Kövess minket -on és -en!

Egy emberként hördült fel a „nyilvánvalóan nem hálózatként működő liberális média”, amikor Trump a feketék, vagy egyéb túlvédett rassz helyett a fehéreknek adott menedékjogot.

Múlt héten Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök látogatott Trumphoz, amikor is az amerikai elnök az Ovális Irodában szembesítette őt a fehérek elleni szisztematikus bűncselekményekkel.

Trump bizonyíték gyanánt videókat és fotókat mutatott a fekete elnöknek, a videókon például olyan részletek is láthatóak, ahol a nagygyűlések résztvevői (politikusok is!) a fehér farmerek meggyilkolására szólítanak fel. Ezeket a gyűléseket ellenzékben lévő, marxista és fehérellenes pártok szervezik, elsősorban a Gazdasági Szabadságharcosok (EFF). Ők többször is vörös ingben jelennek meg a dél-afrikai parlamentben, 2016 májusában egy akciójuk nyomán tömegverekedés tört ki ugyanitt. (Vicces, mert az akció Jacob Zuma akkori elnök ellen irányult, aki korrupciója miatt megbukott, majd a Nemzet Lándzsája néven új szélsőbaloldali pártot alapított, amely ma már frakciószövetségben csücsül a Gazdasági Szabadságharcosokkal. A Nemzet Lándzsája az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) – tehát a mindenkori kormányzópárt, a terrorista Nelson Mandela pártja – fegyveres, terrorista szárnyára utal, persze teljesen tudatosan, még a logó is ugyanaz. Ennyit arról, nem érnek össze a fehérellenes szálak, egyenes átjárás van a kormánypártból a szélsőbal irányába.)

Tehát hiába az ANC kormányoz hivatalosan, a tomboló néger erőszak iránt 2025-ben is nagy a kereslet, melyet még (jobban mondva ismét) nyakon öntöttek egy jó nagy adag marxizmussal is. Ott a marxizmus alatt pedig annak régi, eredeti formáját kell érteni, nem a nyugat-európai szója latte srácokat. Az emberi ésszel felfoghatatlan brutális farmergyilkosságok mögött gazdasági okok is meghúzódnak, ugyanis a dologtalan néger tömegeket ezek a szélsőséges csoportosulások – amint azt már láthattuk – bűnelkövetésre buzdítják (emlékszünk a „megélhetési bűnözés”, mára fogalommá vált, egykori SZDSZ-es kijelentésre? Nyilván enyhébb formában, de ugyanazt a nyomvonalat követi). Ezek a mészárlások egyébként a 90-es években és most is érintik azokat a feketéket is, akik a jobb megélhetés reményében munkát merészelnek vállalni fehér farmereknél, ezzel ők is „osztály-, no és persze rasszellenségek” lesznek.

Dél-Afrika tehát sajátosan kinevelt egy marxista és rasszista politikai csoportot, amely nemhogy nem riad vissza az erőszaktól, de lételeme az. Cyril Ramaphosa saját maga is apartheidellenes aktivistaként kezdte – életkorából adódóan Mandela oldalán. Az ANC jelenlegi helyzetét nagyjából úgy lehetne érzékeltetni, mint akik igyekeznek magukat elhatárolni a szélsőbaloldali ellenzéktől, de ugyanúgy a mandelai örökséget viszik tovább, pusztán eladhatóbb formában. Ennek egyik oka, hogy ha esetleg valaha is számonkérnék őket, tudjanak mivel védekezni. Az ANC számára tehát még jól is jön a szélsőbal erősödése, miközben ők úgy tudnak egyre agresszívebb intézkedéseket hozni (erről majd később), hogy fel sem tűnik senkinek, hiszen ők pusztán csak a „lépést tartják” a szélsőballal.

Persze nemzetközi számonkérés, ahogy Izrael esetében, úgy itt sincs. Egyetlen ember merte ezt megtenni, Donald Trump, hatalmas piros pont ez neki, részben azért, mert végre Izrael istápolása helyett fontos dolgokkal is foglalkozik.

Mindez a magyarországi és nemzetközi liberális médiában úgy jött le, hogy Trump „provokálta” a „szegény, ártatlan” Ramaphosát, „megaláztatását” pedig rögtön a kijevi zongorista Ovális Irodájában történt „kálváriájához” hasonlították. A BBC odáig merészkedett, hogy így írjon az dél-afrikai elnök számonkéréséről: „Trump második ciklusának harmadik hónapjában a külföldi vezetőknek már tisztában kell lenniük azzal, hogy az Ovális Irodában tett látogatás mindig magában hordozza a nyilvános lekezelés, provokáció és megalázás lehetőségét.”.

Hovatovább egy másik újságíró a találkozó alatt provokálta Trumpot azzal, hogy „mi kellene ahhoz, hogy meggyőződjön arról, hogy a fehér népirtásról szóló állítások nem igazak” (Trump ezt követően mutatta meg a bizonyítékokat).

Ezzel párhuzamosan a liberális sajtó az egekig magasztalta a dél-afrikai elnököt, a BBC szalagcíme szerint Ramaphosa „megőrizte hidegvérét Trump koreografált támadása alatt”. Mivel „nyilván nincs semmilyen hálózat”, a hazai liberális médiumok ugyanezt a stílust vették át, gyakran teljes mondatokat kimásolva. Így tett természetesen a 444 is, ahol „Trump agresszivitásáról” értekeztek, amikor pedig a fehér gazdák helyzetéről beszélt az amerikai elnök, akkor úgy fogalmaztak, hogy „Ramaphosa nem ült fel ennek a provokációnak”.

Tehát a liberális sajtó szerint egyetlen népirtás létezik, amely idézőjeles, az pedig a fehér. Aki pedig számon merészeli kérni a fehérirtókat, az csakis szánalmas provokátor lehet, még akkor is, ha történetesen az amerikai elnökről beszélünk.

Annak persze egyetlen sort szenteltek csupán, hogy nemrégiben milyen törvényt írt alá Ramaphosa. A fekete vezetés (a mutatóban pozícióba tett fehérekkel együtt) szisztematikusan építi le a még élő fehér lakosságot, s az, hogy ez a 90-es évek óta nem teljesen sikerült, jól megmutatja az afrikánerek szívósságát. A faji üldözés mellett a mindenkori fekete hatalom elsődleges célja a földtől való megfosztás volt a virágzó nagyvárosok szétverése mellett. Utóbbi a változatosabb lehetőségek miatt (a keveredés mesterséges elősegítése, feketék tömeges betelepítése, a közbiztonság lerohasztása stb.) könnyebben ment, a földet viszont nehezebb elkobozni, főleg, ha valakinek az az élete. A hosszú évtizedek során az állami kárpótlástól kezdve az önkéntes megváltáson át mindennel próbálkoztak, mégsem sikerült az elvárt mértékben előrehaladni, melynek természetesen van egy olyan oka is, melyet a mainstream sosem fog elismerni – a feketék alkalmatlanok arra, hogy földeket működtessenek a fehér gazdaságokhoz hasonló szinten, ha pedig a kormány tovább erőlteti ezt, abba belerokkan a dél-afrikai mezőgazdaság (nem hiába hagynak mutatóban fehéreket is magas politikai pozíciókban). Minden egyes leölt fehér farmer tehát a feketék helyzetét is nehezebbé teszi.

A januárban aláírt törvény tehát bizonyos esetekben engedélyezi, hogy kártalanítás nélkül is kisajátíthatóvá váljanak magántulajdonban lévő földek, amely nagyrészt (de nem feltétlenül kizárólag) fehér gazdákat fog érinteni. Azaz csak érintene, mert egyelőre még nem használták, de meggyőződésem, hogyha az Egyesült Államok nem mutat érdeklődést a fehérüldözések miatt, már alkalmazták volna.

Nos, így állta a „provokációt” ez Ramaphosa férfiú, az ANC pedig csak azért nem számol le végleg a fehérekkel, mert abba Dél-Afrika maradéka is beleroppanna. Mondjuk, ha a marxistákon múlik, ez már meg is történt volna, csakhogy akkor mehetne a levesbe az ANC által az évtizedek során felhalmozott (korrupciós) vagyon is, tehát paradox módon a kormánypárt is függ a fehér teljesítőképességtől. Ez egyrészt megmutatja, hogy fehérek nélkül az afrikai „bezzegországnak” tekintett Dél-Afrika is végleg a mocsárba süllyedne, másrészt rávilágít a dél-afrikai „szivárványnemzet” elképesztő hazugságára.

Az Afrikai Nemzeti Kongresszus persze pont annyira „védi” a fehéreket, hogy ne lehessen rájuk sütni a „szélsőséges” jelzőt, talán most Trump miatt egy kicsit jobban összeszedik majd magukat. Az afrikánerek ellen elkövetett gyilkosságok és különböző atrocitások állandóak, ráadásul a városokban történt bűncselekményekről még megközelíthető adat sincsen. Teljesen érthető tehát, ha egy dél-afrikai fehér család meghozza a nehéz döntést, s elhagyja hazáját Amerika felé, ahol (egyelőre) biztonságosabb környezet várja őket.

Az Egyesült Államok dél-afrikai nagykövetsége meghatározta, milyen feltételeknek kell megfelelni, hogy valaki menedékjogot kapjon az Egyesült Államokban. E szerint szükséges a dél-afrikai állampolgárság, csak az afrikánerek és a faji kisebbséghez tartozók élhetnek e lehetőséggel, illetve fel kell tudni hozni egy múltbéli esetet a fenyegetettségről, vagy beszámolni olyanról, amely a jövőben megtörténhet. E feltételeket nagyjából bármelyik dél-afrikai fehér lakos teljesítheti, szóval a kapu nyitva áll. Más kérdés azonban, hogy ezzel lényegében végleg engedik „elúszni” Dél-Afrikát a fehérek számára.

Ramaphosa egyébként „gyávának” nevezte a menedéket kérő fehéreket, de a lényeg ugyebár, hogy a BBC szerint „higgadtan és jól kezelte” Trump elnök „provokációit”.

A két állam kapcsolata között azonban van még egy nagy szakadék. Ha Dél-Afrikának az ottani fehér életek nem is számítanak, az Izrael nevű terrorállamot, becsületükre legyen mondva, de megvádolták népirtással a hágai Nemzetközi Bíróságon még 2023 végén. Trump álláspontját ismerve ez sem éppen egy plusz pont az afrikai ország számára.

Kövess minket -on és -en!

Az ausztrál hatóságok visszavonták egy brit férfi vízumát, miután a gyanú szerint nemzetiszocialista jelképeket terjesztett és „erőszakra uszított” a zsidókkal szemben. Ausztrália belügyminisztere megerősítette, hogy megtették az előkészületeket a férfi kiutasítására.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

Május elsején a Bikás parkban majálisozott a Mi Hazánk Mozgalom. Tompos Márton, a Momentum elnöke kezdte el verni a tamtamot a közösségi oldalán, hogy az eseményen több karlendítést látott, és egy illetőn Adolf Hitlert ábrázoló tetoválás volt.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

Megjelent az Antifa szervezeteket terrorszervezetté nyilvánító kormányrendelet, amiről péntek reggel beszélt a Kossuth rádióban Orbán Viktor. 

Az első világháborút követő nemzetközi megszorítások nem kedveztek, sőt hatalmas hátrányt jelentettek a magyar harckocsizás kialakulásának és fejlődésének.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

I. e. 5. évszázad: A római civilizáció egy erős patriarchátus, az apák felelősek feleségük és gyermekeik tetteiért, és abszolút hatalommal rendelkeznek a család felett (beleértve az élet és halál feletti hatalmat).

Több órára csatatérré változtak Torinó utcái, ahol szélsőbaloldali tüntetők csaptak össze a rendőrökkel szombaton. A baloldali pártok Milánóban is tüntettek az amerikai idegenrendészet (ICE) embereinek jelenléte ellen a téli olimpiai játékokon.

A múlt hónapban Észak-Karolinában egy fajgyűlölő néger meggyilkolt egy 23 éves ukrán menekültet, Iryna Zarutskát, az esetből politikai ügy kerekedett.

Egy vajdahunyadi férfit 24 órára őrizetbe vettek, mert „erőszakra, gyűlöletre és diszkriminációra uszítás” bűncselekményének elkövetésével gyanúsítják, miután „szélsőséges” tartalmú anyagokat tett közzé a közösségi médiában.

2025. október 9-én, vasárnap, egy fajvédő akció zajlott Portugáliában az A1-es autópálya egyik pihenőhelyén. Egy invazív, Portugáliában élő indiai férfit 20–30 főből álló nemzetiszocialista csoport vett középre, miközben Lisszabonból Portóba tartottak.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Megkezdődött pénteken a drezdai tartományi felsőbíróságon a "militáns neonáci csoportként" számon tartott Szász Szeparatisták nyolc tagjának pere.