Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Franciaországban már évek óta egy alacsony intenzitású etnikai háború zajlik, az idegen megszállók által évente felgyújtott 40 ezer gépkocsival, hogy rendszeres ámokfutásaiknak csak az anyagi természetű pusztításait említsük.

Napjainkban már a teljesen nyílt lázadás állapotában vannak a franciaországi etnikai gettók, olyan népségek egymás iránti nyilvánvaló, de a média által gondosan palástolt szolidaritásának a csalhatatlan jeleként, amelyek között a faji-etnikai rokonság jelenti az egyetlen köteléket. Megnyilvánulásai tekintetében egy csaknem homogén biomassza alakult ki a francia nagyvárosokat körülvevő lakótelepeken „squattoló” afrikai arab bevándorlókból, akik számára az internetes közösségi hálózatok szolgálnak mozgósító eszközként. A szüntelen politikai-médiatikus átnevelésnek, antirasszista agymosásnak alávetett és így pszichológiailag semlegesített őslakosság passzív marad, elfelejtve vagy önmaga előtt is letagadva, hogy Franciaországban már évek óta egy alacsony intenzitású etnikai háború zajlik, az idegen megszállók által évente felgyújtott 40 ezer gépkocsival, hogy rendszeres ámokfutásaiknak csak az anyagi természetű pusztításait említsük.

Ez az elnyomhatatlan kisebbrendűségi érzéstől gyötört allogén plebs állandóan bűnbakokat keres, akiket megsarcolhat, és vezeklő áldozatoknak egyedül az etnikai hovatartozásuk alapján jelöli ki a fehéreket. Ilyen körülmények között teljesen logikusan mindent meg akar semmisíteni, ami akadályozza ösztönös törekvését az őshonosok leigázására.

Drámai paradoxon, hogy miközben az antirasszista politikai rendőrség orwelli típusú rémuralmat gyakorol Franciaországban (is) a szólásszabadság és az idegen megszálló erőkkel szembeni – akár csak verbális – ellenállás elfojtása végett, éppen azokat lehetne szisztematikus fajgyűlölettel vádolni, akik az örökös áldozatainak mondják magukat. Az arabok és afrikaiak fehérellenes fajgyűlöletét alacsony társadalmi helyzetük miatt érzett frusztrációjuk és neheztelésük is gerjeszti, amely viszont a civilizált életmód iránti biológiai „indiszponáltságuk” és a modern nyugati társadalmakba való beilleszkedési képtelenségük következménye. Ez a fajta pszichológiai kondicionálás azután még fogékonyabbá teszi őket az osztályharcot és a faji revánsot elegyítő neotrockista retorika iránt. Annál is inkább, mert a kontrollált média megerősíti körükben ezeket az áldozati képzeteket, és ily módon igazolja a többségi társadalommal szembeni permanens lázadásukat, a kiszolgáltatott és védtelen fehér kisemberek elleni sarcoló-megfélemlítő-erőfitogtató razziáikat is beleértve.

Tragikus módon a francia őshonos népesség etnomazochizmussal és beteges idegenimádattal leginkább megfertőzött része az arab afrikai megszállók szekerét tolja, akik pedig naponta terrorizálnak vagy lincselnek meg francia fiatalokat egy szál cigiért, vagy egy általuk kihívónak vélt tekintet megtorlásaként. Ezek az esetek azonban nem váltanak ki tömeges tiltakozásokat az őshonosokból, vagy ha esetleg mégis, a kontrollált média és a politikai osztály sietve kriminalizálja a fehér áldozatok önvédelmi ösztönét. Csak a színes bőrű új honfoglalók randalírozhatnak rasszista indítékból, lényegében büntetlenül, mert ontológiai alsóbbrendűségük mentő körülménynek számít a véleményvezér balliberális médiaértelmiség szemében. Jellemző módon azok az őshonosok, akik a bevándorlók pártját fogják, ezt általában erkölcsi alapon teszik, miközben ez utóbbiakat az állati dominancia csordaszelleme hajtja. Egyedül a fehérek érzékenyek az egyéni „igazságosság” erkölcsi kérdésére, csak ők képesek együttérzésre és szánalomra más faji csoportok iránt.

Az afrikaiaktól és az araboktól teljesen idegen az egyéni felelősség elve, és csak a törzsi falkaösztön vezérli őket. Az „igazságosság” számukra uralmat és megtorlást jelent. Faji szolidaritásukat a fehér élettér meghódításának vágya motiválja. Noha a gettók és a gengek rendszeresen összetűznek a fekete gazdaság (kábítószer-kereskedelem, prostitúció, banditizmus, csempészkedés, áruhamisítás, védelmipénz-biznisz stb.) fölötti ellen­őrzésért, a fehérekkel szembeni zsigeri és atavisztikus gyűlöletük mégis mindig egységes blokkba tömöríti őket.

A kontrollált média által szított faji agitáció végeredményben az ily módon satuba szorított francia őslakosság devitalizálását eredményezi, megtisztítva a terepet a kozmopolita fináncoligarchia boszorkánykonyhájában kifundált népességcserés gyarmatosítás előtt, amely az őshonos európaiak harmadik világbeli bevándorlókra való lecserélését (le grand remplacement) célozza. Ez a gyászos folyamat földrészünkön Franciaországban jutott a legelőrehaladottabb stádiumába, amelynek az antirasszista lózungok iránt történelmi okokból szinte már perverz fogékonyságot tanúsító degenerált burzsoáziája Nyugaton elsőként paktált le a megszálló afroarab lumpenproletariátussal, akarva-akaratlanul persze önmaga alatt is vágva a fát, egyúttal pedig azt is nyilvánvalóvá téve, hogy velejéig rohadt, korrupt és dekadens rendszere megérett a pusztulásra. Öngyilkos politikája végeredményben csakis a társadalmi rend totális felbomlását, a faji-etnikai káosz elhatalmasodását és a népesség összetételében bekövetkező radikális változás következményeként a gazdasági helyzet drasztikus romlását eredményezheti, Emmanuel Macron várható elnökségével mint katalizátorral.

Mert az már most borítékolható, hogy a májusi elnökválasztást a szocialista Valls-kormány volt gazdasági minisztere, egykori Rothschild-bankárként a City–Wall Street-tengely jelöltje fogja megnyerni, miután a korábbi favorit – a globalista „elit” ízléséhez képest azonban nyilván túlzottan is konzervatív és katolikus – François Fillonról nepotizmusra és korrupcióra utaló tények bukkantak fel a kampány hajrájában, Marine Le Pennek pedig esélye sincs a győzelemre.

Franciaországot már csak egy identitárius forradalom, egy fehér népfelkelés és nyomában az allogén elemek erőszakos hazatelepítése (remigrációja) menthetné meg. Brutális megoldás? Kétségtelenül. Ugyanezt a sorsot az algériai fehér telepesek is elszenvedték, akik számára 130 évnyi „multikulturális” együttélés után a függetlenné vált ország arab többsége csak két lehetőséget hagyott: a bőröndöt vagy a koporsót. Márpedig a történelem, mint az élet tanítómestere, megismételheti önmagát.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Újabban a gázai tragédia elhomályosította azt a még tragikusabb tényt, hogy az ukrajnai testvérháborúban immár két éve gyilkolja egymást a világ legveszélyeztetettebb demográfiai kisebbsége, a világnépesség alig 2 százalékát (!) képviselő javakorabeli (20–40 éves) fehér férfi, eddig több százezres veszteséget okozva önmagának.

Meglepő hirdetés tűnt fel nemrég a legnagyobb magyar ingatlanos oldalon – egy, a csobánkai villaövezetben, a főváros szívétől alig húsz kilométerre fekvő századfordulós épület leírása ugyanis a következő mondattal nyit: eladóvá vált a hajdani Szálasi-villa.

Filip Turek nem tartja magát nemzetiszocialistának, de a rendőrség már nyomoz ellene ezügyben. Karlendítős fotó is elérhető róla, ami autójában készült, amibe elmondása szerint mindig pontosan 88 liter benzint tankol.

„Kaptam már olyan levelet is, hogy ezeket el kellene égetni” – mutat Bácsmegi Gábor, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója azokra a második világháborús tárgyakra, melyek 2019-ben egy családi ház felújításakor kerültek elő.

Egy helyi zsidó felsőbbrendűségi csoport és állami törvényhozók kiakadtak a Nashville belvárosában a tartott nemzetiszocialista felvonulás miatt.

Ausztráliában hétfőtől életbe lépett a nemzetiszocialista tisztelgés és a nemzetiszocialista emléktárgyak tilalmáról szóló új törvény.

A Patriot Front fehér nacionalista csoport öt tagját börtönbüntetésre ítélték, mert „összeesküvést szőttek” egy idahói LGBTQ+ Pride-vonaglás ellen.

Halála óta számos összeesküvés-elmélet terjed, miszerint legszűkebb környezete megölte, hogy Berija megfojtotta, vagy újabban: patkányméreggel végeztek vele, miközben pár nappal később pedig a hasonmásával rendezték meg a „hivatalos” halálát.

Magyarország második világháborús történetének van egy apró, alig ismert, de egyben rendkívül érdekes fejezete: az egyéni fegyverténnyel ellenséges harckocsit megsemmisítő magyar honvédek termőfölddel való jutalmazása.

Az angolszász szövetségesek 1943 nyarán elkezdett és a második világháború végéig megállás nélkül folytatott hadászati bombázóoffenzívája füstölgő romhalmazzá változtatta Németországot, ami bosszúért kiáltott az égre.

A korabeli német sajtóban csodafegyverként (Wunderwaffe) emlegetett rakéta a mai robotrepülőgépek elődjének tekinthető.

A bolsevik Vörös Hadsereg 1944 nyarán az egész keleti frontvonalon támadásba lendült. Északon Lengyelországban átkelt a Visztulán, de a Keleti-Kárpátokban az Árpád-vonalat nem tudta áttörni a magyar és német védők szívós ellenállása miatt.

A rezsim intenzív pszichológiai hadviselést folytat az őshonosok ellen, nehogy olyan következtetéseket vonjanak le, amelyek megkérdőjeleznék a tömeges bevándorlást és a többrasszú társadalmat.

A New York-i Citibank kirúgta egyik alkalmazottját, aki Instagramon „politikailag nem korrekt” megnyilvánulást tett közzé a Führerrel kapcsolatban.

Egy szentesi patrióta még tavaly decemberben az ablakában tett közszemlére egy horogkeresztes zászlót, emiatt „önkényuralmi jelkép” használatának vétsége miatt ütöttek rajta otthonában.