Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A jelenleg uralkodó liberális axióma szerint a fehérek elnyomók, a színes bőrűek elnyomottak, de emberfajok nem léteznek, viszont a faji sokszínűség (diverzitás) nevében ünnepeljük a különbözőségünket, mert mindnyájan egyformák vagyunk, ezért kell megszüntetni a különbözőséget a nem létező emberfajok összekeverésével, de csak a fehér országokban.

Ennek szellemében elárasztják a fehér országokat színes bőrűek millióival. Asszimilációs-integrációs törvényeket hoznak, amelyek korlátozzák a fehéreket abban, hogy saját (kizárólag fehér) államaik, városaik, településeik vagy iskoláik legyenek. A sokszínűség megvalósulását elősegítő intézkedéseket hoznak a fehérek helyettesítésére az iskolákban, az egyetemeken, a munkahelyeken. Az általános rasszkeveredést reklámozzák, az ellenzőit pedig démonizálják. „Gyűlöletbeszéd” címén büntetendőnek nyilvánítják a fehér genocídiummal szembeni verbális ellenállást. A fehéreket dehumanizálják azzal, hogy kiváltságos társadalmi konstrukciónak nyilvánítják őket, akik nem érdemelnek védelmet. Történelmüket démonizálják, miközben a színes bőrűekét kanonizálják. Tagadják a fehérellenes, rasszista gyűlölet-bűncselekmények létezését, leplezik ezek riasztóan magas számát. Elhallgattatják, zaklatják, fenyegetik, állásuktól megfosztják, démonizálják, dehumanizálják, stigmatizálják, kiközösítik, szociálisan-egzisztenciálisan ellehetetlenítik, szellemi gettóba zárják és/vagy fizikailag bántalmazzák azokat, akik bírálják az előbbi rendelkezéseket.

A fehérek megritkítását (és a fentiek révén végső soron kiirtását) célzó, általános ideológiai, politikai, oktatási, mediatikus és propagandaoffenzíva elsősorban a fehér férfiak ellen irányul, mert genetikai és szociálantropológiai okokból ők valamivel kevésbé hajlamosak és hajlandóak megbarátkozni lecserélésük és kisemmizésük történelmi perspektívájával, mint a minden- és bármi áron való túlélésük érdekében sokkal kompromisszumkészebb nők. Nem véletlen, hogy ez utóbbiak alkotják a „refugees welcome” kampányok fanatikus és hisztérikus törzsgárdáját, ahogyan az sem, hogy különböző felmérések szerint főleg közülük kerülnek ki a szocializmus, a gondviselő állam, az egalitarizmus (vagyis a társadalmi élősködés), valamint az etnikai, nemzeti és országhatárok teljes megszüntetését eredményező világkormány támogatói.

A fehér férfiak mentális kasztrálásához „mérgezőnek” nyilvánítják és tilalmazzák a férfiasság megnyilvánulásait, még az olyan természetes és ösztönös gesztusokat is, mint például az állva vizelés vagy a szétterpesztett lábbal való ülés a tömegközlekedési eszközökön (manspreading). Nyugaton az elsöprő többségükben baloldali és liberális beállítottságú nők uralta közép- és felsőoktatásban feminista és feminin bétahímtenyésztés zajlik, sőt már az óvodában is transzvesztita nőimitátorok szerepeltetésével (Drag Queen Story Time) népszerűsítik a kicsik körében a különböző nemi elferdülések (LGBTQ) képében megjelenő „másságot”. A kulturális életet, a médiát, a mozit, a reklámokat elárasztó és a köztereken is zabolátlanul űzött (Pride-felvonulások, plein-air performanszok, toleranciaszeánszok stb.) agresszív gender- és homopropaganda egyértelműen arra irányul, hogy − etnikai és nemzeti azonosságtudatuk lerombolásán túlmenően − a fehérek közül minél többen elveszítsék nemi identitásukat is, és végül már azzal se legyenek tisztában, hogy fiúk-e vagy lányok.

Ez azért már túlzás, gondolhatják szkeptikus olvasóim. Igen? Akkor most jöjjenek a tények.

Egy friss felmérés szerint minden tizedik francia nem tudja egyértelműen eldönteni önmagáról, hogy melyik nemhez tartozik. Arányuk a 18–44 évesek körében 14 százalékra nő, tehát minél fiatalabb valaki, annál kevésbé biztos a saját nemiségében, nyilvánvalóan az említett propaganda hatására. (Ni homme ni femme: 14% des 18-44 ans se disent « non-binaires », nouvelobs.com, 2019. március 28.) Biztosra vehető, hogy a hagyományosan homofil tendenciájú angolszász és az évtizedek óta feminista diktatúrában sínylődő skandináv országokban jóval magasabb lehet a nemileg némileg hibbantak aránya. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az Egyesült Államokban rekordszintre nőtt a szexuálisan absztinens fiatalok száma, különösen (jellemző módon!) a 18–29 éves férfiak körében. Az ehhez a korcsoporthoz tartozók 28 százalékának az életéből 2018-ban teljesen hiányzott a lepedőakrobatika. (The share of Americans not having sex has reached record high, washingtonpost.com, 2019. március 30.) Erre ugyan nem tért ki külön a felmérés, de lefogadhatjuk, hogy a tavaly szűzen maradt amerikai fiatal férfiak elsöprő többsége fehér volt, más felmérések szerint ugyanis a helyi fekete és latinó fiatalság körében általános jelenség a korai szexuális élet, a promiszkuitás és a tinédzserterhesség.

Ami pedig a „fejlett” nyugatiak szexuális orientációját illeti, manapság minden huszadik kanadai a saját neméhez vonzódik, a 18–34 éves korosztály tagjai közül pedig már minden tizedik (2012). A német felnőtt férfiak 86, a felnőtt nők 82 százaléka mondta magát kizárólagosan heteroszexuálisnak (2016). Ugyanezek aránya a francia felnőtt férfiak körében 86, a felnőtt nők körében 93 százalékos (2014). Párizsban viszont minden ötödik férfi homo- vagy biszexuális (2016). A brit felnőtt férfiak 82 és felnőtt nők 80 százaléka tartja magát kizárólagosan heteroszexuálisnak, akiknek aránya a 16–22 éves fiúk körében 73 százalékra csökken, vagyis minden negyedik ilyen korú brit fiú homo- vagy biszexuális (2017).

A haladás tehát e tekintetben feltartóztathatatlan. Azért is, mert a véleménydiktátor kozmopolita klikk szemében a jövő ideális embertípusa a fajilag és nemileg skizofrén, hermafrodita mesztic, vagyis egy antropológiai torzszülött, és mint ilyen, a heteroszexuális fehér férfi ontológiai ellentéte. Ezek után nem csoda, hogy mára a fehér férfi vált Amerika leggyűlöltebb társadalmi csoportjává. (White males are the most hated group, psychocentral.com, 2018. november 24.) Már csak az kell, hogy törvényen kívül helyezzék őket, amíg egyetlen túlélő marad belőlük, akit majd klónoznak és emberparkban mutogatnak, hogy az utolsó „díszpéldány” örökre megmaradjon az eljövendő szép új világban. Miért is? Pusztán a szörnyűséges múlt elrettentő mementójaként.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az 1945 novemberében kezdődő nürnbergi koncepciós perben a Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által létrehozott Nemzetközi Katonai Törvényszék a legyőzött nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 24 prominens katonai, politikai és gazdasági vezetőjének egyoldalú felelősségét állapította meg a második világháború bűneiben.

1944. július 20-án reggel hat órakor két tiszt lépett ki a berlini Wannsee villanegyed egyik házából. Laus Schenk von Stauffenberg gróf vezérkari ezredes és jogász bátyja, Bertold tengerésztiszt.

A Szovjetunióba 1944 decemberében és 1945 januárjában tömegesen elhurcolt férfiak és nők között szép számban találunk papokat is. Közülük többen soha nem tértek vissza hazájukba.

Egy francia zsidó újságíró a Jerusalem Post-nak nyilatkozva mondta el, hogy az utcájában számos épületet megjelöltek az antiszemita aktivisták.

Az ausztrál szövetségi kormány törvénymódosítást kezdeményez a nemzetiszocialista karlendítés betiltásáról is.

A „német” gondolatrendőrség feloszlatott egy nemzetiszocialista rockkoncertet a türingiai Sonnebergben szombat este.

A korabeli német sajtóban csodafegyverként (Wunderwaffe) emlegetett rakéta a mai robotrepülőgépek elődjének tekinthető.

„Ezzel az aláírással a német nép és a német haderő, tetszik vagy sem, a győztesek kezébe adta magát” – mondta Alfred Jodl vezérezredes Dwight D.Eisenhower tábornoknak, a szövetséges haderők európai főparancsnokának reimsi főhadiszállásán, 1945. május 7-én.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.

November 8-án reggel 6 órakor rendőrök százai kutattak át több baloldali szélsőségesek által lakott ingatlant Szászországban és Türingiában.

Egy nappal a chemnitzi csonkolás előtt is hallattak magukról az antifa terroristák: hétfő éjjel bombatámadás történt a Königsblut Tattoo & Piercing Stúdió ellen Zeulenrodában (Greiz kerület, Türingia).

Hét évtizeddel a második világháború vége után még éltek emberek, akiknél hitelesebben senki sem tudta elmondani, mit tapasztalhatott egy civil a budai oldalon 1944-45 telén.

A New York-i Citibank kirúgta egyik alkalmazottját, aki Instagramon „politikailag nem korrekt” megnyilvánulást tett közzé a Führerrel kapcsolatban.

Ilias Kasidiaris 2021 óta ül egy görög börtönben a betiltott Arany Hajnal párttal való kapcsolata miatt. Ez azonban nem akadályozta meg Kasidiarist, akinek horogkeresztes tetoválása is van, hogy induljon Athén polgármesteri székéért.

Oroszok és civil román rendőrök vették körül 1945. január 2-án Érdmindszentet. Senki sem távozhatott.

Öt és fél év szabadságvesztésre ítéltek egy 16 éves fiút, mert „neonáci” csoporthoz tartozott, megpróbálta beszervezni egy iskolatársát is, valamint különböző eszközökkel terjesztette a csoport ideológiáját – jelentette örömködve a zsidó-liberális média.

A második világháború lezárást követő vérgőzös évek feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.

Kevesen tudják, hogy a második világégés idején a Szent Korona földjét védő honvédeink a német fegyvertársaktól igazi nagymacskákat is kaptak. A magyar kezek által megszelídített ragadozók sokszor nagyot haraptak a vörös rém testéből. A legsikeresebb vadász Tarczay Ervin páncélos százados volt.

Jóllehet a biológiai fajfogalom nem azonos az etnográfiai fajfogalommal, mégsem nagyon különbözik tőle.

Tetovált „náci” jelképek miatt két és fél évi felfüggesztett szabadságvesztéssel zárult egy három évvel ezelőtti ausztriai nyaralás egy magyar férfi számára. Az illető vesztét az okozta, hogy egy tónál fürdőruhára vetkőzött.

Jól emlékszem, 1945. január 19-e volt. Mi, gyerekek már feküdtünk szüleim Barcika alsói házában. Éjszaka két pulin zörgetett be, puskával a vállán: értem jöttek.

Az tény, hogy november 4-én hajnalban a szovjet csapatok ismét rátörtek Budapestre, Nagy Imre a Jugoszláv nagykövetségre menekült. Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy ezen a napon leverték volna a szabadságharcot. Sőt.

A Pesti Srácok információja szerint a német szövetségi főügyész gyilkossági kísérlet miatt nyomoz a szélsőbaloldali Lina Engel, Johann Guntermann és Tobias Edelhoff ellen.