.jpg)
Kövess minket 
-on és 
-en!
1921. június 7-én szövetségre lépett Jugoszlávia és Románia, ezzel lezárult az a folyamat, amelyben az első világháborút követően megcsonkított Magyarország ellenében a fő területnyertes szomszédok - Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia - kialakították a kisantantnak elnevezett katonai és politikai szövetséget.
(Az elnevezés a Pesti Hírlap egy 1920 áprilisi cikkéből ered, amely a három állam együttműködése kapcsán "Apró Antantról" írt.)
A győztes antanthatalmak és Magyarország képviselői 1920. június 4-én Versailles-ban, a Nagy-Trianon palotában írták alá a magyar békeszerződést.
Ez kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezerről 93 ezer négyzetkilométerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették, mintegy 3,2 millió magyar került (sokszor homogén tömbben) a szomszédos államok fennhatósága alá.
A győztes nagyhatalmak és az elcsatolt területek új birtokosai okkal tarthattak a magyar revíziós törekvésektől. Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter már közvetlenül a háború után próbálta megnyerni a délszláv államszövetséget és Romániát egy szövetségi rendszer számára, de az érintettek ezt kezdetben visszautasították.
Amikor azonban 1920 elején felmerült, hogy Magyarország a francia nagyhatalmi politika támasza, s ezzel szomszédai vetélytársa lehetne, változtattak álláspontjukon.
A kisantant létrejöttének első lépéseként 1920. augusztus 14-én Belgrádban aláírták a csehszlovák-jugoszláv egyezményt, amely a Trianon utáni status quo fenntartását és a Habsburg-restauráció megakadályozását tűzte ki célul. Beneš Belgrádból Bukarestbe sietett, ám Románia csupán szóbeli megállapodásra volt hajlandó.
|
|
|
|
|
|
Ennek értelmében a három állam magyar támadás esetén katonai segítséget nyújt egymásnak, egy szovjet-román háború esetén pedig Prága és Belgrád visszariasztja Magyarországot és Bulgáriát Románia hátbatámadásától (Bukarest és Moszkva viszonyát Besszarábia román megszállása élezte).
1920 nyarára a francia-magyar közeledés politikája megbukott. Párizsban Berthelot, Beneš jó barátja lett a külügyminiszter, aki támogatásáról biztosította a kisantant politikát. Az 1921 tavaszi első királypuccs után Románia Prágával, majd Belgráddal is szövetségre lépett.
A kisantant-szerződéseket egészítette ki a Magyarország köré vont gyűrűt teljessé tevő, 1921. decemberi csehszlovák-osztrák egyezmény. A kisantant államait Franciaország külön szerződéseivel is erősítette.
A kisantant összefogta a győztesek oldalán álló kis államokat, egyben elmélyítette a szakadékot köztük és a legyőzöttek között, amelyek így azon hatalmak felé orientálódtak, amelyektől revíziós céljaik megvalósítását remélték.
Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia 1929-ben meghosszabbította kétoldalú megállapodásait, majd 1933 elején paktumot írtak alá együttműködésük szorosabbra fűzéséről, külügyminiszteri és gazdasági tanács létrehozásáról. Ebben már szerepet játszott Hitler 1933. januári németországi hatalomátvétele, illetve hogy a három állam veszélyeztetve látta politikai és területi integritását. Az európai hatalmi viszonyok gyökeres átalakulása azonban elindította a bomlási folyamatot, a kisantant 1938-ra végleg felbomlott.
