Kövess minket -on és -en!

Neobolsevik Amerikában a fehéreket – konkrétan a heteroszexuális fehér férfiakat – hibáztatni az elképzelhető összes társadalmi gondért, bajért, bánatért valósággal nemzeti sportnak számít, amely a feketék és az etnomazochista fehérek körében hovatovább népszerűbb még a kosárlabdánál is.

Íme, néhány példa a jelenség abszurd voltának illusztrálására.

Az Illinois-i Egyetem tudatlan tudósai a fehéreket okolják az amerikai feketék magasabb csecsemőhalandósági (IFM) arányáért. Annak ellenére, hogy sziklaszilárd bizonyítékok éppenséggel azt tanúsítják, hogy a világ összes kevert rasszú népességében (beleértve az amerikai feketéket is) magasabb az IFM. Mivel az USA-ban a fekete csecsemők valamivel több mint kétszer olyan gyakran halnak meg életük első évében, mint a fehérek, ennek okát a tanulmány készítői természetesen a „rasszizmusban” találják meg, szerintük ugyanis „a fekete anyák az életük során tapasztalt faji megkülönböztetés miatt kisebb valószínűséggel hordják ki gyermekeiket a teljes terhesség végéig”.

Aki a legcsekélyebb mértékben is ért a rassz és a genetika világához, az tudja, hogy az amerikai feketék nagyrészt vegyes népesség, és a szó abszolút genetikai értelmében nem afrikaiak, mert legalább 25 százalékban európaiak vagy amerikai indiánok génjeit hordozzák. Ez a tény persze szabad szemmel is nyilvánvaló, de a jelek szerint nem a modern tudósok számára, akiknek fogalmuk sincs a rasszokról. Márpedig más országokban, például Dél-Afrikában végzett felmérések egyértelműen bebizonyították, hogy a kevert rasszú (mulatt) népességekben magasabb a csecsemők halálozási aránya, mint a homogén (fehér és fekete) csoportok esetében, amiért tehát legfeljebb a genetika hibáztatható.

A fehérek felelősek azért is, mert nincs elég fekete férfi orvos Amerikában, ugyanis történelmi mélypontra süllyedt az orvosi pályára készülő fekete férfiak aránya. 1986-ban a néger orvosi egyetemi diplomások 57 százaléka férfi volt, 2015-re azonban ez az arány 35 százalékra csökkent. A probléma kivizsgálására hivatott bizottság szerint a csökkenés oka a „rasszizmus és a diszkrimináció” – természetesen a fehérek részéről. Jelentésükben a következőket állapítják meg: „A fekete férfiak egyre inkább alulreprezentáltak az orvosegyetemeken és az orvosi szakmában. […] növekvő hiányuk az orvostudományban különösen aggasztó, mert… kedvezőtlen következményekkel járhat az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre, a minőségre és az eredményekre nézve a fekete amerikaiak és általában az amerikaiak körében.” Azt az állítást, hogy a „fehér rasszizmus” áll a fekete férfi orvosok hiányának hátterében, rögtön képtelenségnek minősíti a jelentés azon beismerése, hogy valójában ma több fekete van az orvosi egyetemeken, mint valaha, és hogy a fekete férfiak arányos csökkenésének oka egyszerűen az, hogy „a fekete nők nagyobb számban képzik magukat orvosnak”.

Egy diszkriminációszakértő-nő (Amerikában már ilyen izé is létezik) elmondja, hogy az egyik ígéretes stratégia az orvosi egyetemek sokszínűségének növelésére az, hogy kisebb hangsúlyt helyeznek a felvételi eljárás során a szabványosított tesztekre, amelyek „hozzájárulnak ahhoz, hogy még nagyobb faji egyenlőtlenségek legyenek a diákságban”. Más szóval, az orvosi egyetemre való bejutáshoz szükséges „szabványos tesztek” a kompetencia, az intelligencia és a képességek tekintetében „rasszisták”, mert a feketék – legalábbis a szerintük elvárt arányban – nem tudnak megfelelni nekik. Ismét a fehéreket hibáztatják tehát a saját kudarcaikért. Ez a hozzáállás része a rendszerszintű fehérellenes rasszizmusnak, amelyet a hatalom és a kontrollált média bátorít, és amely mára a faji különbségek megmagyarázásának szokásos ürügyévé vált a „minden a fehérek hibája” szlogen jegyében.

Amerika egyik legrégebbi feketepárti lobbicsoportja (NUL) a „fehér rasszizmust” okolja azért is, mert a techcégek alkalmazottainak elenyésző hányada fekete. A NUL szerint a feketéket, akik „a mobileszközök első számú tulajdonosai közé tartoznak” (a szegény nyomorgók, akiknek nagy része a fehérek fizette adókból finanszírozott segélyekből él), eléggé el nem ítélhető módon „nem veszik figyelembe, amikor a közösségi média és a techcégek felvételeinek ideje van”. A tűrhetetlen állapotért a „fehér rasszizmus” hibáztatva a NUL azt követeli, hogy „a közösségi média és a vállalatok vezessenek be biztosítékokat és céges megoldásokat annak érdekében, hogy a kisebbségek ne maradjanak le a digitális forradalomban”. Annál is inkább, mert a Google, a Facebook és a Twitter legutóbbi „egyenlő foglalkoztatási lehetőségekről” szóló jelentéseiből kiderült, hogy 41 ezer alkalmazottnak munkát adó együttes létszámukból mindössze 758 fő, azaz 1,8 százalék fekete.

Kövess minket -on és -en!

Azoknak, akiket aggaszt egy világháború esélye, van egy jó hírem. Nem lesz világháború. Legalábbis mostanában nem. Egyszerűen azért nem, mert az Egyesült Államoknak hiányzik hozzá az ereje.

„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.

A szlovák Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) a „náci” ideológia és az SS iránti szimpátia kinyilvánítása miatt ítélt el öt Slovan-szurkolót.

1945. május 9-én kényszerítették térdre a Szövetségesek a Nagynémet Birodalmat, azonban arról nem szokás beszélni, mi mindennel járt ez a győzelem.

Bár lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a második világháború során hány szovjet állampolgár harcolt valamilyen formában a németek oldalán, a szakértők többsége abban egyetért, hogy számuk akár az 1,4-1,5 milliót is elérhette.

Amszterdam önkormányzata 100 ezer eurót fizet kártérítésként amiatt, hogy a város a második világháború alatt a villamosjegyekből származó pénzből 48 ezer zsidót szállított a német munkatáborok felé – írja az MTI.

A jugoszláv légierő 1941. április 7-i szegedi és pécsi légitámadását, az 1941. június 26-i ismeretlen eredetű kassai bombázást, illetve a Budapestet ért 1942. szeptember 4–5-i és 9–10-i éjszakai szovjet légitámadást követően, az ország területének, ipari és közlekedési csomópontjainak rendszeres és folyamatos bombázása 1944. április 3-án vette kezdetét.

Felmérések szerint az amerikai nép nem akar háborút. Legalábbis momentán még nem, de csak médiakampány kérdése az egész. Kezdetben a második világháborúba is vonakodott belépni, aztán a sajtónak köszönhetően már égett a vágytól, hogy Sztálin segítségére siessen.

Egy fehér nacionalista szervezet vezetője köztéri matricákkal, valamint Adolf Hitler és a Nagynémet Birodalom plakátjival az otthonában is faji gyűlöletet szított – közölte a brit koronabíróság.

Jó ideje keringett egy különös történet, miszerint a sarkkörön lévő Alexandra Land nevű szigeten működött egy meteorológiai állomás, amely második világháború alatt a titkos német tudományos projektek helyszíne volt.

Alig egy évszázad alatt a feminista nőknek sikerült tönkretenniük a népszaporulatot mindenhol a nyugati világban.

A „náci fasizmus” elleni partizánharcot éltette Ilaria Salis, a Magyarországon fogva tartott és az olasz szélsőbaloldal által az európai parlamenti választásokon jelöltként indított terrorista a második világháború végére emlékező olaszországi ünnep alkalmából.

A komáromi várból indított szerelvény foglyait 1945. május 26-án rakták ki Cegléden. Vérhasgyanúsak voltunk, ezért nem mertek továbbvinni. 

1945. május 2-án adták meg magukat a Nagynémet Birodalom (Großdeutsches Reich) fővárosát, Berlint védő német erők a szovjet Vörös Hadseregnek.

A szerb hatóságok kiemelték a Dunából a második világháború idején elsüllyesztett egyik német hadihajóroncsot. A folyam mélyén még további mintegy negyven roncs található, amelyekben mindmáig ott hevernek az egykori robbanóanyagok.