Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Ha Karl Dönitz személye szóba kerül, általában mindenkinek a haditengerészeti főparancsnoksági tisztsége, illetőleg a Harmadik Birodalomhoz méltó, vitathatatlan hadi érdemei ugranak be.
Kevesen tudják azonban, hogy Adolf Hitler vezér és kancellár halála után kevesebb mint egy hónap erejéig (egészen pontosan 23 napig) állt a pusztuló birodalom élén, mivel Hitler őt nevezte meg utódjául. Kormánya regnálása alatt egyetlen egy érdemleges esemény történt, mégpedig Németország kapitulálása, de erről majd később.
Karl Dönitz 1891. szeptember 16-án született Berlinben, alakja pedig összefonódott a tengereken való rettenthetetlen helyátállással és poroszos katonai mentalitással. Már az első világháborúban is harcolt, így tapasztalatai még úgy is nélkülözhetetlenek voltak a nemzetiszocialista Németország számára, hogy soha nem lépett be az NSDAP-ba. A szövetségesek nyugati államaival szemben folytatott búvárhajó-háborúban a tengeralattjárók főparancsnokaként szerzett érdemeket, 1943 januárjában pedig Erich Raedert váltotta a haditengerészet főparancsnoki székében. A háború után az ő ügyét is a nürnbergi törvényszék tárgyalta, mivel azonban a német flotta bizonyíthatóan gáláns módon harcolt – kiváltképp a kereskedelmi hajókat illetően – „csupán” 10 év hadifogságot kapott, így már 1956-ban szabadulhatott. Dönitz 1980. december 24-én halt meg szívrohamban Aumühleben, ahová szabadulását követően telepedett le.
Mindamellett, hogy részben Dönitz halálának aktuális évfordulója motivált, hogy emlékezzünk meg a kiváló tengernagyról, különösen érdekes az a pár nap, amely lényegében az átmenetet képezte a Harmadik Birodalom bukása és a szövetségesek osztozkodása, Németország totális megalázása között. A kormányzati legitimitást és folytonosságot követendő, Adolf Hitler halála előtt utódot jelölt ki magának, aki – mint korábban írtuk – nem volt más, mint maga Dönitz. Igazából maga az önálló entitásként való kezelése is vitatható, illetőleg inkább tekinthető egyfajta „levezető” kabinetnek, semmint tényleges hatalommal rendelkező kormánynak. A Dönitz-kormány elnevezés mellett használatos még a flensburgi kormány kifejezés is, hiszen Flensburgban, a Mürwik tengerészeti iskola épületében székeltek.
Hermann Göring, Karl Dönitz és Rudolf Hess a nürnbergi per során; 1945. november 26.
A világtörténelem talán leghálátlanabb feladatai jutottak Dönitz kormányának. Egyrészt erre az időre esett a Wehmacht, illetőleg Németország kapitulációja (1945. május 8.), amely végleg értelmetlenné tette a Dönitz-kabinet létezését, valamint május 5-én mondták ki a Gestapo megszűnését is. Továbbá nekik kellett feloszlatni az NSDAP-t, felmenteni a hivatalából Heinrich Himmlert, valamint Dönitz is rádióbeszédet mondott a fekete napon, május 8-án, melyben elismerte a kapitulációt.
Mivel Flensburg (így Mürwik is) angol megszállási terület lett, ezért Dönitzék angol hadifogságba estek május 23-án, mely egyben a rövid életű kormány végét is jelentette (ekkor szűnt meg véglegesen is a Harmadik Birodalom). Dönitz egyenletes, fényes katonai karrierjét valósággal beárnyékolja ez a pár nap, bizonyára egyetlen magas rangú politikai, vagy katonai vezető nem lett volna a helyében. Összeomlani látni egy hajdan dicsőséges birodalmat – bár saját szememmel (még) nem éltem át ilyet – nem csak fizikailag, de lelkileg és szellemileg is rendkívül megterhelő. Karl Dönitz ’56-os szabadulását követően két kötetet is írt, amelyet természetesen saját élettörténete inspirált (úgy tudom, hogy sajnálatos módon egyik sem érhető el magyarul).
|
|
|
|
|
|
A Harmadik Birodalom történetét általában május 8-án szokás lezárni, amely a kapitulációt datálva teljesen logikus is. Utolsó napjaihoz azonban hozzátartozik még Dönitzék tevékenysége, ennek létének ismerete pedig talán segít megérteni azt is, milyen kaotikus állapotok uralkodtak ekkor Németországban. Hiába, a rend bukása mindig nagy káoszt szül.
