Kövess minket 
-on és 
-en!
1776. március 9-én született Habsburg József Antal János főherceg, a népszerű József nádor. Bár nem volt uralkodó, mégis ő lett az egyetlen a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt, aki korlátozott eszközeivel valóban az ország és a nemzet érdekének szentelte életét.
1797-ben, 1800-ban és 1809-ben, a napóleoni háborúk idején a nemesi felkelés főparancsnoka volt, s a kormányzásba az országgyűlési ellenzéket is bevonta. Az 1811. évi devalváció súlyos gazdasági következményein lehetőségei szerint próbált enyhíteni.
Metternich abszolutizmusa idején kiállt az országgyűlés szólásszabadsága mellett, s javasolta I. Ferencnek: térjenek vissza az alkotmányossághoz, a magyarok és az uralkodóház viszonyát reformokkal javítsák. Józsefnek sikerült elérnie, hogy a császár megkegyelmezzen a még rabságban sínylődő jakobinusoknak, köztük Kazinczynak.
Idehaza sokat tett az ország gazdasági, kulturális felemelkedéséért és Pest-Buda szépítéséért. Az udvarban azonban gyanakvás vette körül, ellenfelei azzal vádolták, hogy el akarja szakítani a magyar korona országait s maga akar király lenni.
Sokrétű tevékenysége alig felmérhető: 1802-ben támogatásával jött létre a nemzeti könyvtár, amely a Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum magva lett – ennek gyűjteményét is segített bővíteni, értékes kódexeket és ősnyomtatványokat ajándékozva.
1804-ben Pest városnak írt leiratában kifejtette városrendezési elképzeléseit, 1808-ban létrehozta a Szépészeti Bizottságot, ő kezdeményezte az új városrész, Lipótváros kiépítését. 1815-ben a gellérthegyi csillagvizsgáló építését szorgalmazta, és úttörő szerepe volt a Városliget rendezésében, (a legöregebb platánfák az ő alcsúti birtokáról származnak) valamint az általa megvett Margitsziget parkosításában.
1826-ban alapította Pesten a Vakok Intézetét, vállalva annak védnökségét. Pártolta az 1827-28-ban épült kőbányai lóvasút építését, majd a Pest-Vác vonal létrehozását, együttműködve Széchenyi Istvánnal.
|
|
|
|
|
|
Tevékenysége nyomán vált Pest provinciális kisvárosból az 1830-as évekre országos politikai, kulturális és gazdasági központtá. Részt vett az 1835-ben felavatott magyar tisztképző intézet megalapításában, amely I. Ferenc feleségéről kapta a Ludovika nevet.
1825-ben József nádor vette rá Ferenc bátyját, hogy – 13 év szünet után – hívja össze az első reformországgyűlést, s a Tudományos Akadémia itt elhatározott alapítását 10 ezer forinttal támogatta. Az 1832-36-os országgyűlésen mérsékelni próbálta a reformellenzék követeléseit s megakadályozta, hogy a felsőtábla az alsótábla határozatai ellen vétót emeljen.
Az 1838-as pesti árvíz idején ő irányította a mentést, s sokat tett az árvízkárok enyhítéséért. 1840-ben amnesztiát biztosított az elítélt Kossuthnak, Wesselényinek és Lovassy Lászlónak, 1843-ban megakadályozta a Védegylet feloszlatását.
Segített létrehozni a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, alcsúti birtokán mintagazdaságot hozott létre, új terményeket és korszerű eljárásokat honosítva meg. Számos humanitárius egyesületet támogatott, 1846-ban alapította a róla elnevezett Ipartanodát, a Műegyetem elődjét.
Első felesége 1799-1801 közt Alexandra Pavlovna orosz nagyhercegnő volt, I. Pál cár lánya, akit első diplomáciai küldetése során maga hozott el Szentpétervárról. A második, 1815-17 közt Hermina anhalt-saumburgi hercegnő, István fiának, az utolsó magyar nádornak és Hermina lányának anyja.
A harmadik 1819-től Mária Dorottya württembergi hercegnő volt, tőle öt gyermeke született. Nádorrá választásának ötvenedik évfordulójáról 1846-ban országos ünnepségsorozattal emlékeztek meg. 1847. január 13-án Budán halt meg, a budai nádori kriptába temették.
Ő a Habsburgok magyar ágának megalapítója. Bár nem volt uralkodó, ő lett az egyetlen a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt, aki korlátozott eszközeivel az ország és a nemzet érdekének szentelte életét.
|
|
|
|
|
|
