Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Az első bécsi döntés, így a felvidéki magyarság jelentős részének hazatérése az elmúlt évszázadok kevés sikeres, ám annál jelentősebb epizódjának egyike a magyar történelemben.
Mint így, ezekről a történetekről általában a jót és szépet őrizzük meg elsősorban, és kevésbé az „árnyékos” részleteket. Pedig utóbbiak megőrzése szintén fontos és nem csak a történeti hitelesség és a pontos kép kialakítása miatt, hanem okulásból is, hiszen a múltunk felfedezésének egyik fontos momentuma az is, hogy tanulunk belőle.
Az alább olvasható kassai történet játszódhatott volna 300 évvel ezelőtt, vagy játszódhatna 150 évvel később 2024-hez képest, az időbeli eltolódás okozta természetes és elkerülhetetlen változások mellett (amelyekbe beletartozik az is, hogy a mindenkori őshonos nép miként reagálja le az ilyesmit, van-e immunrendszere) a történet lényege ugyanaz maradna, jelen esetben, hogy miként mentenék át magukat azok, akik csak látszólag (vagy úgy sem) tartoznak közénk.
A nemzet szempontjából káros gazdasági ügyeskedésekre ma is egy szakajtóra elég példa van – és természetesen nem kizárólag zsidók hajtják ezeket végre. Hogy egy adott állam miként kezeli a jelenséget, sokat elárul annak működéséről és erejéről. 1939-ben még működött az immunrendszer és egy ilyen cikk még a kormánypárti orgánumokban is elfért volna, nemhogy az ellenzéki Összetartásban, ahol a címoldal mindig öles betűkkel hirdette: „Zsidó tőkétől pénzt még hirdetés formájában sem fogadunk el!!!”
Időszak szempontjából is érdekes a cikk keletkezése, hiszen Imrédy Béla miniszterelnökségének utolsó negyedének végén járunk. A jobbra tolódott Imrédy és a kormánypárt centrális szárnya közötti feszültség feloldhatatlan, a térfelet váltó miniszterelnököt nemtelen módon támadja a Bethlen István-féle klikk. Egy ilyen belpolitikai helyzetben talán az is jobban megérthető, miért nem lépett a kormány semmit a csehekkel kollaboráló, magyarokat kifosztó spekuláns zsidókkal kapcsolatban.
Kassa város 1938. november 11-én, hazatérésének jeles időszakában. Arról sokat esik szó a fősodratban, hogy mi lett a kassai zsidóság sorsa a világháború utolsó szakaszában, arról azonban már nem, hogy sokan közülük korábban miként működtek együtt a cseh megszállókkal (fotó: Fortepan)
S, hogy miért erre az írásra esett a választásom? Pontosan annak szemléltetése céljából, amit már az elején is pedzegettem az időtlen jelenségekkel kapcsolatban. Amikor a magyarság és zsidóság viszonyát vizsgáljuk, ezekről a történetekről a mainstream történetírás túlnyomó része „megfeledkezik”, és úgy ábrázolja a viszonyrendszert, mintha a magyarság egy, a két világháború között uralkodó „káros atmoszféra miatt oktalan gyűlöletre lett volna hangolva” a megtelepedett zsidók ellen. Hogy ez a zsigeri elutasítás – nem gyűlölet – mennyire nem a semmiből jött, annak ékes példája ez a történet is a sok közül. No meg persze arra is remek példa, hogy a problémák mennyire nem itt, hanem inkább a „boldog békeidők” alatt kezdődtek („Apja, Luft Márk hagymanagykereskedő 1914-ben jött be Kassára lengyel Galíciából és most milliomos”).
|
|
|
|
|
|
Levél az elzsidósodott Kassáról – Összetartás-lapszemle (1939. január 8.)
A cseh uralom alatt bevándorolt a bevándorolt zsidóság legkényesebb eszköze volt Benes magyarpusztító kisebbségi politikájának. Minden gazdasági és kúlturális eszközt teljesen kisajátítottak a cseh közigazgatás támogatásával, mert a soviniszta cseh törekvéseket száz százalékig magukévá tették. Nemcsak hivatalosan tagadták meg népszámlálások és egyéb alkalmakkal a magyarságot, hanem Kassa üzleti életében is tüntetően bevezették a cseh nyelvet.
Amikor a magyar csapatok bevonultak Kassára, ugyanezek a zsidók siettek a legtüntetőbb módon nemzetiszínű zászlókkal és kokárdákkal elterelni 20 éves hazaárulásukról a közfigyelmet. De a zsidók gazdasági és politikai diktatúrája alatt szenvedő magyarok undorodva nézik ezeket a köpenyegforgató hazaárulókat és egymásután leplezik le szerkesztőségünkbe eljuttatott levelükben a zsidók visszaéléseit. A legutóbbi kassai cikkünkkel kapcsolatban, ahol rámutattunk arra, hogy amíg az egyszerű parasztemberek százezreit fosztották ki a visszavonuló cseh csapatok addig a kassai zsidó kereskedők milliós áruraktárakat tudtak érintetlenül átmenteni, az egyik levélíró többek közt a következőket írja:
Vannak olyan milliomos zsidó kereskedők, akik most az átmenetnél is milliókat keresnek azáltal, hogy áruraktárakba fektetett pénzüket nem 1:7 arányban, hanem 1:2 vagy 1:3 arányban váltják be. Igy pl. Luft Ignác Izsó fatermelő nov. 2-án tért át az evangélikus hitre. Apja, Luft Márk hagymanagykereskedő 1914-ben jött be Kassára lengyel Galíciából és most milliomos. Övé lett a gróf Forgách palota, amelyben az Egyesült Magyar Párt helyiségei vannak és ott székelt a történelmi napokban a Magyar Nemzeti Tanács is. Ez a Luft Izsó, aki a keresztségben az Imre nevet nyerte, aki még 5 évvel ezelőtt pajeszt hordott és ma sem tud magyarul és alig 2 hónapja, hogy letette a kaftánját, nem is olyan régen még azzal támadt rá csehül nem tudó magyarokra, hogy fogják be a szájukat, mert nem tudnak csehül. Milliókat harácsolt össze a cseh tisztviselőkkel feltűnő nagy barátsága folytán lehetővé vált panamákból. Állandóan csak csehül beszélt s most a legnagyobb magyart akarja megjátszani. Átmentett nagy áruraktárán ujra milliókat keres és gyors kikeresztelkedésétől azt várja, hogy az Egyesült Magyar Párt az ő további üzleti tevékenységét lehetővé fogja tenni.
Hausmann Ignác textilkereskedő 12 évvel ezelőtt vándorolt be Galíciából kis batyuval a hátán. Kétszer volt fizetésképtelen és ma többszörös milliomos. Két és fél millió csehkoronás raktárt tudott átmenteni és ma már raktárának értékesítése kapcsán közel 1 millió pengőt keresett. Azt kérdi a levélíró, miért lehet ezeknek a parazita zsidóknak ilyen könnyen milliókat keresni, amikor a magyar hivatalnokoknak és munkásoknak 1:7 arányban váltják be a pár garasát?
Pontos és megbízható adatgyűjtés alapján az átmentett áruraktárak segítségével a következők kerestek nagy vagyonokat:
Burger László férfiszövet kereskedő,
Markovitcs Aladár férfiszövet kereskedő,
Markovics Ede textiláruház,
Weltner József textiláruház,
Gerő Mihály textilkereskedő,
Kreusz és Mann textilkereskedő,
Sándor Hermann textilkereskedő,
Cinner és Lichter női konfekció,
Klein és Offner textilkereskedő,
Deutsch és Zipser textilkereskedő,
Gelbmann Jakab bőrnagykereskedő,
Roth Ignácz rövidárukereskedő,
Weisz Ernő rövidárukereskedő,
Fehér és Fia férfikereskedő,
Feldman férfiruhakereskedő,
Strausz férfidivat,
Spohner ingkereskedő,
Lichtig konfekciókereskedő,
Reichard harisnyakereskedő,
Oelschläger vaskereskedő,
Weiner úridivat-kereskedő
Ezek az áruraktártulajdonosok rövid egy hét leforgása alatt kétszeresére, sőt, háromszorosára emelték fel az árakat és ezáltal egyik napról a másikra a kassai dolgozó tömegek vásárló erejét erősen lecsökkentették. Kérdjük, nem lett volna-e kötelessége a kormánynak az árkormánybiztos bevonásával néhány szerencsés ember ilyen merész áremeléseivel szemben a visszacsatolt magyar véreink gazdasági érdekeit megvédeni és az átmentett raktárkészleteket a szegényebb néposztályok közt olcsón szétosztani? A „magyar a magyarért” akció segítségével ez könnyen megoldható lett volna.
|
|
|
|
|
|
