Kövess minket -on és -en!

Michael Munn brit filmtörténész a John Wayne: Az ember a mítosz mögött című könyvében a szerző azt a rendkívül figyelemreméltó állítást teszi, hogy Joszif Sztálin szovjet diktátor meg akarta öletni a színészt antikommunista szerepvállalása miatt.

Sztálin szemében Wayne hírneve és befolyása olyan nagy volt, hogy halála segített volna véget vetni az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején a hollywoodi filmiparra jellemző kommunistaellenességnek. Munn szerint – aki még az 1970-es években magával Wayne-nel is készített interjút – a korszakban egyre nagyobb befolyást szerző Joseph McCarthy szenátor és a kongresszus alsóházában 1938-ban létrehozott Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság hatékonyan akadályozták Sztálin azon titkosszolgálati terveit, hogy a filmiparon és a rádión keresztül juttasson el a Szovjetunió számára kedvező üzeneteket az amerikai lakosság körébe.

Wayne a bizottság és McCarthy hangos támogatója volt, így ő is a szovjet vezér célkeresztjébe került. Az 1940-es és 1950-es évek folyamán a szenátor és a képviselőházi bizottság gyakran demagóg boszorkányüldözésbe hajló vizsgálódása a szakszervezeteken, a szövetségi kormányzaton és a haderőn kívül Hollywoodban is sokak karrierjét lehetetlenítette el – így járt az 1930-as évek több nagy színésze is, mint például Burgess Meredith és John Garfield is.

A nyomasztó légkörben a filmipar sok szereplője neheztelt is Wayne-re álláspontja miatt. Gyakran hangzott el irányába, hogy sok más, hasonló kaliberű színésszel (mint például Jimmy Stewarttal) ellentétben John Wayne otthon töltötte a második világháborút, és nem szolgált semmilyen minőségben a fegyveres erőknél, miközben sorra készültek főszereplésével a hazafias hangvételű háborús filmek. Az igazság az, hogy ez a helyzet nem Wayne hibája volt – többször is jelentkezett a fegyveres erők különféle ágaihoz, azonban felülről érkező nyomásra mindenhonnan elutasították – túl fontosnak tartották alakját a háborús toborzást elősegítő propagandagépezet számára.

A színész csak a háború után tudta meg, hogy egyik jelentkezése ráadásul sikeres volt: a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) világháborús elődje, a Stratégiai Szolgálatok Hivatala (OSS) elfogadta volna őt, azonban az erről szóló levelet tartalmazó borítékot producerei eltüntették, mielőtt Wayne tudomást szerzett volna róla. Imázsa azonban – mind a vásznon, mind azon kívül – elegendő volt ahhoz, hogy Sztálin a halálát akarja.

Wayne meggyilkolására intézkedéseket is foganatosítottak a szovjetek – 1951-ben Sztálin egyre mélyülő paranoiája közepette két ügynököt küldött az Egyesült Államokba e célból, akik meg is jelentek Wayne irodájánál a Warner Brothers Los Angeles-i stúdiójában. Munn leírása szerint a két férfit végül letartóztatták, ami után politikai menedékjogért folyamodtak az Egyesült Államokban. John Wayne azonban továbbra is veszélyben volt – a Szovjetunió több valódi „alvó ügynöke”, azaz amerikai kommunista is tervezte megölését. A színész szerencséjére a terveket lefülelte népes kaszkadőrgárdája, akik a beszámolók szerint „elüldözték a kommunistákat a városból.”

Wayne életére a későbbiekben is törtek – Munn-nak egy 1974-es interjúban elárulta, hogy egy, az amerikai csapatok számára szervezett 1966-os vietnámi útja során egy orvlövész lövést adott le rá, eredménytelenül. Munn emellett idézi Sztálin utódját, az amerikai filmek és különösen Wayne iránt híresen rajongó Nyikita Hruscsovot is, aki egyik amerikai látogatása során – legalábbis a színész állítása szerint – elárulta neki: „Az egy Sztálin őrült utolsó öt éve alatt meghozott döntés volt. Amikor Sztálin meghalt, visszavontam azt a parancsot.”

Akár az is elmondható, hogy John Wayne-nek tulajdonképpen szerencséje volt: Sztálin nem kevés sikeres merényletet rendelt el neki nem tetsző személyek ellen. Sok vélt és valós ellensége esett áldozatul ügynökeinek – közülük leghíresebben a korábbi vezető bolsevik Lev Trockij, akit Mexikóban vadásztak le a diktátor ügynökei. Egy jégcsákánnyal.

Kövess minket -on és -en!

Kedden reggel hiába várták az antifa támadások második olasz vádlottját, nem jelent meg a tárgyalóteremben, így a bíróság nem tudott érdemben továbbhaladni az ügyben. 

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

Nem nehéz elképzelni, hogy valaki, aki lendületet és fejlődést hoz egy pénzügyi és gazdasági válság utáni világba, az szerethető ember, mi több, imádat tárgya. Adolf Hitlert pedig olyan rajongás vette körül, mint ma bármelyik popsztárt. Erről tanúskodnak a neki írt levelek is.

Keresztes-Fischer Ferenc, magyar királyi belügyminiszter a Magyar Nemzeti Szocialista Párt - Hungarista Mozgalmat 1939. február 24-én feloszlatta, a Mozgalom, illetőleg a párt helyiségeit a rendőrséggel megszállatta.

„Ellenforadalmi összeesküvésért” végezték ki Lavrentyij Beriját, a sztálini terror egyik rettegett végrehajtóját, a Szovjetunió marsallját, belügyi és állambiztonsági miniszterét, akinek lefogása és bírósági pere, majd a kivégzése a Sztálin halálát követő hatalmi harc része volt.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

Adolf Hitler álmainak egyike Berlin nagyszabású, pénzt, időt, energiát nem sajnáló átalakítása volt, hogy az a győztes háború után a világ fővárosa lehessen.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

Pietersburg mellett 3500 hófehér fakereszt virít a dél-afrikai vörös földbe tűzve. Ezek a keresztek emlékeztetnek minket azokra a búr farmerekre, akiket az elmúlt évtizedekben feketék gyilkoltak meg a „felszabadított” Dél-Afrikában – olvasható a Szent Korona Rádió oldalán. 

Izraeli tinédzset vettek őrizetbe és ítéltek pénzbüntetésre, miután „náci” tisztelgést hajtott végre Auschwitzban. Az izraeli oktatási minisztérium is reagált a történtekre, elfogadhatatlannak nevezte a kiskorú viselkedését. 

Az Európai Szovjetunióban az ultrajobboldal múzsája hasonló elbánásra számíthat a szólásszabadság kereteinek feszegetése miatt, mint amilyenre a másként gondolkodók számíthattak az egykori Szovjetunióban.

Elhunyt 99 éves korában, még január 14-én Irmgard Furchner, az egykori stutthofi koncentrációs tábor titkárnője – közölte az itzehoe-i ügyészség szóvivője.

A mai Puskin mozi 1946-ból származó moziműsoránál bizarrabbat ritkán lehet látni.

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.