Terrorral és titkosrendőrséggel biztosította uralmát Sztálin

Kövess minket -on és -en!

1879. december 21-én született Joszif Visszarionovics Sztálin, aki három évtizeden át volt a Szovjetunió legfőbb vezetője. 

A "népek bölcs vezéréről" csak jóval halála és a szovjet rendszer bukása után derült ki, hogy valójában 1878. december 18-án látta meg a napvilágot a grúziai Goriban Joszif Visszarionovics Dzsugasvili néven. Születésének időpontját fiatal forradalmárként változtatta meg, hogy összezavarja az őt üldöző cári titkosrendőrséget, s később már ezt ünnepelték fényes külsőségek közepette.

Szegénységben nőtt fel, anyja cseléd volt, alkoholista cipész apja rendszeresen verte. Gyermekként elkapta a himlőt, amelynek nyomait élete végéig viselte arcán, tizenkét évesen egy baleset után bal karja rosszul forrt össze, és rövidebb maradt, e fogyatékosságát később titkolta. Hívő keresztény anyja kívánságára került a tifliszi (Tbiliszi) ortodox papi szemináriumba, ahol hamarosan a tiltottnak számító irodalmat kezdte olvasni, főként Marx művei voltak rá nagy hatással. 1899-ben marxista propaganda és elmulasztott vizsgái miatt kizárták a papneveldéből, ezután Koba (fékezhetetlen) néven dolgozott tovább a szociáldemokrata párt kisebbik, bolsevik frakciójában.

Jelentések

A kiváló szervezőnek bizonyuló Koba (kétes) hírnevét növelte, hogy 1907-ben forradalmi tevékenységének finanszírozása érdekében 340 ezer rubelt "sajátított ki", azaz rabolt el a tifliszi bankból.

1902 és 1917 között többször letartóztatták, de ő rendre megszökött szibériai száműzetéseiből. 1912-ben Lenin javaslatára beválasztották a frissen létrejött bolsevik párt első Központi Bizottságába, az 1910-es évektől használta a Sztálin (acélember) mozgalmi nevet. 1917 márciusában száműzetéséből Pétervárra visszatérve a párt központi lapját, a Pravdát szerkesztette, s egyik irányítója volt az októberi forradalomnak.

Az "Öreg Bolsevikok": Joszif Sztalin, Vlagyimir Lenin, és Mihail Kalinyin találkozója 1919-ben. A bolsevik párt tagjai voltak az orosz forradalom előtt

Lenin leváltotta volna Sztálint

A bolsevik hatalomátvételt követően nemzetiségi népbiztos volt, a polgárháború idején az élelemellátást szervezte délen. Tagja lett a Politikai Bizottságnak és a Szervező Irodának, 1922 áprilisában választották meg főtitkárnak.

Az ekkor már nagybeteg Lenin sokáig titokban tartott politikai végrendeletében figyelmeztetett Sztálin kegyetlenségére és a kezében összpontosuló hatalom veszélyére, felvetette leváltását is.

Erre nem került sor, s Lenin 1924. januári halála után Sztálin ügyesen játszotta ki egymás ellen pártbeli vetélytársait. Előbb Kamenyevvel és Zinovjevvel összefogva száműzte Trockijt, azután őket is kizáratta a pártból, még a fotókról is kiretusáltatta őket. A harmincas évek "nagy tisztogatása" során, a koncepciós perekben aztán a paranoiás diktátor a Vörös Hadsereg tehetséges tábornokaival együtt a pártvezetés számos tagját is kivégeztette.

Sztálin a teljhatalom birtokában erőltetett iparosításra épülő, szigorú tervgazdálkodást vezetett be, a kényszerkollektivizálás során felszámolták a "kulákságot", s mire 1933-ra befejeződött a kolhozrendszer kiépítése, milliók haltak éhen. A világ első szocialista államában Sztálin uralmát a tömegterror, a mindenhol jelenlévő titkosrendőrség és besúgók biztosították. Bárki a "nép ellenségének" minősülhetett és mindenféle bírósági eljárás nélkül a kivégzőosztag elé vagy munkatáborba kerülhetett. Mindez "a népek bölcs vezérének" féktelen személyi kultuszával párosult, a tízmilliók haláláért felelős diktátorról városokat neveztek el, neve bekerült az Internacionálét felváltó új himnuszba, művészeti alkotások magasztalták, kedvéért átírták a történelemkönyveket.

Külpolitikájában a "fasizmus elleni összefogásra" törekedett, majd 1939 augusztusában váratlan fordulattal kiegyezett a Nagynémet Birodalommal – egy időre.

Fókusz

Amikor a Führer 1941. június 22-én mégis megtámadta a Szovjetuniót, Sztálin nem akart hitelt adni a figyelmeztetéseknek, így a felkészületlen Vörös Hadsereg az első időkben óriási veszteségeket szenvedett, és a németek egész Moszkváig jutottak. A sokkból magához térve Sztálin irányította a védelmet, a több mint 20 milliós emberáldozat árán kiszenvedett győzelem tovább erősítette kultuszát.

A háborúból győztesen kikerülő Szovjetunió világ- és atomhatalom lett, amely saját társadalmi rendszerét kényszerítette az általa elfoglalt, majd megszállt kelet- és közép-európai országokra. Sztálin nem sokat változtatott módszerein, deportáltatta a németekkel való kollaborálással vádolt népeket, a hazatért hadifoglyokat, továbbra is milliók tűntek el a Gulágon, folytatódtak a tisztogatások, koncepciós perek.

Lenin és Sztálin mauzóleuma Moszkvában 1957-ben

Manapság az oroszok nagy része pozitívan ítéli meg Sztálint

A generalisszimusz 1953. március 5-én halt meg. Bűneit, személyi kultuszát 1956-ban, az Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán – titkos – beszédében Nyikita Hruscsov, a párt akkori főtitkára ítélte el, aki 1961-ben Sztálin holttestét is eltávolíttatta a Lenin-mauzóleumból.

Az őt követő Leonyid Brezsnyev idején inkább a diktátor "történelmi érdemeit" emelték ki, Mihail Gorbacsov 1985-ös színre lépésétől a Szovjetunió 1991-es megszűnéséig ismét véreskezű diktátornak minősült.

Oroszországban Sztálin és rendszerének megítélése ma is megosztja a társadalmat, sokak az embertelen zsarnokot látják benne, akinek kezéhez sokmillió ártatlan ember vére tapad, legalább ennyien azonban úgy vélik, hogy hibái és bűnei eltörpülnek amellett, hogy vezetése alatt a Szovjetunió hatalmas fejlődésen ment át, győztesen került ki a "Nagy Honvédő Háborúból", rend és kiszámíthatóság uralkodott.

Egy 2008-as közvélemény-kutatáson Alekszandr Nyevszkij, a 13. századi nagyfejedelem és a 20. század elején földreformot végrehajtó Pjotr Sztolipin miniszterelnök után Sztálin lett a harmadik legjelentősebb orosz történelmi személyiség, egy idei felmérés szerint pedig már az orosz társadalom 51 százaléka inkább kedvezően ítéli meg a tízmilliók halálba küldéséért felelős kegyetlen zsarnokot.

Hírek

Kövess minket -on és -en!

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Sven Liebichet, akit most Marla-Svenja Liebich néven tartanak nyilván, hazafias tevékenységért, hivatalosan „gyűlöletkeltésért” ítélték el, és hamarosan megkezdi börtönbüntetését. A hallei hatóság Liebichet a chemnitzi női börtönbe rendelte be.

Amerika egy paródia, az ezredforduló óta már csak önmaga karikatúrája, szó szerint egy banánköztársaság. „Amikor megszületsz ebben a világban, kapsz egy jegyet a cirkuszba. Ha Amerikában születsz, az első sorban foglalhatsz helyet.” (George Carlin) 

A Magyar Március 1946 óta nemcsak a szabadságharcot jelenti nekünk, hanem miként az 1849-es és 1956-os október, a mártíromságot is. 1946. március 12-én végezték ki Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt.

Bűnösnek vallotta magát a glasgow-i Legfelsőbb Bíróságon az a nemzetiszocialista, Hitler által inspirált skóciai tinédzser, aki egy mecsetben tervezett mészárlást, és ennek érdekében úgy tett, mintha áttért volna az iszlámra, hogy bejuthasson oda, írja a Sky News. 

Talán egyetlen olyan film sem készült a második világháborúról, amelyikben ne hangozna el Németországra a Harmadik Birodalom kifejezés, pedig e megnevezés használata történelmietlen a korabeli német rendszerre.

Maja Trux a bíróság előtt arról beszélt, hogy ő a valódi áldozat. A német antifa ezt azzal indokolta, hogy szerinte egy olyan országban áll bíróság előtt, ahol kiközösítik a szexuális kisebbségeket.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Egy friss németországi felmérés szerint a bevándorló háttérrel nem rendelkező polgárok, tehát az etnikai németek tartanak leginkább a szélsőjobboldal térnyerésétől.

A legtöbb ifjú kommunista átment Rákosi kezei alatt a szegedi Csillagban, miközben a moszkvai emigráció tagjai fogyatkoztak – a későbbi diktátor nagyobb biztonságban volt itthon a rácsok mögött, mint a Szovjetunióban.

Sztálingrádot és Leningrádot leszámítva a második világháború leghosszabb ideig tartó ostroma Budapesten zajlott.

Egy vezető zsidó szupremácista szervezet arra szólította fel az ausztrál kormányt, hogy „azonnal lépjen”, miután egy nemzetiszocialista csoport vonult végig Melbourne belvárosán.

Egy berlini kórházban elhunyt Horst Mahler, a Vörös Hadsereg Frakció (másik nevén Baader–Meinhof-csoport) alapítója, aki később nemzetiszocialistává vált, és holokauszttagadás miatt többször elítélték – 89 éves volt.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

A hatóságok szerint a szélsőjobboldali „Letzte Verteidigungswelle” (Utolsó Védelmi Hullám) csoport célja Németország demokratikus rendszerének összeomlasztása.

Az európai háború befejezésének napján, 1945. május 9-én kerültem fogságba, jóllehet ennek eseménydús előzményei vannak.

A 'rasszista' kettős standard: hogyan ábrázolják a fehéreket bűnösnek és gyűlölködőnek azért, mert szeretik népüket és kultúrájukat.

A tengerentúli nemzetiszocialista szimpatizánsok Adolf Hitler számára építtették a kaliforniai luxus-főhadiszállást, a háború kitörése miatt azonban a Führer végül soha nem jutott el oda.

Az 1944. november 2-án délután, a Soroksár külvárosa felé közeledő sötétzöld szovjet harckocsik felbukkanása a II. világháború egyik legdrámaibb csatájának kezdetét jelentette.

A nemzetiszocializmus hatalomra jutása után a világ legirigyeltebb kétkezi munkásai a németek lettek.

Elképesztő pénzt költött és ezreket internált a magyar kommunista vezetés, hogy a jugoszláv határon kiépítse a „magyar Maginot-vonalat”. Nem volt semmi értelme.

Charles Augustus Lindbergh (1902–1974) svéd bevándorlók leszármazottjaként látta meg a napvilágot Amerikában.

Kovarcz Emil Felsőiregen, 1899. február 4-én született. Nagyváradon honvéd hadapród iskolát végzett, és az első világháborúban hivatásos tisztként teljesített szolgálatot.

Szálasi Ferenc 1946. évi Börtönnaplójának február 28-i bejegyzésében ezt olvassuk: "Ma reggel kivégezték Imrédy Bélát. Nyugodjék békében. A Nemzet vértanúja volt."

1933. március 12-én Adolf Hitler birodalmi kancellár Hindenburg birodalmi elnök következő rendeletét hozta nyilvánosságra. 

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

1946. február 27-én írták alá a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt, amiért a mai napig nem történt kárótlás, egyes elemei pedig mindmáig hatályban vannak.