Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Egy kicsit furcsa lehet elsőnek, hogy a négerek szolgáltak volna a rabszolgatartó államok hadseregében. Pedig megtörtént, ám ezt nem szokták megemlíteni az Amerikai Konföderációs Államokkal kapcsolatban.

A történetet egy Anthony Hervey nevű néger férfival kell kezdeni. Az oxfordi illetőségű Hervey az elmúlt években azzal keltett figyelmet, hogy a zászló megváltoztatására irányuló erőfeszítéseket ellenezte. Saját bevallása szerint “lázadó” katonai viseletet öltött magára, hogy ezzel tisztelegjen azon négerek előtt, akik a polgárháború idején a konföderációs hadseregben szolgáltak. Gyakran látták, hogy konföderációs egyenruhát visel, és az Oxford téren a “rebellis” zászlót lobogtatja. „Ez nem rasszizmus. Ez az örökségem”, fogalmazta meg Hervey. Anthony Herveyt jól ismerték, mint városában a konföderációs zászló olyan néger támogatóját, aki véleményének a nyilvánosság előtt hangot adott. 2006-ban az oxfordi férfi könyvet is írt „Miért lengetem a konföderációs zászlót? Írta egy fekete ember” címmel, amelyben az érvrendszerét fejti ki. A könyv hátoldalán a következő ismertető olvasható: A kongresszusnak nem szabad olyan törvényt alkotnia, amely tiszteletben tart egy vallást vagy azt alapít, megtiltja annak szabad gyakorlását; vagy korlátozza a szólás vagy a sajtó szabadságát; vagy az emberek békés gyülekezésének jogát, és azt, hogy a kormányhoz forduljanak panaszaik orvoslására. Ezt a könyvet nyers őszintesége teszi veszélyessé. Hervey fellebbenti a fátylat a néger dekadenciáról, és ugyanakkor lemezteleníti a mai Amerika hazugságait és politikai korrektségét. Hervey azt írja, „Bemutatom, hogy a polgárháborút nem a rabszolgaság miatt vívták, és hogy Amerikában fajom pusztulásának az oka nem a fehér ember, hanem saját magunk. Ebben a könyvben azt mutatom be, hogy Amerikában a feketék miként menekültek el a fizikai megkötöttségtől egy annál sokkal rosszabbhoz, a mentális megkötöttséghez.” Anthony Hervey 49 évesen halt meg egy autóbalesetben 2015-ben.

De lássuk a tényeket, mégis milyen négerek előtt tisztelgett Hervey, akik a polgárháború idején a konföderációs hadseregben szolgáltak. A négerek meghatározó szerepet játszottak az 1861 és 1865 közötti háborús erőfeszítésekben, de ez nem jelenti azt hogy katonaként szolgáltak a háborúban. A konföderáció kormánya a négereket széles körű tevékenységekre használta fel, hogy segítsen ellensúlyozni jelentős hátrányaikat munkaerővel és haditechnikai eszközökkel. A déli kormány rabszolgák tízezreit győzte meg, gyakran tulajdonosainak akaratával ellentétben, hogy segítsenek a földmunkákban Richmond, Petersburg és Atlanta városai körül. A rabszolgákat vasútvonalak építéséhez és javításához, valamint vasöntödék és más háborús anyagokat előállító gyárak munkásaivá is beosztották. Ily módon mintegy 10.000 szabad és rabszolgaság alatt álló néger férfi szolgált a konföderációs seregekben 1861 és 1865 között.

A hadseregben kovácsként, szakácsként és zenészként dolgoztak. Ezeknek a férfiaknak a túlnyomó többsége rabszolgaként szolgált a konföderáció háborús erőfeszítéseiben, és nem katonaként.

Andrew Chandler és Silas egymás mellett

Az emberi erőforrások ezen nagymértékű mozgósításával ellentétben a rabszolgatartó osztály szövetségi tisztjei gyakran hozták otthonról saját rabszolgáikat, hogy „testszolgákként” vagy „szolgákként” szolgálják őket, akiket „tábori szolgáknak” neveztek (ez jogi státusz volt). A gazdáik azt feltételezték, hogy rabszolgáik hűek hozzájuk és a konföderációs ügyhöz, ami látható leveleikben és naplóikban, valamint az egyenruhás rabszolgákkal készített fényképeken. Egy példát kiemelve: 1861 nyarán Andrew Chandler a rabszolgájával, Silasszal elhagyta a Mississippiből származó West Pointot, hogy csatlakozzon a 44. Mississippi gyalogsághoz. Útközben ketten fotózkodtak, ami mind a mai napig ellentmondásos. Silas egyike volt a tízezer rabszolgának, akiket a konföderáció háborús erőfeszítéseinek támogatására mozgósítottak. Jelenléte nemcsak a háborús erőfeszítéseknek tett jót, hanem megnyugtatta az olyan rabszolgatartókat, mint Andrew, hogy mindkettőjüknek ugyanaz a célja, a konföderációs függetlenség. Bár nagyon valószínű, hogy néhány tábori rabszolga szemtanúja volt a csatatérnek, sőt, még egy puskát is felvett és egy jenkire lőtt, hogy megvédje gazdáját, de az uniósok soha nem említették ezeket az embereket „katonának” a háború alatt. Ez nem azt jelenti, hogy egyetlen néger ember sem lőtt fegyverrel a konföderációért.

Pontosabban: a „Lázadás háborújának hivatalos nyilvántartásaiban” a katonai nyilvántartások mindkét oldaláról, amely több mint 50 kötetből és több mint 50 000 oldalból áll, összesen hét uniós szemtanú jelentése van a néger konföderációs „katonákról”. E jelentések közül három megemlíti az uniós katonákkal lövöldöző néger férfiakat, egy jelentés megemlít egy maroknyi fegyveres néger embert néhány déli fehér katonával együtt, a másik három jelentés fegyvertelen néger munkásokat említ. Nincs nyilvántartás arról, hogy az uniós katonák teljesen néger csapatvonalat vagy bármi hasonlót találtak volna meg. Ugyanebben a hivatalos nyilvántartásban egyetlen konföderációs forrás sem utal arra, hogy néger katonái vannak a parancsnokság alatt, vagy az egységében, bár a néger munkásokra való utalások gyakoriak.

A néger harci egységek hiányát tovább jelzi a Konföderáció Kongresszusában a négerek besorozásának kérdéséről folytatott viták feljegyzése. Az elképzelést többször elutasították, amíg 1865. március 13-án a Konföderációs Kongresszus elfogadott egy törvényt, amely engedélyezi a néger férfiakmak katonaként való szolgálatot. Viszont ez a törvény nem értelmezi külön a négerek jogi státuszának megváltoztatását, azaz hogy a néger katonák továbbra is nem rabszolgák lennének. Az aktív harcok kevesebb, mint három héttel a törvény elfogadása után fejeződtek be, és nincs bizonyíték arra, hogy a törvény eredményeként bármely néger fegyveres egység bekerült volna a Konföderáció hadseregébe. Bármi is történt, a fekete harci szolgálatot a háború alatt a Konföderáció kormánya soha nem szankcionálta.

Helyes a 19. századi néger amerikaiak összetett életét tanulmányozni, felfedezni és tényeket megosztani. Viszont helytelen túlozni, homályosítani és figyelmen kívül hagyni ezeket a tényeket annak érdekében, hogy megfeleljen a 21. századi véleményeknek.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

72 éves korában meghalt Michael Knape, a berlini rendőrség korábbi főnöke, akit csak „neonácivadásznak”, illetve „kemény kutyának” hívtak.

90 ezer eurónyi tartozást hajtana be Lombardia tartományának vezetősége az antifa támadások vádlottján, Ilaria Salison.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

A szerbiai Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület elnöke, Olivera Zekic a Telegramon tett közzé egy fotót, amelyen SS-egyenruhában tetszeleg.

Egy fehér nacionalista szervezet vezetője köztéri matricákkal, valamint Adolf Hitler és a Nagynémet Birodalom plakátjival az otthonában is faji gyűlöletet szított – közölte a brit koronabíróság.

A frankfurti zsidó szupremácisták Németországban elsőként indítottak el egy olyan alkalmazást, amely az antiszemiták elleni küzdelemben segít azáltal, hogy figyelmezteti a zsidókat a potenciális „biztonsági fenyegetésekre”.

A Nyilaskeresztes Párt Szálasi Ferenc nemzetvezető részvételével tartotta meg december havi Nagytanácsát, jelentette 1944 decemberében a Magyar Távirati Iroda.

Az tény, hogy november 4-én hajnalban a szovjet csapatok ismét rátörtek Budapestre, Nagy Imre a Jugoszláv nagykövetségre menekült. Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy ezen a napon leverték volna a szabadságharcot. Sőt.

A közelmúltban derült ki, hogy a Pest vármegyei Szigetszentmártonban 1944 novemberében négy huszárt temettek el, akik a Csepel-sziget védelmében haltak hősi halált.

A fejlesztők számára „kínos” problémákba futott a Google képgeneráló mesterséges intelligenciája, a javításig nem is lehet tőle emberábrázolást kérni.

A 98 éves ukrán Jaroslav Hunka, a Galícia SS-hadosztály veteránjának a kanadai parlamentben való kitüntetése „meghozta gyümölcsét”, de nyilván nem pozitív értelemben.

Egy szentesi patrióta még tavaly decemberben az ablakában tett közszemlére egy horogkeresztes zászlót, emiatt „önkényuralmi jelkép” használatának vétsége miatt ütöttek rajta otthonában.

2019-ben az eleki Resetár András házfelújítást végzett, mikor megdöbbentő felfedezést tett az ingatlanban, amely egykor a Faulhaber család otthona volt.

A Los Angeles-i székhelyű zsidó szupremácista Simon Wiesenthal Központ „leplezte le”, hogy egy, az angliai Oxfordshire-ből származó 42 éves anyuka lett a Miss Hitler szépségverseny idei győztese.

Híradó szakaszparancsnokként szolgáltam Ungváron 1944 októberében. Közben Nyékládházára kerültem, ahonnan november 4-én a szovjet katonák vittel el többedmagammal „kicsi robotra”, amiből négyévi kényszermunka lett.