Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Lovaskocsival léptük át az orosz határt 1945 nagypéntekén, majd május 8-án néhány bajtársammal civil ruhában, lapáttal, ásóval – én egy talicskával – az országúton indultunk hazafelé.
Többszöri igazolás után továbbmehettünk, mert elhitték, hogy hídépítésre vagyunk kirendelve. Egy orosz sofőr még segített is nekünk az osztrák–magyar határra jutni, mert elakadt kocsiját segítettünk kitolni a mocsárból. Innen gyalogoltunk át Szentgotthárdra, majd vonattal mentünk Körmendig, és onnan Szombathelyre. Innen 3 nap múlva hazaérkeztem.
Itthon sem maradhattam sokáig békességben. Részeg oroszok törtek ránk, ordítozva vittek el robotra. Ám én az egyik utcasarkon, a nagy porban kereket oldottam: beugrottam egy kapu alá.
Az oroszoktól sikerült megmenekülnöm, de a magyar hatóságok elől nem: B-listáztak, bezártak, majd felmentettek, s 1951-ben deportáltak. 1955-ben szöktem ki Salzburgba, majd onnan Amerikába, ahol ma is élek.
Andróczi Ferenc – Buckhannon
HH 1995/8.h