Kövess minket 
-on és 
-en!
Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.
A jelek szerint túlélte. Legalábbis egyelőre. A játszma azonban még távolról sincs lejátszva. Sőt, a java még hátravan, ismerve Izrael elszántságát minden olyan probléma kezelésében, amely sérti az érdekeit.
Izrael mint a Közel-Kelet kalóza nem akar úgy viselkedni, mint egy normális ország. Egy kis országnak alkalmazkodnia kell a körülötte lévő nagyobbak elvárásaihoz. Nem érvényesítheti mindig a saját akaratát. Izrael számára azonban minden, ami korlátozza a hatalmát, „fenyegetés” és kényszer. Siránkozik és kiabál, hogy mennyire retteg és fenyegetve érzi magát, ezért lebombáz mindenkit, hogy többé ne fenyegesse senki. A nagy mumusa azonban Irán. Ha Irán is elveszíti maradék elrettentő erejét, akkor Izrael abszolút hegemóniát fog gyakorolni a Közel-Keleten. Teljesen átszabhatja a határokat, a régió egyeduralkodójává válhat, és senki sem állíthatja meg többé. Izrael terjeszkedni akar, és mindenkit eltapos, aki az útjában áll. Gáza csak egy próba, a kezdet. Izrael motivációja tehát nem a „túlélés”, hanem éppen ellenkezőleg, a korlátlan uralom. Zsigeri szükséglete van az áldozat szerepében való tetszelgésre.
Valójában 30 éve vágyakozik erre a háborúra, ez az amerikai izraeli lobbi (AIPAC) első számú napirendi pontja. Izrael mindenféle ürügyet keresett, hogy elindítsa, miközben Irán mindig visszalépett a konfrontációtól, amit Izrael teljesen logikus módon a gyengeség jeleként értékelt. Nem csoda, hogy vérszemet kapott, hiszen évtizedek óta büntetlenül gyilkolhatja az iráni tisztségviselőket, magas rangú katonatiszteket és diplomatákat, atomtudósokat. Ezekből a legújabb fejleményekből levonható egy másik fontos következtetés is, miszerint a zsidó állam mára minden bizonnyal a történelem legtermékenyebb és legügyesebb orgyilkos államává vált, könnyedén felülmúlva annak a kis csoportnak a hírhedt rémtetteit, amely ezer évvel ezelőtt terrorizálta a közel-keleti vezetőket, és amelyről ez a halálos taktika kapta a nevét (aszaszinok).
Noha a politikai gyilkosságok a történelem során nem voltak ritkák, az utóbbi néhány évszázadban a nagy nyugati nemzetek szinte teljesen felhagytak ilyen módszerekkel, erkölcstelennek és törvénytelennek nyilvánítva azokat. David Irving brit történész például elárulta, hogy amikor Adolf Hitler környezetében felmerült, hogy a keleti fronton zajló heves harcok során kíséreljék meg a szovjet katonai vezetés meggyilkolását, a Führer azonnal elvetette az ötletet, mert az nyilvánvalóan megsértette volna a civilizált háborúskodás törvényeit (vö. David Irving, Hitler’s war, 1977, bevezetés).
Netanjahunak és neoaszaszin csapatának azonban nincsenek ilyen skrupulusai, és mint azt Jiszrael Kac hadügyminiszter beismerte, Hámenei ajatollahnak is csak azért sikerült élve megúszni, mert egy olyan titkos helyen bújtatták, ahol az izraeliek nem tudták lokalizálni. Donald Trump most azt állítja, hogy neki köszönheti az életét, az amerikaiak ugyanis ismerték a rejtekhelyét, de ő személyesen akadályozta meg a megölését. Az amerikai elnök ugyanakkor meglehetősen rossz néven vette az iráni vezető triumfáló nyilatkozatait és megfenyegette, hogy ismét odacsap, ha Irán folytatja az urándúsítást.
Nyilvánvaló, hogy Trump megpróbál egyensúlyozni a cionisták elégedettségének megőrzése és egy nagyobb háború elkerülése között. Steve Bannon, Trump korábbi stratégiai főtanácsadója nemrégiben meglátogatta volt főnökét a Fehér Házban. Érdekes látni, hogy azóta nyíltan rezsimváltást szorgalmaz, csak éppen nem a teheráni, hanem a jeruzsálemi rezsim leváltását. Más megjegyzéseket is tett arról, hogy Netanjahu kormánya irányíthatatlanná vált. Az Egyesült Államokban és Izraelben is van egy csoport, amely diszkrét lépésekkel próbálja eltávolítani Netanjahut a hatalomból. Az Irán elleni háború Izrael számára befejezetlen kimenetele csak felgyorsítja ezt a folyamatot.
A probléma az, hogy Netanjahu nem fogja könnyen elengedni a hatalom gyeplőit. Tudja, hogy börtönbüntetés vár rá, ha eltávolítják. Minden háború legfőbb áldozata az igazság. Ez sem kivétel ez alól a szabály alól. A biztonság kedvéért Izrael és Irán egyaránt győztesnek nyilvánította önmagát, és persze az USA sem akart kimaradni a győzelmi buliból. Netanjahu szerint Izrael „történelmi győzelmet” aratott, és elhárított „két egzisztenciális fenyegetést – a nukleáris fegyverekkel való megsemmisítés és a húszezer ballisztikus rakétával való megsemmisítés fenyegetését”, amely Irán tervei közt szerepelt. Izrael 1480 katonai célpontra mért csapást, megsemmisítve ezer rakétát és több tucat rakétakilövőt, ráadásul megölt legalább 25 iráni katonai vezetőt és 11 atomtudóst, valamint 627 polgári személyt és megsebesített legalább 4900-at.
|
|
|
|
|
|
Hámenei szerint Irán felpofozta Amerikát, az összeomlás szélére juttatta a cionista rezsimet, az iráni atomlétesítmények csak jelentéktelen károkat szenvedtek és az atomprogram folytatódik tovább, mintha mi sem történt volna. Az Izraelre kilőtt 591 iráni rakéta közül 50 célba ért, megölve 29 embert és megsebesítve 3500-at. Irán a Bloomberg szerint 3 milliárd dollár kárt okozott a rakétáival, Szmotrics izraeli pénzügyminiszter szerint a háború teljes költsége elérte a 12 milliárd dollárt. Az izraeli adóhatóság főnöke szerint „Izrael történelme során még sohasem szenvedett ekkora kárt”. Az izraeli 13. tévécsatorna szerint a hatóságok eltitkoltak számos stratégiai helyszínen elért nagy iráni sikert, elhallgatva, hogy az iráni rakétatalálatok „mennyire pontosak” voltak. Trump és környezete valószínűleg eltúlozza az amerikai támadás sikerét, de talán soha nem fogjuk megtudni az igazságot.
Most csak az számít, hogy milyen narratívák születnek ebből, amelyek elősegítik a következő napirendi pont megvalósítását. Úgy tűnik, Trump nem akar háborút Irán ellen, de támogatói egy része pontosan azért emelte hatalomra, hogy végrehajtsa ezt a háborús tervet. Mindenféle kifogásokat fognak kitalálni, hogy ismét Irán megtámadására ösztönözzék.
