Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Miután a keleti fronton megszakadt a tengelyhatalmak hadiszerencséje és a szovjet Vörös Hadsereg ellentámadásba lendült.

Az ázsiai emberáradat feltartóztatása, a hadigépezetben és emberállományban való minél nagyobb károkozás volt az elsődleges cél egészen addig, amíg Németország és a szövetségesei újból össze nem szedik magukat egy hathatós ellentámadáshoz, hozzátéve, hogy mindezt úgy kell(ett volna) kivitelezni, hogy a nyugati oldalról folyamatosan szorongat a népromboló internacionalizmus másik kártevője, a nyugati vadkapitalizmus. Hathatós ellentámadások persze így is voltak – mindkettő fronton – de a végeredmény mindenki számára ismeretes.

1944 végére ez az elv nem sokat változott, azzal a kiegészítéssel, hogy a tengelyhatalmak egyre nehezebb helyzetbe kerültek. A közvélemény egy része az angolszászok és a szovjetek között nem vont egyenlőségjelet, habár a revizionista történetírás jelen állása szerint nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy előbbiek sem sokkal maradtak el a Vörös Hadsereg brutalitásától, gondoljunk csak a szintén évfordulós Drezdára. A kis európai népek számára – Közép-Európában és Kelet-Európában – mégis a néppusztító bolsevizmus jelentette a legfenyegetőbb, valós veszélyt, amely testet öltött, hús-vér volt, ellentétben azzal a „tudományos marxizmussal”, amelynek délibábját nyugati ellenségeinknek egy része kereste.

Budapest 1944-45-ös ostroma egyike a világtörténelem legnagyobb városban történt csatáinak, második világháborús viszonylatban pedig Sztálingrád után a legbrutálisabb harcokat a mi fővárosunk utcáin vívták. Természetesen nem becsmérelve német szövetségeseinket – főleg, hogy a védősereg egy jelentős részét Budapesten is ők szolgáltatták – de Berlin a töredék idő alatt esett el Budapesthez képest és ez igaz Bécsre is, hovatovább voltak olyan francia városok, melyeket a tengelyhatalmak lényegében komolyabb ellenállás nélkül adtak át az angolszászoknak. Persze ez az összehasonlítás több szempontból sem korrekt és helyes (Berlinnek és Bécsnek teljesen más adottságai vannak, mint a remekül védhető Budapestnek, nem beszélve az egymástól eltérő időszakokról, stb-stb.), de minden jogunk megvan, hogy büszkék legyünk Budapest védőire, még akkor is, ha az idegenszívű történetírás és az országunkon élősködő hontalanok és csatlósaik az ellenkezőjét sulykolják.

Hányszor, de hányszor hallottuk már az „értelmetlen ellenállás”, a „fasiszta téboly”, a „megsemmisültek az épületek, csak ezt értük el” és a többi agyonkoptatott lózungot. Mindezek ellenére mégis évről évre növekszik azok száma, akik megemlékeznek hőseinkről, teszik ezt úgy, hogy még a történelemoktatás és az alaptanterv is mélyen hallgat róla. Pedig, ha volt egy olyan pillanat, amikor a legfényesebben mutatkozott meg Európa élni akarása a korszakban, akkor az vitán felül Budapest ostromakor volt.

Erre a heroikus küzdelemre, mint „i”-re a pontot tette fel 1945. február 11-én az est beálltával a budavári kitörés. Ezt a hősies (hadi)tettet a mai, úgymond modern ember – pontosabban azoknak egy része – talán értelmezni sem tudja, alaposan megérteni vagy megélni végképp nem. Meggyőződésem, hogy ez még akkor is így lenne, ha éppenséggel nem szórtak volna annyi mocskot a második világháborús Magyarország szerepvállalására, hiszen a kitörők önfeláldozó harca távol áll a 21. századi ember létfelfogásától. Persze, ennek a magas fokú emberi minőségnek a képviselete és megértése nem várható el mindenkitől, tisztelete viszont annál inkább.

Minden sötét igyekezet ellenére Budapest védőire még akkor is emlékezni fognak, amikor Európa ellenségeinek már az emléke is köddé vált. Így van ez rendjén és így az igazságos, ha már a világháborút elvesztettük.

Ehhez persze szükség lenne egy, a témakörhöz pozitívan álló állami emlékezetpolitikára, ez természetesen a NER regnálása alatt egyenlő a lehetetlennel, hiszen a rendszer alappilléreivel menne szembe egy ilyen kiállás. Mindez nyilván sokat elárul a Fidesz kétarcúságáról, de úgy hiszem, ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Pedig egy egészséges nemzetpolitikai térben esélye sem lenne annak a hangos kisebbségnek, amely itt él ugyan, de nem lélegzik velünk, hovatovább minden alkalmat megragad arra, hogy hőseinkbe rúgjon. Bele fog törni a foguk.

Végezetül örömmel zárom soraimat egy kedves olvasó és bajtárs, Rácz Edvárd versével, melyet tavaly írt Budapest védőinek emlékére, jelezvén, hogy a valódi hősöket tényleg nem feledik sosem.

Kitörünk

Tűzgyűrű körültünk
Halált osztó rakéták röpülnek fölöttünk
Kelj fel, bajtárs, kitörünk.

Elveszett ügy! mondja a balga
Kígyómarás csak minden szava
Kelj fel, bajtárs, kitörünk.

Földön hever egy német baka
Felesége fényképét melléhez tartja
Kelj fel, bajtárs, kitörünk.

Budapest, Európa koronájának éke
Ez most a haza, ezért hullajtom vérem.
Kelj fel, bajtárs, kitörünk.

Szolgasorsban óh hogy élhetne ember?
Ránk ront a vörös horda óh e förtelmes tenger!
Kelj fel, bajtárs, kitörünk.

Nem lészen hiába halálunk
Vált válnak vetve büszkén helytállunk
Kelj fel, bajtárs, kitörünk.

Összetiport csontjainkból új élet sarjad
S felnő egy nemzedék készen a véres harcra
Kelj fel, bajtárs, kitörünk.

Életünk a halál által új értelmet nyer,
Itt éltünk itt halunk ha áld is a sors vagy ha éppen ver.
Pihenj most már, bajtárs, kitörtünk.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Akármennyi bűnnel is vádolják, a Führer is csak ember volt, aki ráérős óráikban sokszor egészen hétköznapi hobbiknak hódolt.

Egy hétköznapi történet rendkívüli véget ért az egyik elszakított országrészben. A nyugat-felvidéki Vágegyháza-Alsózáros vagy Zárosegyháza nevű községben egy gazda ekéje szántás közben valami keménynek ütközött, amiről azt hitte, egy szikla.

Szálasi Ferenc 1946. évi Börtönnaplójának február 28-i bejegyzésében ezt olvassuk: "Ma reggel kivégezték Imrédy Bélát. Nyugodjék békében. A Nemzet vértanúja volt."

Egy szövetségi esküdtszék 63 vádpontban ítélte el Robert Bowerst, azt az ötvenéves férfit, aki 2018 októberében tizenegy zsidóval végzett egy pittsburghi zsinagógában.

A szigorúan titkos – és valószínűleg büdös – kísérletre az 1940-es évek végén, Mao moszkvai látogatásának idején került sor.

Ilias Kasidiaris 2021 óta ül egy görög börtönben a betiltott Arany Hajnal párttal való kapcsolata miatt. Ez azonban nem akadályozta meg Kasidiarist, akinek horogkeresztes tetoválása is van, hogy induljon Athén polgármesteri székéért.

Körözést adott ki Yaroslav Hunka 98 éves kanadai állampolgár, a Waffen-SS Galícia ukrán hadosztályának veteránja ellen az orosz belügyminisztérium.

Őrizetbe vették az Alternatíva Németországért egyik tagját hétfőn, a vád szerint „tiltott totalitárius jelképeket” hordott, többen azt állítják, hallották, ahogy a „Sieg Heil!” üdvözléssel köszönt.

Jól emlékszem, 1945. január 19-e volt. Mi, gyerekek már feküdtünk szüleim Barcika alsói házában. Éjszaka két pulin zörgetett be, puskával a vállán: értem jöttek.

A nemzetiszocialista tisztelgés a második világháború vége óta illegális a cionisták által Németországban és Ausztriában, és a kóser törvények szerint börtönbüntetéssel büntethető.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 23-án.

Tasmania a zsidó-liberális média tálalása szerint „történelmet írt azzal, hogy Ausztrália első államaként betiltotta a náci tisztelgést”.

Februárban sorozatos szélsőbaloldali támadások történtek Budapest különböző pontjain, az első hírek szerint az áldozatokat a ruhájuk alapján választották ki az antifasiszta támadók.

A patrióta fiatalra házmester jellemű járókelők hívták ki a rendőröket, miután a zászlót mutatta fel nekik.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. december 3-án 15 óra 17 perckor. Jelen vannak: Dr. Szabó Ferenc népügyész, Harangozó Piroska jegyzőkönyvvezető, Szálasi Ferenc terhelt.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Egy Simon Knittel antifaiszta összefogott, a Laut gegen Nazis (Hangosan a nácik ellen, LGN) nevű szélsőséges szervezettel és egy hamburgi ügyvédi irodával, hogy a védjegyhivatalon keresztül kisajátítsák a hazafias jelszavakat.

A rezsim intenzív pszichológiai hadviselést folytat az őshonosok ellen, nehogy olyan következtetéseket vonjanak le, amelyek megkérdőjeleznék a tömeges bevándorlást és a többrasszú társadalmat.

Magyarország második világháborús történetének van egy apró, alig ismert, de egyben rendkívül érdekes fejezete: az egyéni fegyverténnyel ellenséges harckocsit megsemmisítő magyar honvédek termőfölddel való jutalmazása.

Sokkolja a holland zsidókat és liberálisokat, hogy Vilmos Sándor király anyai nagyapjáról kiderült: az NSDAP tagja volt.

Adolf Hitler egyik beszédének 30 másodperces részletét játszották be a hangosbeszélőn az osztrák vasúttársaság (ÖBB) egyik vonatán, mielőtt a járat beért volna Bécsbe, írja a BBC.

Egy 28 éves mississippi férfi ellen szövetségi vádat emelnek, mert zsidóknak telefonált Adolf Hitlerrel és a holokauszttal kapcsolatban.

1944-ben és 1956-ban a történelem megismételte önmagát. Az 1944/1945-ös vérhullással újabb magok kerültek az áldott magyar földbe.

Az amerikai neobolsevik rezsim feudális hierarchiájában értelemszerűen legfe­lül tanyázó, sőt egyenesen piedesztálra emelt feketék elsősorban a rabszolga őseik által a déli gyapotföldeken végzett ingyenmunka kompenzálásaként akarják kirázni a gatyájukból fehér hűbéreseiket.