Kövess minket -on és -en!

A sikeres magyar propagandának is köszönhető, hogy az 1930-as évek második felére már London és Párizs is elismerte egy szolid határkorrekció jogosságát.

A magyar revíziós törekvések nem várt, diplomatáink által nem is igen kívánt, ám hathatós támogatást kaptak 1927 júniusától, amikor a brit sajtómágnás, Harold Harmsworth, Rothermere lordjának lapja, a Daily Mail 21-én közölte a Magyarország helye a nap alatt. Biztonságot Közép Európának! című cikket.

"A Közép-Európa térképét átrajzoló három szerződés közül az utolsó és legszerencsétlenebb a trianoni, amit Magyarországnak 1920. június 4-én kellett aláírnia. Ahelyett, hogy egyszerűsítette volna a nemzetiségek amúgy is meglévő szövevényét, még tovább bonyolította azt. Olyan mély elégedetlenséget váltott ki, hogy minden pártatlan utazó, aki a kontinensnek erre a tájára téved, világosan látja az elkövetett hibák jóvátételének szükségességét" – írta a lord.

Ezt követően rendszeresek voltak a trianoni békediktátum igazságtalanságát és tarthatatlanságát taglaló írások, Lord Lothermere valóságos sajtókampányt indított Magyarország támogatására. A magyar közvélemény lelkesen fogadta Nagy-Britannia harmadik leggazdagabb emberének kiállását ügye mellett, és a kor mérvadó bulvárlapja nyilvánvalóan sikerrel befolyásolta az angolszász átlagember gondolkodását is.

Mire ez a nekibuzdulás, és hogyan formálta a nyugati közvéleményt a a revíziós propaganda? Dr. Ablonczy Balázs történészt, az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport vezetőjét kérdeztük.

Visszájára fordult a megítélésünk

A politikát a hideg érdek mozgatja, az első világháborút lezáró békeszerződések megalkotásakor a jól hangzó eszmék, a népek önrendelkezése is csupán akkor került elő, ha az a győztesek érdekét szolgálta. Más kérdés viszont a közvélemény.

Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok népe hagyományosan rokonszenvezett a magyarsággal, főleg az 1849-es szabadságharc okán: szabadságszerető, büszke közösségként tartottak minket számon, szimpátia ébredt az elnyomott kis nép iránt.

A huszadik század első éveire azonban a Magyarország megítélése »elromlott«, a visszájára fordult, a kisebbségeket elnyomó, reakciós társaság lettünk, ebből a szempontból pedig egy kalap alá vettek mindenkit, Károlyitól Kun Bélán keresztül Horthyig – mondta a történész.

Elérkezett a "megtorlás órája"

Ennek egyik oka, hogy míg hazánknak a monarchián belül nem volt önálló külképviselete, politikusaink nem is nagyon foglalkoztak – modern szóval élve – országimázzsal, addig a későbbi utódállamok hatalmas energiát öltek bele. Főleg a háború alatt működött nagyon serényen és hatékonyan a cseh, szlovák, szerb és román propaganda, amely a magyarországi kisebbségek elnyomását hangsúlyozta, sőt nagyította fel irreális módon az antant országok politikusai és közvéleménye előtt.

A másik ok azon véleményformáló értelmiség szerepe, mint például a skót Robert William Seton-Watson. Saját elmondása szerint először még a magyarok barátjaként látogatott hazánkba, ám szembesülve az itteni "állapotokkal" véleménye megváltozott:

A magyarok csakugyan ázsiaiak… a nem magyar nemzetiségek a civilizált Európában példa nélkül álló elnyomó politika áldozatai a magyarok által…

Cikkei, beszámolói, tanulmányai hatalmas hatást gyakoroltak odahaza, köreihez tartozott például a béketárgyalásokon is részt vevő diplomata, Harold Nicolson:

Bevallom, hogy undort éreztem, és érzek még ma is, ama turáni törzs iránt. Akárcsak rokonaik a törökök, nagyon sok mindent elpusztítottak, ugyanakkor nem alkottak semmit. Buda Pest csalárd város, minden ősi jelleg nélkül. Elérkezett a felszabadítás és a megtorlás órája.

Csendes háború volt ez

Trianon után tehát fel volt adva a lecke a magyar külügynek, hogy ezt a rendkívül negatív képet olyannyira meg tudja változtatni, hogy esély nyíljon a békés, a nagyhatalmak által is támogatott revízióra. Helyesen ismerték fel, hogy ugyanazt kell tenni, amit a háború alatt a kisantant. A nagykövetségeken és a sajtóban is aktív munka folyt:

A külügyminisztérium sajtó- és propagandaosztálya francia és brit lapokat, rovatokat vásárolt meg, ahol a célnak megfelelő tartalmakat jelentetett meg. A hazánkkal kritikus véleményvezéreket meghívták Magyarországra, próbálták őket személyesen meggyőzni – sorolta Ablonczy Balázs.

Nehéz terep volt, a szakember szavaival csendes háború, hiszen a délszláv állam, Csehszlovákia és Románia továbbra is hangos, erős "ellenpropagandát" folytatott. És ne feledjük, a ’20-as években ezek a kisantant országok Franciaország jelentős szövetségesei voltak, Párizs nem véletlenül erősítette meg és támogatta őket. Feladatuk volt ékként állni Szovjet-Oroszország és a nyugat között, illetve hátulról fenyegetni az esetlegesen megerősödő németeket.

Lord Rothermere beleállt a csatába

Magyarország teljesen magára maradt, de egyes értelmiségi körök – elsősorban jobboldaliak, de akadtak köztük szociáldemokraták, brit munkáspártiak is – szimpátiáját lassanként azért sikerült felkelteni. Lord Rothermere első cikkének megjelenése 1927-ben tehát nem derült égből villámcsapásként érkezett. A közvélemény akkori hangulatáról nincsenek felmérések, ám a történész hangsúlyozottan felületes meglátásaként Kelet-Európa problematikája sokkal hangsúlyosabban szerepelt a nyugati sajtóban, mint manapság.

Harmsworth ellenzéki politikusként a politikára nem bírt komoly befolyással, de sajtóbirodalmára támaszkodva jókora hatalommal rendelkezett. Nem tudni, pontosan mi fordította figyelmét Magyarországra, pontosabban miért állt bele a harcba a gyengébbik fél oldalán.

Egyesek szerint barátnője, Hohenlohe Stefánia osztrák hercegnő, vagy unokáinak magyar származású házitanítója, Somogyi Oszkár hívta fel figyelmét a trianoni béke igazságtalanságára. Ha csupán objektív okot keresünk, a magyar téma pénzügyileg is megérte: a térséget övező érdeklődés közepette ez az "újfajta megközelítés" segített eladni a lapot.

Azért mégiscsak bulvárlap…

Ekkorra azonban már hazánk is kitört az elszigeteltségből, a Bethlen-kormány az olasz-magyar barátsági szerződéssel nagyhatalmi szövetségesre lelt többek között revíziós céljai elérésében is.

Lord Rothermere támogatása nyilvánvalóan jól jött, a magyar diplomácia eleinte mégis igyekezett elhatárolódni tőle, úton-útfélen azt hangoztatva, Magyarországnak semmi köze a cikkekhez.

A Monarchia XIX. századi szellemiségében szocializálódott külügyi alkalmazottaknak kellemetlen volt, hogy egy bulvárlappal hozzák őket kapcsolatba. Népszerűsége ellenére a Daily Mail mégiscsak bulvárújság volt – magyarázta a történész.

Belátták a hibát

Mindent összevetve az 1930-as évek második felére Párizs és London belátta, hogy a trianoni végzés elhibázott volt, "szolid korrekcióról" érdemes lehet beszélni. Az első bécsi döntést, a Felvidék déli, csaknem 12 ezer négyzetkilométernyi, 84 százalékban magyarok lakta déli sávjának visszacsatolására a nyugati nagyhatalmak is áldásukat adták.

Kárpátalja visszafoglalása sem váltott ki komolyabb ellenkezést, és talán Erdély kérdésében is el lehetett volna érni valamit.

Aztán jött a II. világháború, és Magyarország új határait ugyanaz a nagyhatalmi politika nyeste vissza, amelyik létrehozta. Kevésbé ismert, hogy 1947-ben, a párizsi béketárgyalásokon a nyugati szövetségesek hajlandók lettek volna kompromisszumot keresni Erdélyt illetően. A II. bécsi döntés 43 ezer km2-t juttatott volna vissza Magyarországnak, ez így nem maradhatott volna, a terv 22 ezer négyzetkilométerről szólt.

Vagyis szólt volna, mert a Szovjetunió megvétózta. Talán magyarellenességből, vagy csak mert Sztálin elcsatolta Romániától Besszarábiát (a mai Moldovai Köztársaság), és hogy ezt a békát lenyelesse, szó sem lehetett Erdélyről.

Kövess minket -on és -en!

Budaházy György, Barcsa-Turner Gábor és Walter Pál Péter ellen emelt 5 év után (!) vádat az ügyészség, amiért más hazafiakkal együtt egy nyilvánosan meghirdetett, LMBTQP+ rendezvényre szerettek volna bejutni, ahol az iskolai LMBTQP érzékenyítés volt a téma.

A Szövetségi Alkotmánybíróság meg akarta akadályozni Maja T. Magyarországra történő átszállítását. Azonban a hatóságok nem várták meg a hivatalos állásfoglalást és kiadták őt – írja szomorúan a német MDR.de.

A soha nem létezett zsidó-keresztény kultúrát (amely egy filoszemita politikai termék) megvédeni igyekvő Magyar Péter egy keménynek gondolt odamondással kezdte beszédét a közmédia épülete előtt.

Az antifa támadások másodrendű vádlottját, Tobias E.-t a tanács egy év tíz hónapra ítélte, de akár hamarosan szabadulhat is. Ő ismerte el egyedüliként az ügyészségi váddal egyezően a bűncselekményeit, de az ítéletet már nem fogadta el.

A szódagyári telepen három, egyenként kb. 50 méter hosszú, fölbe ásott, emeletes priccses „szálloda” várt bennünket. Ez korábban női deportáltak lágere volt.

Körülbelül három és fél év börtönbüntetésre ítélték pénteken egy amerikai fehér fajvédő csoport vezetőjét, aki elismerte, hogy online halálos fenyegetést tett közzé egy brooklyni újságíró ellen azért, hogy az leálljon a csoport rágalmazásával.

Az egyik gránát felrobbant a lövészárokban, ahol legalább húsz bajtársam tartózkodott. Mindenkit beborított a por és a füst, egyesek testét szétszaggatta a szétrepülő acél. Négyen meghaltak. Többen halálosan megsebesültek.

Az antifasiszta szervezetek szerint Németországban megnövekedett az „antiszemita vandalizmus” a zsidó holokausztnak állított emlékműveknél.

1939. november 8-án este 20.45-kor Konstanznál, a svájci-német határt alkotó drótkerítéstől 25 méterre két német határőr feltartóztat egy Georg Elser nevű ácsot, majd a határállomásra kísérik gyanús viselkedése miatt.

Ferenc pápa a napokban végre felrezzent sztenderd szunyókálásából és félénken megpendítette, hogy a Gázában egy éve zajló genocídium talán mégiscsak az, aminek látszik.

A Ku Klux Klan egykori vezetője, David Duke a fehér fajvédő Nick Fuentes online személyiség támogatóival együtt demonstrált Detroitban.

Néha érdemes egy-egy szürreális, szatirikus nézőpontot előrántani a "kalapból", mert ezekből szemlélve meglehetősen megvilágító erejű látleletet kaphatunk a valóságról.

Négy német állampolgáron ütött rajta az osztrák rendőrség, amint Adolf Hitler születésének évfordulóján fehér rózsát helyeztek el a Führer szülőházánál Nyugat-Ausztriában, írja a Guardian.

Egy fehér patriótát, akit Ausztráliában bűnösnek találtak abban, hogy megszegte a tavaly elfogadott elnyomó törvényt, amely megtiltja a nemzetiszocialista köszöntés nyilvános használatát, börtönbe küldenek a nézeteiért.

Életének nyolcvanharmadik évében elhagyta a földi világot László András filozófus, a metafizikai tradicionalitás egyik legnagyobb magyarországi képviselője, írja a Duo Gladii.