Kövess minket -on és -en!

A gyűjtőtáborba kerülésünk után napokon belül szájról szájra járt a hír, hogy itt kapjuk meg azt az igazoló papírt, amivel biztonságosan hazaindulhatunk. 

Lényegében – bár éhezve és szabad ég alatti alvással – csendesen telt el az a néhány nap, amit itt töltöttünk. Szakaszokat, századokat alakítottak ki, és ilyen „zárt rendben” olykor még nótázva is, elindultunk – úgy tudtuk – hazafelé. Akkor azonban már szovjet katonák kísértek bennünket. Itt láttam meg először őket, hallottam első ízben orosz szót, a szünet nélküli „davaj... davaj... bisztré... po pjaty” kifejezéseket. Akkor még nem értettem, de hamarosan kikövetkeztettem, mi mit jelent. Hallva és látva a történteket, a hazatérés reménye rövidesen szertefoszlott.

Gyalogoltunk napokon át, fegyveres kísérettel, de nem Magyarországra, hanem északkelet felé, mígnem néhány nap múlva egy romokban heverő városkához értünk. A városka szélén álló táblán ez volt olvasható: Breslau – azaz Lengyelországban voltunk. Az éjszakát a városszéli temetőben töltöttük, sírok és fejfák között, sírkövek fölött. Keserves éjszaka volt!

Talán másnap vagy harmadnap a lebombázott vasútállomáshoz meneteltünk, ahol vagonokba parancsoltak bennünket, és mi szó és ellenkezés nélkül, jámboran másztunk fel a marhavagonokba, még mindig azzal a halvány reménnyel – hiszen őreink ezt hajtogatták – megyünk haza! A vagonban két oldalon 3-3 priccssor volt készítve. Én szerencsésen legfelülre kerültem, így kaptam egy kis levegőt és fényt a réseken át. A deszkákon nem volt sem szalmazsák, sem pokróc, takaró nem is kellett, mert már május vége, június eleje volt.

Naponta kétszer osztottak valami ennivalót – levest, híg kását – és vizet kannában. A dolgunkat a kocsiban kellett (lehetett) elvégezni. Olykor leszállhattunk néhány percre, zárt rendben, ezerszer megszámoltak, a vagonok tetején gyakran orosz katonák rohangásztak. Talán szökevényeket kerestek, ki tudja? Arcunkra hullt a por, a szemét. Tisztálkodásra csak akkor volt lehetőség, ha a mozdony vizet kapott. Ilyenkor mi is megmárthattuk a kezünket, lemoshattuk az arcunkat.

Szinte csodának tartom, hogy akkor még megvolt parányi kis pepita noteszom, és egy kis ceruzavég, amivel – a hosszú, harminchat napon át tartó utazás során – megírhattam első hadifogolyverseimet. Ezek a versek – természetesen – odavesztek, hiszen mindent, mindent az ég világon elszedtek már az első alkalommal.

Antalfy István – Kecskemét
Hadifogoly Híradó 1994/7.

Kövess minket -on és -en!

A kormány döntött a szerdai ülésén, és terrorszervezetté nyilvánította az Antifa szervezeteket – mondta Orbán Viktor a Kossuth rádióban, a Jó reggelt, Magyarország! c. műsorban, megerősítve péntek reggeli, Facebookon közzétett bejegyzését.

Az elmúlt években Mozgalmunk központi, nyári táborának egy fejér vármegyei szálláshely adott otthont, ahol az eddigiekben problémáktól mentesen tudtuk lebonyolítani a zártkörű eseményt.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

Orvosi szakvélemények ismertetésével és kamerafelvételek bemutatásával folytatódott a bizonyítási eljárás az úgynevezett antifa-perben a Fővárosi Törvényszéken, ahol ismét bíróság elé állt a négy rendbeli, két esetben társtettesként, két esetben bűnsegédként bűnszervezetben elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével és bűnszervezetben, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletével vádolt Simeon Ravi Trux.

„Én vagyok az utolsó szemtanú magyar részről” – olvasható Dr. Szakáts István a Hungária Szabadságharcos Mozgalom ügyvezető elnökének történelmi dokumentumában, aki nemcsak a nemzetiszocialista mozgalom egész harci korszakát végig élte, hanem intenzív kapcsolatban állt Hitlerrel is.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

A Kitörés túra és az utcai aktivizmus mellett az utóbbi években felépült a Becsület Napjának harmadik oszlopa. Ez a Körbezárt Idealizmus Konferencia, amely a kultúra felől ad erős támasztékot a magyar történelem legüldözöttebb megemlékezésének.

Sokasodnak a viharfelhők az amerikai gazdaság fölött. Az utóbbi időben már többször is foglalkoztam a témával, amely azonban globális fontossága miatt egyáltalán nem lerágott csont.

1940 decemberében, három hónappal a német-olasz-japán háromhatalmi egyezmény aláírását követően japán tisztek kontingense érkezett Berlinbe újdonsült szövetségeseikkel konzultálni.

1945 telén tekintettel az önkéntesek magas számára, a magyar Honvédelmi Minisztérium kezdeményezésére Neuhammerben a Waffen-SS második magyar fegyveres-gránátoshadosztályának felállításába kezdtek.

Lakossági bejelentés alapján egy körülbelül 25 fős, Wehrmacht-egyenruhát viselő csoportot igazoltatott szombaton a berni kantoni rendőrség a Simmental-völgyben.

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.