Kövess minket 
-on és 
-en!
A német hadvezérek Magyarország védelmét éppen úgy a szívükön viselik, mintha magát a német földet védenék - írja a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt hivatalos lapja 1944 novemberében.
1944. november 3-án a Völkischer Beobachter a vezércikk helyén terjedelmes haditudósítást közöl a magyarországi harcok jelentőségéről „Magyarországi csata” címmel. A Duna–Tisza közén október 29-én Budapestért megindult szovjet támadással – írja a cikk a magyarországi csata addigi szakaszainak felsorolása után – újabb harc kezdődött meg abban a küzdelemben, amelyben közvetlenül két nép sorsáról, közvetve az egész európai szárazföld szívéről és a Nyugat jövőjéről van szó.
Minden nap, amely hozzájárul a csata meghosszabbításához – még ha este ismét területveszteséget kell is elkönyvelni –, megnyert ütközettel ér fel. Ez talán paradoxonnak látszik, de valóban így van, mert minden ilyen nap erőfeszítéseinek fokozására kényszeríti az ellenséget, erre azonban tetszés szerinti mértékben ma már nem képes.
A német lap tudósítása megemlékezik a magyarországi harcokat vezető német hadvezérekről, akik – mint a lap írja – Magyarország védelmét éppen annyira a szívükön viselik, mintha magát a német földet védenék. A tudósítás áttér azután a szovjet veszteségek ismertetésére. Az elkerülhetetlen saját veszteségek semmiképpen sincsenek arányban a bolsevisták hatalmas veszteségeivel, sőt a csata eredményeihez viszonyítva összehasonlíthatatlanul csekélyek.
A magyarországi hadműveletek megindulása óta eltelt nyolc hét alatt a szovjet hat lovas és két román gyalog hadsereget, tíz páncélos gépesített és lovas hadtestet és két légi hadsereget vetett be, ideszámítva a Szovjetnél mindig nagy számban szereplő független kötelékeket, amelynek rohamát gyenge szövetséges erők tartóztatták fel vagy törték meg. Szeptember elsejétől október 31-ig a Szovjet emberveszteségei körülbelül több mint százezer halottra és sebesültre, valamint tizenkétezer fogolyra rúgnak. Ugyanez idő alatt anyagi veszteségei több mint 1000 páncélost és rohamágyút, több mint 1200 löveget, légelhárító és páncélelhárító üteget, kereken 500 gránátvetőt, több mint 3000 különböző fajta gépi fegyvert, valamint 4000 járművet tesznek ki.
Ezt a sikert a honvédség minden erővel való támogatása mellett, amelyet, mint a magyar nép történelme folyamán már annyiszor, ismét porondra szólított a keleti halálos ellenség, a német katona vívta ki.
