Kövess minket 
-on és 
-en!
Kun Béla, születési és 1916-ig használt nevén Kohn Béla, a 133 napos magyarországi tanácsköztársaság zsidó vezére 1886. február 20-án született.
A kommunista politikus vesztét Sztálin „nagy tisztogatása” okozta, halálának pontos körülményei azonban máig ismeretlenek.
Kun Béla már 1902-ben, gimnáziumi tanulmányai alatt belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Érettségije után újságíró lett, lázító hangvételű cikkei miatt féléves börtönbüntetést kapott. Szabadulása után a Munkásbiztosító Pénztár kolozsvári tisztviselőjeként helyezkedett el, később azonban sikkasztás gyanújába keveredett.
Az első világháború kitörése után az orosz frontra vezényelték, ahol 1916 során hadifogságba esett. A februári forradalom után belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Pártba, tagságát pedig a bolsevik hatalomátvétel után is megtartotta. 1918 tavaszán az ő vezetésével alakult meg a párt magyar alszervezete, illetve harcolt a kibontakozó orosz polgárháborúban is. Leninnel is közeli kapcsolatba került, az ő utasítására tért vissza Magyarországra 1918 novemberében, ahol megalapította a Vörös Újságot, majd a Kommunisták Magyarországi Pártját.
A szervezet számos sztrájkot és tüntetést szervezett, a Népszava szerkesztősége előtt 1919. február 22-én tartott megmozdulás azonban véres eseményekbe torkollott, ezért Kun Bélát és a KMP vezetőit letartóztatták.
Kunt és társait a fogságban megkínozták, amit a kommunisták kihasználtak, hogy szimpátiát ébresszenek a közvélemény erre fogékony részében.
Bukás, tömeggyilkosság, halál
Miután a kommunisták átvették a hatalmat, 1919. március 21-én létrejött a tanácsköztársaság, amelyet bár hivatalosan Garbai Sándor vezetett, valójában Kun Béla irányított. Kun lenini mintára akarta átépíteni az országot, vagyis az államosítás és a terror eszközeit használta. Emellett a kommunizmus terjesztésének érdekében háborút indított a felvidéken és jelentős összegekkel támogatta az olasz és osztrák kommunistákat.
|
|
|
|
|
|
A hadi sikerek azonban nem tartottak sokáig, a tanácsköztársaság pedig végleg elbukott, miután a Tiszánál állomásozó román seregek elfoglalták Budapestet. Kun Béla ezután Ausztriába menekült, ahol egy elmegyógyintézetben bujkált, de 1920 elején megtalálták és kiutasították az országból.
Ezután visszatért Oroszországba, ahol Lenin parancsára a Krím-félszigeten harcolt a cáriak ellen, valamint fontos szerepet játszott a krími tatárok elleni tömeges etnikai tisztogatásokban. Becslések szerint a politikus több tízezer áldozat haláláért felelt, tevékenységét pedig még a szocialista állam első embere is bírálta.
Kun Béla bukását végül Sztálin hatalomra jutása okozta: a „nagy tisztogatás” kezdetén minden tisztségét elveszítette, 1937-ben pedig őrizetbe került. Halálának körülményei máig tisztázatlanok: egyes feltételezések szerint Kun Bélát 1938 augusztusában kivégezték, míg mások úgy vélik, 1939 novemberében, egy moszkvai börtönben hunyt el.
