Kövess minket -on és -en!

1942. október 3-án volt minden hordozórakéta ősatyja, a V–2 első sikeres startja. A Vergeltungswaffe–2 egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéta volt, amit a Nagynémet Birodalom szakemberei fejlesztettek ki a Balti-tenger egy kis szigete, Usedom egy településén, Peenemündében.

A fejlesztést egy német mérnökgéniusz, Wernher von Braun vezette. A V–2 elődjének számító, A betűjelű rakétákon már a harmincas években is dolgoztak a német mérnökök (akkor még Kummesdorfban), a negyedik A-rakéta, az A4 volt a későbbi V–2 közvetlen elődje. A 14 méter magas, 13 tonnás rakéta üzemanyaga etanol-víz keverék volt, az égést folyékony oxigénnel táplálták.

A V–2 1942 márciusában startolt először, és pár másodperc után fel is robbant, az első sikeres indításra október 3-ig várni kellett. Az állandó tökéletesítéseknek köszönhetően 1944 szeptembere és 1945 márciusa között a németek már a háborúban is bevethették, több mint háromezer alkalommal (elsősorban Angliában és Belgiumban). A rakéta irányítórendszere azonban nem volt elég pontos, így fegyverként nem lehetett jól használni célpontok ellen, amit az is mutat, hogy az indított rakéták közül csak 1100 érte el a célját. 

Az űrhajózás szempontjából 1944 eleje is fontos dátum (pontosabb adat nem ismert): egy teszt során egy V–2 189 kilométeres magasságig emelkedett, és ezzel az első, ember alkotta tárgy lett, ami a világűrbe jutott. A háború végén von Braunt (aki egyébként az SS őrnagya volt) a híres Gemkapocs-hadműveletben 150 kollégájával és több tucat V–2-vel együtt az Egyesült Államok elrabolta és a saját céljai érdekében állította munkába. A Németország összeomlása utáni hetekben a hadsereg egyik speciális egysége Peenemündéből, a Harmadik Birodalom szövetségesek kezére került szupertitkos rakétafejlesztési bázisáról összesen 70 komplett V-2 ballisztikus rakéta birtokába jutott, több ezer oldalnyi értékes dokumentációval együtt. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy - versenyt futva az oroszokkal - az amerikaiaknak sikerült foglyul ejtenie Peenemünde agytrösztjét, Wernher von Braun professzort, a német rakétaprogram szakmai főnökét, és a V-2 kifejlesztésében közreműködő 40 német rakétamérnököt is.

Esetükben az amerikaiak nem voltak finnyásak, nem számított, hogy Von Braun illetve kollégái is a háborús bűnös szervezetnek minősített SS kötelékébe tartoztak; valamennyiüket Amerikába vitték, ahol mesés fizetést, gyorsított eljárással amerikai állampolgárságot és a kutatásaik folytatásához minden csúcstechnikával felszerelt telepet kaptak annak érdekében, hogy közreműködjenek az amerikai rakétaprogram megvalósításában. A szovjeteknek kisebb agyak jutottak, viszont a peenemündei létesítményekre és alkatrészekre ők tették rá a kezüket.

A V-2 volt az első ember alkotta eszköz a kozmoszban

A háborús hírszerzés adatai és az amerikai oldalra állított német rakétamérnökök információi alapján a katonai vezetők már régebb óta tisztában voltak azzal, hogy a V-2 a kor viszonyaihoz képest egészen különleges, rendkívüli teljesítményű eszköz, amely képes átlépni az atmoszféra és a világűr provizórikus határát jelentő 100 kilométeres magasságot, az úgynevezett Kármán-vonalat. Még a második világháború idején, 1944. június 20-án a peenemündei telepről felbocsátott MW 18014 lajstromszámú V-2 rakéta bizonyíthatóan elérte a 176 kilométeres maximális magasságot, így a háború menetének megfordítására szánt "csodafegyver" lett az első olyan eszköz az emberiség történetében, amely kijutott a kozmoszba.

Kövess minket -on és -en!

1915. április 20-án született Szeleczky Zita, az 1940-es évek első felének egyik legkedveltebb magyar filmsztárja.

A Führer születésnapján a magyar rádió ünnepi műsor keretében emlékezett meg a német nép vezéréről.

Hanna S., egy német antifa terrorista ellen emeltek vádat Németországban. A német ügyészek szerint a vádlott feltételezhetően ahhoz a bandához tartozott, amely erőszakos támadásokat hajtott végre Budapesten.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Oroszországban visszatért egy hazafias trend: a tettre kész nacionalisták elrettentő támadásokat osztanak meg invazív etnikumok és más idegenhonos személyek ellen.

Embrahim Rasool dél-afrikai nagykövet egy külpolitikai szeminárium résztvevőinek azt mondta, hogy Donald Trump amerikai elnök „fehér fajvédő mozgalmat vezet” Amerikában és világszerte.

A német hadügyminiszternek végre leesett a tantusz. Boris Pistorius szerint Putyin ukrajnai hadjárata „többé már nem regionális háború”, mert Putyin egy új világrendért harcol.

A szlovák Specializált Büntetőbíróság bírója bűnösnek találta Marián Magátot „szélsőséges gondolatbűncselekmények” elkövetésének vádjában.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

A legutóbbi Ohio állambeli események, melyek a közelmúltban történt fehér fajvédő felvonulások mintáját követik, zsidók és liberálisok felzúdulását váltotta ki helyben és országosan is.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

A magyar hadifoglyokat 1945 őszén átszállították a 180/5. lágerbe. (Ez a Don-medence egyik szénbányája közelében létesült.) Örömmel fogadtuk az áttelepítést abban a reményben, a háború befejezése utáni hazaszállításunkkal kapcsolatos lépésről van szó.

Összesen mintegy százan, főleg idős emberek vettek részt azon a rendezvényen, melynek célja a Budapest 80 évvel ezelőtti „felszabadítására” való megemlékezés volt.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.