Kövess minket -on és -en!

Összesen mintegy százan, főleg idős emberek vettek részt azon a rendezvényen, melynek célja a Budapest 80 évvel ezelőtti „felszabadítására” való megemlékezés volt.

Az eseményen, melyet a Magyar Antifasiszta Liga szervezett, a Munkáspárt, Oroszország és Belarusz nagykövetsége mellett képviseltette magát a Marx Károly Társaság, a Munkásőr Emléktársaság és a Magyar Békekör is. A megemlékezés végén sikerült szóra bírnunk Thürmer Gyulát, a Munkáspárt elnökét is, aki szerint a megszállás hivatalosan 1947-ben véget ért. Lipták Tamás beszámolója a Magyar Jelentől.

A hétvégére ugyan viharos, télies időjárást jósoltak, ennek azonban nyoma sem volt szombat délelőtt, amikor a Szabadság téri szovjet emlékmű előtt gyülekeztek az emberek. Jelentős részük egyszerű turista volt, ám egy nagyjából 100 fős csoport nem Budapest nevezetességei miatt gyűlt össze az obeliszk előtt. Budapest 80 évvel ezelőtti „felszabadítására” emlékeztek ezen a verőfényes tavaszi délelőttön. A dátumot, vagyis április 4-ét maga Sztálin választotta ki, és ebben az a tény sem zavarta, hogy a „felszabadításra” kijelölt Nemesmedvesen még április 11-én is folytak a harcok a német és a szovjet csapatok között. Erre persze kevesen emlékeztek az előző rendszerben, a falu jelentős részét ugyanis Németországba deportálták a háború után. Nem ez volt az egyetlen történelmi tény, amire nem szerettek volna emlékezni április 5-én, szombaton.

A kapitalizmusellenességnél nincs fontosabb

Egy fiatalembert szúrtam ki a tömegben. Önmagában az is feltűnő volt, hogy a korosodó kommunisták között akadt egy jó kiállású és normális megjelenésű fiatal, azonban a látványt a piros rendezői karszalag mellett az oldalán lévő, rakamazi turult ábrázoló tarsoly tette teljesen szürreálissá. „Amikor azt mondjuk, hogy valaki marxista, kommunista, ilyesmi, akkor mindig a nyugatit vesszük alapul, ugye amiket most szoktak csinálni, az úgynevezett neomarxista lények” – mondta a fiatalember hozzátéve, hogy ők elítélik azt, amit tőlünk nyugatabbra a szélsőbaloldal képvisel.

„Szerintem nem azt kéne kiírni, hogy soha többé fasizmust, hanem soha többé kapitalizmust. Mert ez a legfontosabb” – szögezte le.

„Ez a háborúval jár, sajnos. Ezt nem csak egy oldalról kell nézni. Mind a kettő oldal csinálta” – válaszolta arra a kérdésre, hogyan vélekedik arról, hogy a „felszabadítás” során tízezres nagyságrendben erőszakoltak, gyaláztak és gyilkoltak meg magyar lányokat, asszonyokat a hazánkat megszálló szovjetek.

„Nácikkal nem állunk szóba” – vetette oda Sej László, a Munkásőr Emléktársaság elnöke, amikor egy szintén vörös karszalagot és inget viselő férfi lépett oda hozzám, hogy az érkezésem céljáról érdeklődjön. Amikor megtudta, hogy a Magyar Jelentől vagyok, közölte, hogy a nyomtatott verziót olvasta régen. Neki szintén a kapitalizmussal van a legnagyobb baja, ezért lépett be a Munkáspártba.

Béke és barátság 40 éven át

Miközben beszélgettünk, a mikrofon körül is zajlott az élet. Simó István, a Magyar Békekör részéről például arról beszélt, hogy „hazánk igazi barátai keletről jöttek”, majd kifogásolta, hogy a magyar kormány nem hajlandó megemlékezni róluk. Ezután kifejtette, hogy „ez az ország békében és barátságban élt az oroszokkal 40 éven át”. Az nem derült ki, hogy a nők megerőszakolása és Magyarország teljes körű megszállása, vagy éppen 1956 véres leverése békés vagy barátságos lépés volt-e. Finta Gábor a Marx Károly Társaság részéről határozottan kijelentette az egybegyűlteknek, hogy „minden történelemhamisítás ellenére leszögezhetjük, hogy ez felszabadulás volt.”

Sej László munkásőr pedig azt fejtegette, hogy a Nemesmedvest „felszabadító” szovjetek csokit osztottak a pincékben rejtőző gyermekeknek. A nők sorsáról azonban külön kérdésre sem szeretett volna részletesen beszélni. Elmondta azonban ő is, hogy „Sztálin elvtárs április 4-ét jelölte ki” a felszabadulás napjának, amely szerinte „fényes ünnepként ragyog minden becsületes magyar szívében”.

Súlyos szavak is elhangzottak tehát, melyeket a rendőrség jelen lévő emberei is végighallgattak. Érthetetlen, hogy engedélyezhetnek ilyen megemlékezéseket, melyek egyértelműen sértik a vonatkozó jogszabályokat. Képzeljük el, mi történne akkor, ha valaki egy február 11-i rendezvényen a Harmadik Birodalmat éltetné vagy az elkövetett bűnöket tagadni, esetleg relativizálni próbálná. Mint tudjuk, azt a megemlékezést mégsem engedélyezik a gyülekezési jog 2018-as korlátozása óta, a kommunista rendezvények azonban mindig szabad utat kapnak.

Tagadta a szovjet megszállás tényét a Munkáspárt elnöke

A rendezvény végén koszorúkat helyeztek el a megemlékezők, többek között Oroszország és Belarusz képviseletében. A rendezvény után sikerült kérdéseket feltennünk Thürmer Gyulának, a Munkáspárt örökös elnökének is. „A ’48-tól ’90-ig tartó időszak, a magyarországi fejlődésnek egy nagyon eredményes időszaka volt. Új nemzedékek, új társadalmi rétegek kerültek abba a helyzetbe, hogy beleszólhassanak az ország sorsába” – mondta Thürmer a kérdésre, hogy miként értékeli azt a negyven évet, ameddig szovjet katonák tartózkodtak Magyarország területén. Azt mondta, „én nem hiszem, hogy az Alföldről följövő parasztember az megszállta volna Budapestet, vagy az elnyomott munkásosztályt”.

A több tízezer meggyalázott, megerőszakolt magyar nő kapcsán Thürmer azt mondta, „nem tudom, hogy azok az adatok, amelyeket mond, azok mennyire felel meg a valóságnak”. A pártelnök szerint a szovjetek nem követhettek el háborús bűnöket, mivel nincsenek olyan nemzetközi bírósági ítéletek, melyek kimondanák azokat.

Kövess minket -on és -en!

1941 őszén úgy tűnt, hogy a zsidó-bolsevik fenevadat  is eltiporja a Wehrmacht, amely 1941. október 2-án indította meg az offenzívát a főváros, Moszkva ellen.

A kuláküldözés 1948-ban, a kommunista hatalomátvétellel kezdődött meg. A sztálinista Rákosi-rezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársadalom ellen.

Kedden reggel hiába várták az antifa támadások második olasz vádlottját, nem jelent meg a tárgyalóteremben, így a bíróság nem tudott érdemben továbbhaladni az ügyben. 

„A »Lázadó Franciaország« (LFI) egy antifasiszta aktivista megmentésére sietett, akinek Magyarország kéri a kiadatását erőszakos cselekmények miatt” – írta meg a Le Figaro.

1902. május 31-én kötötték meg a második búr háborút lezáró vereenigingi egyezményt. A terepadottságokat és korszerű lőfegyvereiket jól kihasználó búrok közel három éven keresztül álltak ellent az ötszörös túlerőben lévő brit haderővel szemben.

Athénban antifasiszták próbáltak felrobbantani egy lakást, ahol görög hazafiak voltak, ám ehelyett önmagukat sikerült kiiktatniuk. A német hazafiakhoz kötődő Ein Prozent további információkra hívja fel a figyelmet, például arra, hogy az elkövetők kiváló kapcsolatokat ápoltak a berlini antifa színtérrel, s valószínűleg a Hammerbande néven elhíresült terrorcsoporttal is.

A The Base nevű nemzetközi nemzetiszocialista akciócsoport, amely az Egyesült Államokból ered, gyors ütemben építi újra globális és hazai hálózatát.

Ugyan német és a magyar uralkodó 1463-ban Bécsújhelyen egyezményt kötött, csak idő kérdése volt, hogy mikor vonul fegyverrel egymás ellen a közép-európai regionális hatalmi ambíciókat dédelgető I. Mátyás magyar király és a magyar trónra is igényt tartó III. Frigyes német-római császár. 

Egy párizsi zsidó férfit megtámadott két fiatal, akik megpróbálták megerőszakolni, miután felfedeztek a telefonján egy izraeli zászlót.

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Ausztrália Victoria szövetségi államának rendőrsége arra készül, hogy vádat emeljen az ausztrál nemzetiszocialista aktivista Jacob Hersant ellen „súlyosan sértő közszereplés” miatt, miután körülbelül 30 maszkos aktivista tömeges deportálásokat követelve demonstrált egy melbourne-i állomáson.

Hitler ambíciózus tervét a háború megnyerése után szerette volna megvalósítani, a 180 ezer fős építmény megtervezése az építészzseni Albert Speer feladata lett volna.

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

1924-ben hunyt el az az ember, aki a németek ügynökeként érkezett Oroszországba 1917-ben, s akit halála óta nem temették el. Torz eszméi, melynek alapján társaival Szovjetunió néven új államot alapítottak, legalább százmillió ember halálához vezettek.