Kövess minket 
-on és 
-en!
A háborúk egyik aranyszabálya, hogy az idegen megszállás anyagi terhét (hadisarc, zabrálás stb.) mindig a vesztesek és megszálltak viselik. Így van ez a Nyugat-Európában jelenleg zajló harmadik világbeli megszállás esetében is.
Ellentétben ugyanis a bevándorláspárti lobbi állításával, miszerint az új honfoglalók jelenléte hasznos, sőt elengedhetetlen a nemzetgazdaságok számára, valójában ezek egyre elviselhetetlenebb gazdasági, pénzügyi és társadalmi terhet rónak a többnyire nyakig eladósodott nyugati országokra. Alább a bevándorlás „fekete könyvéből” következik néhány sokkoló és politikailag fölöttébb inkorrekt tény és adat, a gazdaságilag legegészségesebb Németország és Hollandia vonatkozásában.
Németországnak 2016-ban több mint 20 milliárd eurójába került az invázió, az összeg majdnem felét az álszíriai álmenekültek támogatása emésztette fel, a maradékot pedig azok az országok kapták, ahonnan ezek valójában származnak, abból a célból, hogy megelőzzék a kivándorlásukat – a jelek szerint eredménytelenül. (Germany spent 20 billion euros on refugees in 2016, dw.com, 2017. május 24.) A német foglalkoztatási hivatal (BA) jelentése szerint a 2015 januárja óta Németországba „menekült” megszállók alig 7 százaléka dolgozik, ők is többnyire a külön nekik létrehozott (államilag támogatott) „kamu” állásokban kamatoztatják nem létező szaktudásukat. A többiek viszont a német szociális rendszeren (Hartz IV) élősködnek. Nem csoda. A berlini Integrációs és Migrációs Kutatóintézet illetékes osztályvezetője szerint ugyanis a migránsok alig 40 százalékának van – legalábbis saját állításuk szerint – középiskolai végzettsége, 20 százalékuk csak elemi iskolát végzett, a maradék pedig teljesen iskolázatlan. (135 000 Flüchtlinge haben einen regulären Job, bild.de, 2017. május 17.) A BA egyik korábban kiszivárogtatott – a kontrollált média által azonban gondosan a szőnyeg alá söpört – jelentése szerint a menedékkérők alig 8 százaléka vett részt egyetemi szintű képzésen, 11 százaléka szakmai képzésen, 81 százalékuk viszont teljesen iskolázatlan. Ezek az adatok drasztikusan cáfolják a Tagesschau tévéhíradó korábbi állítását, miszerint a menedékkérők 90 százaléka diplomás. (Prognose für 2016: 400.000 neue Sozialfaelle durch Asylkrise, jungefreiheit.de, 2015. október 26.)
Hans-Werner Sinn neves közgazdász, a müncheni Gazdaságkutató Intézet (Ifo) volt igazgatója kétli, hogy a menekülthullám segítheti Németországot gazdaságilag. Éppen ellenkezőleg: alacsony képzettségi szintjük (értsd: képzetlenségük) miatt a bevándorlók gigantikus pénzügyi terhet jelentenek az államnak, és még eléggé optimistának tartja freiburgi kollégája, Bernd Raffelhüschen becslését, aki szerint minden egyes menekült legalább 450 ezer euróba fog kerülni. (Ifo-Chef warnt: Jeder Flüchtling kostet Deutschland 450.000 Euro, focus.de, 2016. március 2.) Ludger Wössmann közgazdász, az Ifo kutatási igazgatója szerint felméréseik kimutatták, hogy a szíriai migránsok nagy része „nyomorúságos” iskolai képzésben részesült, a kétharmaduk alig tud írni és olvasni, „csak a legegyszerűbb számtani problémákat tudják megoldani, és ez azt jelenti, hogy még ha meg is tanulnák a német nyelvet, akkor is nehezen lennének képesek követni az iskolai programot”. („Zwei Drittel können kaum lesen und schreiben”, zeit.de, 2015. december 3.) A megszállók igencsak korlátozott értelmi képességeivel kapcsolatban Heiner Rindemann profeszor, a Cheimnitzi Technikai Egyetem pszichológiai tanszékének vezetője kutatásai alapján arra figyelmeztet, hogy az egyetemi diplomás migránsok átlagos IQ-szintje alig 93, mintegy 10 ponttal kevesebb őshonos szaktársaiknál, és ez a tény „kognitív tévedéseket” fog okozni, káros következményekkel a társadalom egészére nézve. Rindemann egy kortárs német tudóshoz képest meglepő nyíltsággal és éppen ezért személyes kockázatot is vállalva ecseteli az IQ, a kultúra, a siker fontosságát a „fajjal” való kapcsolatukban. Gimnáziumi szintű mérnökök című cikkében azt állítja, hogy az alacsony IQ-szintű nem fehér migránsok importja Németország vesztét fogja okozni. („Wir verteidigen Europas Werte”: Ingenieure auf Realschulniveau, Focus Magazin, 2015. Nr.43)
A kieli Világgazdasági Intézet (IfW) igencsak optimista tanulmánya évente 25-55 milliárd euróra becsüli a menekültek németországi eltartásának költségét. Noha a tanulmány szerint a menekültáradatnak nem lesz pozitív hatása a gazdasági prosperitásra, összességében mégis kezelhetőnek tartja azt a német pénzügyek és gazdaság számára. Más kérdés, hogy a tanulmány a valós tényekkel gyakran hadilábon álló adatokkal operál, például amikor úgy véli, hogy a migránsok alig egyötödének lesznek nehézségei a munkakeresés során, holott éppen fordított a helyzet: amint láttuk, alig hét százalékuk talál munkát – már ha egyáltalán keres. (Refugee influx to cost Germany 25 to 55 billion euros annually, dw.com, 2015. december 11.) Az IfW egy másik kutatórészlege azt állapította meg, hogy a migránsok áradata munkanélküliek százezreivel fogja megterhelni a német gazdaságot, mert közülük csak minden ötvenedik talál munkát, és „sokuknak nincs semmiféle esélyük a munkaerőpiacon”. (Institut errechnet: Nur jeder 50. Flüchtling findet einen Job, bild.de, 2015. december 13.)
A holland igazságügyi minisztérium kormánypolitikai tudományos tanácsának 2016. évi jelentése megállapítja, hogy az 1995 és 1999 között a Hollandiába bevándorlók 65 százalékának nincs munkája, ezért a szociális ellátórendszeren élősködnek, miközben a maradék is olyan munkát végez, amely alig számít gazdaságilag. Ráadásul ez utóbbiak zöme „volt jugoszláv”, tehát fehér európai. A jelentés azt is megemlíti, hogy a „menedékkérők” bűnözési rátája legalább háromszorosa a hollandokénak, és még ez az adat is torzítja a valóságot, a statisztika ugyanis Hollandia színes bőrű állampolgárait is értelemszerűen a „hollandok” közé sorolja. (No time to lose: from reception to integration of asylum migrants, refugeestartforce.eu, 2016. augusztus 18.)
A bevándorláspárti lobbi egyik kedvenc lózungja szerint „a jövőben a bevándorlók fogják fizetni az őshonosok nyugdíjait”. Az előbbiek fényében ez csak kegyes óhajnak tűnik. Sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a jövőben is az őshonosok fogják eltartani a bevándorlókat. Legfeljebb majd a nyugdíjaikból.
|
|
|
|
|
|
