Kövess minket -on és -en!

Mindig bátorító, amikor a tudományos felfedezések megerősítik azt, amit az emberek mindig is tudtak. Különösen így van ez manapság, amikor a józan észt elnyomják, de a tudomány mégis megerősíti azt (ami ilyen esetekben forradalminak tekinthető).

Az elmúlt 15 évben a genetikusok az „introgresszió” [hibridizáció, gének átvitele egy másik faj génkészletébe kereszteződés révén - a fordító] kérdését vizsgálták a korai emberek esetében, archaikus hominida populációkkal. Az introgresszió során két különböző populáció tagjai párosodnak és hibrid egyedeket hoznak létre, amelyek aztán valamelyik szülőpopuláció tagjaival párosodnak. Az így létrejövő populáció DNS-e olyan mértékben megőrizheti az introgresszió nyomait, hogy mérhetővé válik, mikor és milyen mértékben történt ez a hibridizáció. A kutatók például már jó ideje tudják, hogy minden nem-afrikai populációban megfigyelhetők a neandervölgyiekkel való kereszteződés jelei, akiknek génjei a nem-afrikai genom mintegy 2%-át teszik ki. További kutatások kimutatták, hogy az óceániai és ausztrál őslakos populációk a génkészletük 4-5%-át örökölték a gyenyiszovai embernek nevezett archaikus populációtól.

A kutatók azt is tudták, hogy a fekete-afrikai populációk genomja esetében nem találhatunk bizonyítékot a fenti két csoport bármelyikével való keveredésre. Ugyanakkor a bizonyítékok egy „szellempopulációval” történő introgresszióra mutatnak, amellyel a keveredés valamikor az elmúlt félmillió évben történt. E rejtélyes populáció genetikai maradványait „feltételezett szellemhaplotípusoknak” nevezik, és sok genetikus szerint az emberiség egy archaikus, már régen kihalt ágára utalnak.

A subspecieist.com szerint 2019-ben Arun Durvasula és Sriram Sankararaman, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem munkatársai megerősítették, hogy akár 19% is lehet az archaikus hominida DNS a modern afrikaiaknál. Ezt az őst egy „szellemfajként” írták le, ami lehetséges, hogy a Homo naledi volt, egy „kis agyú hominida”, ami „250 000 évvel ezelőtt élt az afrikai síkságokon”.

Más kutatók az Ausztralopitekuszokra, vagy a Homo ergasterre mutatnak mint lehetséges elődre. Mindettől függetlenül, a következmények kristálytiszták: a Homo sapiens Afrikából való sok tízezer évvel ezelőtti kivonulása után a fekete-afrikai populációk folytatták az introgressziót (a kereszteződést) a kevésbé fejlett archaikus hominida populációkkal, amelyek még a neandervölgyiek megjelenése előtt szakadtak el a modern emberektől.

Mintha a „kis agyú hominida” nem lett volna elég nyers megfogalmazás, a fenti Subspecieist-cikk már az elején kijelenti, hogy Shi Huang genetikus szerint az afrikaiak „genetikailag közelebb állnak a primitív hominidákhoz vagy a csimpánzokhoz” [mint a nem fekete-afrikaiak]. Egy 2020-as Twitter bejegyzésben Shi Huang így részletezte:

Azt, hogy az afrikaiak több ősi (archaikus emberi vagy majom) allélt hordoznak, jól bizonyította a filogenetikai ágak gyökerezése [a génben jelen lévő ősök, illetve egyéb fajok meghatározása - a fordító] Afrikában, mind az autoszómák, mind az egyszülős DNS esetében a külcsoport gyökerezés módszerrel. Mi ennek a biológiai jelentősége? Hallgatás és néma csönd.

Persze mindannyian tudjuk, hogy ez a néma csend mit jelent – egyes művelt embereknek ismét szembesülniük kell az általuk vallott liberális világnézet, valamint a makacs és kényelmetlen tények különbözőségével. Ha a fekete afrikaiak a Homo sapiens Afrikából való távozása után kereszteződtek primitívebb emberekkel, akkor ez sok mindent megmagyaráz, nem igaz? Megmagyarázza a fekete-afrikai négerek viszonylag alacsony intelligenciáját, valamint erőszakos hajlamukat és az impulzuskontroll általános hiányát (ami őszintén szólva csimpánzszerű). A fekete-afrikaiak gyakorlatilag a Homo sapiens egy alfaját alkotják, méghozzá egy sokkal primitívebbet. Ennek a magyarázatnak az eleganciája – egyszerűsége, tömörsége és a nyilvánvaló tényekkel való összhangja – senkit sem hagyhat hidegen, beleértve magukat az őszinte feketéket is. Ám az előbbiek elismerésének politikai ára van, hiszen a tradicionalista, szegregációpárti jobboldalt igazolja. Azok, akik ragaszkodnak a liberális, egalitárius elveikhez, nem szívesen ismernék el a fentieket, ezért a rassz tagadásába fognak – vagy „néma hallgatásba” burkolóznak, remélve, hogy a kérdés eltűnik.

Az a probléma, hogy nem tűnik el. Minél több fekete van közöttünk, annál inkább növekedni fog a probléma, és annál nyilvánvalóbb lesz a különbözőségünk is. Lehet, hogy ezen a ponton az írásaimat ismerő olvasóknak egyértelmű, de a bűnözés, az erőszak, a szegénység, a káosz, a korrupció és a drogfogyasztás, amit a fekete-afrikaiak mindenhová magukkal visznek, komoly terhet jelent minden nem-fekete nemzet számára, amely befogadja őket. Edwin Rubenstein Color of Crime (A bűn színe) című könyve remek kiindulópont a részletek megismeréséhez, melynek 2016-os megjelenése óta a dolgok nem lettek jobbak. 2024-ben a feketék 475 fehéret gyilkoltak meg, annak ellenére, hogy az USA lakosságának körülbelül 13%-át teszik ki, és a rasszok közötti gyilkosságok gyanúsítottjainak 58%-át adják. 2023-ban ez 603, illetve 62% volt.

Hány fehér embert vagyunk még hajlandók feláldozni azért, hogy a faji egyenlőség bizonyítottan hamis és tudománytalan elképzelését fenntartsuk?

Az archaikus emberi introgresszió e legújabb felfedezéseit azonban az teszi olyan figyelemre méltóvá, hogy megmagyarázzák a fekete-afrikaiak gyengébb képességeit. Korábban az idegtudományi és pszichometriai adatok legfeljebb annyit tudtak bizonyítani, hogy gyengébb képességűek, de azt nem, hogy miért. Most már tudjuk az okát. A fekete-afrikai DNS 19%-a elárulja, hogy nagyobb arányban keveredtek az archaikus emberek primitívebb alfajaival, mint azok a Homo sapiensek, akik elhagyták Afrikát.

[Megjegyzés: vannak, akik az Afrikából kirajzás elméletét vitatják, ugyanakkor a legszélesebb körben elterjedt tévhit az, hogy a modern ember az afrikai négerektől származik. A Homo sapiens eredetileg is az európai (vagy közel-keleti) emberre hasonlított leginkább, ami azóta csak minimális, 2%-os hibridizáción ment át a Neandervölgyi emberrel, aminek nagyjából 1600 köbcentis agytérfogata volt (míg a mai embernek kb. 1360 köbcentis, ugyanakkor feltehetőleg nem volt okosabb, mert a gondolkodási képesség a frontális lebeny fejlettségétől függ, de valószínűleg jobb vadász volt, jobb szaglással, látással és hallással). Ami a feketéket illeti, a Homo sapiens egy csoportja dél felé kezdett vándorolni, Fekete-Afrikába, a Szaharától délre. Ezek nagymértékű, 19%-os hibridizáción mentek át, másrészt olyan primitív hominida fajokkal, mint a Homo erectus ergaster vagy Homo naledi, amiknek legfeljebb 880 köbcentis agytérfogatuk volt. Belőlük lettek a négerek, ekkor alakult ki a fekete bőrszín, a göndör haj, a gorillaszerű orr és alacsony intelligencia, amit hibridizációs leromlásnak nevezhetünk - a fordító]

Ennyi. Ha fekete-afrikai vagy, akkor valamelyik távoli ősöd egyike volt azoknak a „kis agyú”, csimpánzszerű hominidáknak, akik több százezer évvel ezelőtt a Serengetin szaladgáltak. Ennek tagadása a tudomány tagadása lenne, amely (ahogyan a korábbi alelnök, Al Gore szereti nekünk mondogatni) már döntésre jutott.

Ha ez a lényegretörő esszé nem elég ahhoz, hogy meggyőzzön a faji különbözőségek tekintetében, akkor nyugodtan tanulmányozhatod a náci eugenikusnak, Arun Durvasulának, és a Ku-Klux-Klan nagymesterének, Sriram Sankararamannak a megállapításait. Ha nem értesz egyet, összevetheted az adataidat az övékkel. Itt van, mit mondanak a módszereikről: „A mai nyugat-afrikai populációk és az archaikus hominidák teljes genomszekvencia-adatait használtuk fel, hogy kiszámítsunk a statisztikai adatokat, amelyek érzékenyek az introgresszióra e populációk történetében. Konkrétabban, táblázatba foglaltuk a származtatott allélok gyakoriságának eloszlását (ahol a származtatott allél egy feltételezett emberi őshöz viszonyítva van meghatározva) az elemzett afrikai populációkban olyan egynukleotid-polimorfizmusok (SNP-k) esetében, amelyeknél egy archaikus egyedből véletlenszerűen vett allél szintén származtatottnak bizonyult.”

És erre a következtetésre jutottak: „Elemzéseink alátámasztják, hogy a mai nyugat-afrikai populációk genetikai állományához egy olyan archaikus szellempopuláció járul hozzá, amelynek eltérése a modern ember őseitől megelőzte a neandervölgyiek és a modern emberek szétválását.”

Alternatívaként megkeresheted a fehér felsőbbrendűség hírhedt képviselőjét, Shi Huangot Twitteren, és megkérdezheted a véleményét. De légy óvatos, kérlek. A sok tudomány láttán még a végén magad is rasszista fehérré válsz.

Az fenti írás eredetileg a Counter-Currents nevű szélsőjobboldali weboldalon jelent meg, ami a fehér identitáspolitikát képviseli. A szerző, Spencer J. Quinn, a feketékkel kapcsolatos genetikai kérdéseket fejtegeti, amit az unz.com is újraközölt. (Fordította: Doktor Faust - Kuruc.info)

Kövess minket -on és -en!

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Az I. világháborús vereség után aláírt trianoni békeszerződés a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, valamint a magyar népesség egyharmadát.

JFK meggyilkolása közvetlen hatással volt az amerikai cionista lobbira, az USA közel-keleti politikájára és Izrael militarizálódására egyaránt.

Az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben volt, amikor magyar területekről elhurcolt civilek hozzátartozói a kormány közbenjárását kérő levelek ezreit küldték a Külügyminisztériumba.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

A nemzetiszocialista Németországgal való jó viszony mellett, a fegyveres semlegesség fenntartása érdekében Magyarország 1940-ben a Londonnal jó viszonyt ápoló Jugoszláviához kezdett közeledni.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

Az időpont: 1946. október 7. A színhely: a kaposvári katonai szűrőtábor. Sólyom András őrnagy táborparancsnok korábban már több ezer embert vett őrizetbe a Magyarországra hazatérők közül. Számára egyegy újabb őrizetbe vétel már nem jelent különösebb eseményt.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

Egy friss németországi felmérés szerint a bevándorló háttérrel nem rendelkező polgárok, tehát az etnikai németek tartanak leginkább a szélsőjobboldal térnyerésétől.

Ásatások kezdődtek Lengyelországban egy feltételezett SS-bunkernél, ahol második világháború végén elrejtett aranyat és műkincseket keresnek.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.