Kövess minket -on és -en!

Neobolsevik Amerikában a fehéreket – konkrétan a heteroszexuális fehér férfiakat – hibáztatni az elképzelhető összes társadalmi gondért, bajért, bánatért valósággal nemzeti sportnak számít, amely a feketék és az etnomazochista fehérek körében hovatovább népszerűbb még a kosárlabdánál is.

Íme, néhány példa a jelenség abszurd voltának illusztrálására.

Az Illinois-i Egyetem tudatlan tudósai a fehéreket okolják az amerikai feketék magasabb csecsemőhalandósági (IFM) arányáért. Annak ellenére, hogy sziklaszilárd bizonyítékok éppenséggel azt tanúsítják, hogy a világ összes kevert rasszú népességében (beleértve az amerikai feketéket is) magasabb az IFM. Mivel az USA-ban a fekete csecsemők valamivel több mint kétszer olyan gyakran halnak meg életük első évében, mint a fehérek, ennek okát a tanulmány készítői természetesen a „rasszizmusban” találják meg, szerintük ugyanis „a fekete anyák az életük során tapasztalt faji megkülönböztetés miatt kisebb valószínűséggel hordják ki gyermekeiket a teljes terhesség végéig”.

Aki a legcsekélyebb mértékben is ért a rassz és a genetika világához, az tudja, hogy az amerikai feketék nagyrészt vegyes népesség, és a szó abszolút genetikai értelmében nem afrikaiak, mert legalább 25 százalékban európaiak vagy amerikai indiánok génjeit hordozzák. Ez a tény persze szabad szemmel is nyilvánvaló, de a jelek szerint nem a modern tudósok számára, akiknek fogalmuk sincs a rasszokról. Márpedig más országokban, például Dél-Afrikában végzett felmérések egyértelműen bebizonyították, hogy a kevert rasszú (mulatt) népességekben magasabb a csecsemők halálozási aránya, mint a homogén (fehér és fekete) csoportok esetében, amiért tehát legfeljebb a genetika hibáztatható.

A fehérek felelősek azért is, mert nincs elég fekete férfi orvos Amerikában, ugyanis történelmi mélypontra süllyedt az orvosi pályára készülő fekete férfiak aránya. 1986-ban a néger orvosi egyetemi diplomások 57 százaléka férfi volt, 2015-re azonban ez az arány 35 százalékra csökkent. A probléma kivizsgálására hivatott bizottság szerint a csökkenés oka a „rasszizmus és a diszkrimináció” – természetesen a fehérek részéről. Jelentésükben a következőket állapítják meg: „A fekete férfiak egyre inkább alulreprezentáltak az orvosegyetemeken és az orvosi szakmában. […] növekvő hiányuk az orvostudományban különösen aggasztó, mert… kedvezőtlen következményekkel járhat az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre, a minőségre és az eredményekre nézve a fekete amerikaiak és általában az amerikaiak körében.” Azt az állítást, hogy a „fehér rasszizmus” áll a fekete férfi orvosok hiányának hátterében, rögtön képtelenségnek minősíti a jelentés azon beismerése, hogy valójában ma több fekete van az orvosi egyetemeken, mint valaha, és hogy a fekete férfiak arányos csökkenésének oka egyszerűen az, hogy „a fekete nők nagyobb számban képzik magukat orvosnak”.

Egy diszkriminációszakértő-nő (Amerikában már ilyen izé is létezik) elmondja, hogy az egyik ígéretes stratégia az orvosi egyetemek sokszínűségének növelésére az, hogy kisebb hangsúlyt helyeznek a felvételi eljárás során a szabványosított tesztekre, amelyek „hozzájárulnak ahhoz, hogy még nagyobb faji egyenlőtlenségek legyenek a diákságban”. Más szóval, az orvosi egyetemre való bejutáshoz szükséges „szabványos tesztek” a kompetencia, az intelligencia és a képességek tekintetében „rasszisták”, mert a feketék – legalábbis a szerintük elvárt arányban – nem tudnak megfelelni nekik. Ismét a fehéreket hibáztatják tehát a saját kudarcaikért. Ez a hozzáállás része a rendszerszintű fehérellenes rasszizmusnak, amelyet a hatalom és a kontrollált média bátorít, és amely mára a faji különbségek megmagyarázásának szokásos ürügyévé vált a „minden a fehérek hibája” szlogen jegyében.

Amerika egyik legrégebbi feketepárti lobbicsoportja (NUL) a „fehér rasszizmust” okolja azért is, mert a techcégek alkalmazottainak elenyésző hányada fekete. A NUL szerint a feketéket, akik „a mobileszközök első számú tulajdonosai közé tartoznak” (a szegény nyomorgók, akiknek nagy része a fehérek fizette adókból finanszírozott segélyekből él), eléggé el nem ítélhető módon „nem veszik figyelembe, amikor a közösségi média és a techcégek felvételeinek ideje van”. A tűrhetetlen állapotért a „fehér rasszizmus” hibáztatva a NUL azt követeli, hogy „a közösségi média és a vállalatok vezessenek be biztosítékokat és céges megoldásokat annak érdekében, hogy a kisebbségek ne maradjanak le a digitális forradalomban”. Annál is inkább, mert a Google, a Facebook és a Twitter legutóbbi „egyenlő foglalkoztatási lehetőségekről” szóló jelentéseiből kiderült, hogy 41 ezer alkalmazottnak munkát adó együttes létszámukból mindössze 758 fő, azaz 1,8 százalék fekete.

Kövess minket -on és -en!

Jean-Marie Le Pen, a francia jobboldali Nemzeti Front (FN) alapítója és hosszú ideig vezető politikusa 96 éves korában elhunyt. Halálhírét családja is megerősítette.

Pro vagy kontra, de az egyértelmű, hogy napjaink politikai felhozatalában a főszereplők egyikévé avanzsált a milliárdos Elon Musk, és ennek az üde színfoltnak én még azzal együtt is örülök, hogy az elmúlt évek keserű tapasztalatai nyomán kénytelen vagyok az ő személyét is erős fenntartásokkal kezelni.

Valaha, réges-régen, még a II. világháborúban volt egy erődítményekből álló védvonal, melyet a később legyőzhetetlennel minősített szovjet haderő sem tudott áttörni. Árpád-vonalnak hívták.

Cirka ezer fehér nacionalista vonult fel Párizsban, az ún. Május 9. Bizottság szervezésében. A résztvevők feketébe öltöztek, zászlókat és fáklyákat vittek magukkal annak dacára, hogy május 11-én a rendőrség betiltotta a vonulást. 

„Ezzel az aláírással a német nép és a német haderő, tetszik vagy sem, a győztesek kezébe adta magát” – nyilatkozta letörten Alfred Jodl vezérezredes Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges haderők európai főparancsnokának reimsi főhadiszállásán, 1945. május 7-én.

Nem sok fotós használt színes filmet az 1930-as években, és közülük is kevesen hagytak hátra olyan nagyszerű képeket, mint Hugo Jaeger, aki tehetségét és egyéni látásmódját már jóval a háború előtt a német nemzetiszocializmus szolgálatába állította.

Ami Magyarországon az 1945-ös budavári kitörés évfordulója, a Becsület Napja, az Bulgáriában a Lukov-menet.

A brit uralkodó osztály teljes mozgósítást rendelt el a néger suhanc által megkéselt fehér kisgyerekek halála miatt kirobbant spontán tiltakozás leverésére. 

A Neokohn című zsidó szupremácista online hírlap egyik olvasója fotózta le a nem hétköznapi matricát.

A soha nem létezett zsidó-keresztény kultúrát (amely egy filoszemita politikai termék) megvédeni igyekvő Magyar Péter egy keménynek gondolt odamondással kezdte beszédét a közmédia épülete előtt.

Egykor négy légvédelmi ágyú állt annak a toronynak a tetején, amely ma szállodaként működik Hamburg belvárosában. 

Vélhetően hazafias aktivisták a kommunizmust a zsidósággal azonosító matricát ragasztottak az érdi vasútállomás egyik padjára. A címkén a következő felhívás olvasható: „Küzdj a zsidó zsarnokság ellen! Harcolj a népedért!”

Július 15-én hét hónap börtönre ítélték Hans Jørgen Lysglimt Johansent, a Szövetség – Alternatíva Norvégiának (Alliansen – Alternativ for Norge) párt elnökét.

Az emberek szavai, még azok is, melyeket a sugallat szülte, másra fordíthatóak, a szavaktól függnek, hozzájuk lehet adni és el lehet belőlük venni, és esendő halandók eltorzíthatják őket. Ezért minden írást vagy befolyást, régit vagy újat át kell szűrni a természeti törvény szűrőjén.

Jean-Marie Le Pen-t egy a Blood and Honour mozgalomhoz köthető csoport köszöntötte otthonában, ahol együtt énekeltek az idős hazafival.