történelmietlen a korabeli német rendszerre.