Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az amerikai típusú káosz legutóbbi franciaországi epizódjának állítólagos katalizátora egy 17 éves arab Lewis Hamilton-imitátor halála volt, akit a rendőrség lelőtt, mert egy belvárosi rodeót követő igazoltatása közben megpróbált elmenekülni az autójával.

Egy 2017-es törvény értelmében a francia rend­őröknek utasításuk van arra, hogy lelőjék a menekülni próbáló közveszélyes sofőröket, de a szóban forgó fehér rendőr ennek ellenére emberölés vádjával néz szembe, hogy az afroarab csőcseléket, az üzleti elitet és a hivatásos fehérellenes aktivistákat lecsillapítsák.

Ezek a zavargások több mint egy évtizede tartó rejtett és nyílt amerikai befolyásolási műveletek következményei, amelyek célja, hogy Franciaország színes bőrű bűnöző népességét állandó amerikai birodalmi kollaboráns erővé képezzék ki. Ennek a hírszerzési és tömegpszichológiai hadműveletnek az egyik legkorábbi feljegyzése egy 2010-es titkos amerikai nagykövetségi táviratsorozat, amelyet a Wikileaks hozott nyilvánosságra. Ezekben a feljegyzésekben a hollywoodi filmmogul, Charles Rivkin, aki akkoriban az Obama-kormányzat franciaországi nagyköveteként ténykedett, hétpontos tervet vázol fel a franciaországi feketék és arabok mozgósítására, hogy politikai bunkósbotként használják őket a házigazdáik ellen.

Memorandumában azon kesereg, hogy a francia intézmények „túlnyomórészt fehérek”, és tervet készít a külügyminisztérium által támogatott párhuzamos médiumok, civil szervezetek és oktatási intézmények létrehozására, hogy aláássák a fennálló „fehéruralmi” rendet. Franciaország „faji diverzifikálásának” célját követve a nagykövet az amerikai befolyás erősítését szorgalmazza, hogy „dolgozzunk együtt erőteljesebben a francia múzeumokkal és pedagógusokkal a francia iskolákban oktatott történelem-tananyag reformja érdekében”, és „támogassuk, képezzük ki és mozgósítsuk azokat a médiabeli és politikai aktivistákat, akik osztják az értékeinket”. Az ütemterv összefoglalásaként utasítja Washington ügynökeit, hogy „építsenek a már működő, kiterjedt közdiplomáciai programokra, és dolgozzanak ki további kreatív eszközöket a francia fiatalok befolyásolására az új média, vállalati partnerségek, országos versenyek, célzott tájékoztatórendezvények, különösen pedig meghívott amerikai vendégek segítségével” a „jövő francia vezetőinek megtalálása és befolyásolása” érdekében.

Rivkin végül kihasználta hollywoodi kapcsolatait amerikai hírességek (köztük Samuel L. Jackson fekete filmszínész) mozgósítására, hogy a franciaországi faji-etnikai gettókban vele együtt potenciális ügynököket toborozzanak, akiket aztán az amerikai nagykövetség és a hozzá kapcsolódó kamu társadalmi szervezetek (lényegében a CIA fedőszervei) Amerikába vittek, hogy kiképezzék őket woke agitációs technikákból.

Ezek egyik vezéralakja, a korábban már említett Rokhaya Diallo afrofeminista és iszlámbarát agitátor a színes bőrű tömegek rendőrség elleni uszításával vált hírhedtté, köszönhetően az amerikai és francia média által neki nyújtott platformnak. Diallo és az amerikai import woke ideológiával faji öntudatra ébresztett (francia kifejezéssel: „racisé”, vagyis rasszizált) hasonszőrű franciaországi „négerjogi” aktivisták ténykedését méltatva írhat diadalmasan a The New York Times mint a woke-izmus faltörő kosa „faji ébredésről” Franciaországban, ahol a „faj” ugyan (még) „tabutéma”, de reményei szerint már nem sokáig (A Racial Awakening in France, Where Race is a Taboo Topic, nytimes.com, 2020. 07. 14.).

Franciaországban amerikai stratégiákat alkalmaztak, hogy a rendőrség ellen indított „fajiprofil-alkotási” perek lavinájával megakadályozzák, hogy a fekete és arab bűnözőkkel szemben érvényt szerezzen a törvénynek. A francia rendőröket összehangolt jogi, média- és világpolitikai nyomással lényegében kiherélték a színesbőrű-bűnözéssel szemben. Ennek eredményeként ezt az egykor viszonylag biztonságos európai országot ma az Amerikában megszokott etnikai erőszak emészti fel, amint azt a kisgyermekeket és nagymamáikat az utcán brutálisan bántalmazó feketékről készült sokkoló videók vagy az algériaiak által elrabolt és halálra kínzott 12 éves fehér kislányokról szóló történetek mutatják.

Amerika látható és rejtett keze egyértelműen tetten érhető a „fehér bűnösség” toposzának, a fehérellenes erőszaknak és agitációnak a térnyerése mögött. Még maga Macron, a liberális világpolgár archetípusos alakja is elítélte az amerikai „woke kultúra” szerepét az ország destabilizálásában és a faji konfliktusok szításában (Macron, France Reject American „Woke” Culture That’s „Racializing” Their Country, newsweek.com, 2021. 01. 10.).

Bár a franciák tudatában vannak annak, hogy mi történik, keveset tesznek NATO-szövetségesük aknamunkája ellen, amely agresszívan kémkedik politikai vezetőik után, diplomáciai következmények nélkül. Franciaország politikai elitjét a fanatikus atlantista-cionista Nicolas Sarkozy regnálásától kezdődően nagy mértékben korrumpálta az Egyesült Államok, ami megakadályozza abban, hogy érdemi szándék ébredjen Washington beavatkozása ellen. Más kérdés, hogy mivel Macron újabban igyekszik meggyőzni Európát, hogy az amerikaiaktól függetlenebb külpolitikai utat kövessen, Washington a külügyminisztérium által támogatott faji zavargások és a felgyorsított pozitív diszkriminációs programok fenyegetése révén minél több gyökértelen, „amerikanizált” színes bőrű hatalmi pozícióba kényszerítését tekintheti a franciaországi gaulle-ista-szuverenista vonulat végleges megoldásának.

Az önálló Franciaország időnként Amerika-ellenes eszméje mind a baloldalt, mind a jobboldalt lelkesíti, de a kozmopolita finánctőkések és woke-ista, antifasiszta csatlósaik ezt a konszenzust potenciális fenyegetésként érzékelik a globalista-atlantista törekvésekre nézve, és mindenáron meg akarják akadályozni Európa független hatalomként való megjelenését egy többpólusú világban. Az európai függetlenségről szóló elmélkedéseivel Macron természetesen kiprovokálta, hogy Samu bácsi megleckéztesse, és borítékolható, hogy hamarosan visszaáll a sorba, bár jelenleg a közösségi média betiltásáról beszél jövőbeni zavargások idejére, ahogyan Irán tette, és amit ő maga akkoriban elítélt.

A faji lázadás sokkolta ugyan mindazokat a republikánus politikusokat, akik szisztematikusan a szőnyeg alá söpörték a faji kérdést, de most sem fognak levonni belőle semmilyen hasznos következtetést. Azt teszik majd, amit mindig is tettek, és megelégednek azzal, hogy „integrációról” fecsegjenek, azaz behódolnak az afromuszlim hódítóknak. Hét évtizede tartó antirasszista domesztikálásuk miatt a fehérek egyszerűen képtelenné váltak arra, hogy megvédjék magukat a színes bőrűek mindennapi terrorja ellen a saját országaikban, amelyeket így már egyre kevésbé érezhetnek a sajátjuknak.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Bár 25 évig népszerű és sikeres polgármesterként hihetetlen lendületet adott Kapfenberg városának, a Franz Feketéről elnevezett stadiont január elsejétől már nem hozzá kapcsolódva emlegetik majd.

A rezsim intenzív pszichológiai hadviselést folytat az őshonosok ellen, nehogy olyan következtetéseket vonjanak le, amelyek megkérdőjeleznék a tömeges bevándorlást és a többrasszú társadalmat.

A Lustgartenben a nemzeti ünnepnap alkalmából tartott tömeggyűlésen Hitler kancellár, mint minden évben, most is beszédet mondott.

Amint azt tudjuk, a Fidesz „nemzeti és keresztény” rendszerében nincs helye annak, hogy a hazafiak közterületen megemlékezzenek az 1945-ös budavári kitörés hőseiről, ellenben a szélsőbaloldali antifasiszta csoportok a tavalyi események dacára is demonstrálhatnak a mai napon.

Híradó szakaszparancsnokként szolgáltam Ungváron 1944 októberében. Közben Nyékládházára kerültem, ahonnan november 4-én a szovjet katonák vittel el többedmagammal „kicsi robotra”, amiből négyévi kényszermunka lett.

„A jóvátétel nem csak erkölcsileg indokolható, hanem képes kezelni a régóta fennálló faji egyenlőtlenségeket is” – mondta Barbara Lee demokrata képviselő.

A második világháború lezárást követő vérgőzös évek feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.

Ausztria bejelentette, hogy egy rendőrőrsnek is helyet adó „emberi jogi képzési központ” létesül Adolf Hitler egykori nagynémet vezér és kancellár Braunau am Innben található szülőházában.

Akármennyi bűnnel is vádolják, a Führer is csak ember volt, aki ráérős óráikban sokszor egészen hétköznapi hobbiknak hódolt.

Egy argentin étterem az „Anna Frank” hamburgerük mellé sajtos és szalonnával bevont „Adolf” névre keresztelt sült krumplit kínált, amíg be nem támadták a helyi zsidók.

Az 1945 előtti korszak egyik legtisztább, legnagyobb képességű magyar államférfia, Bárdossy László volt az első, aki vértanúhalált halt a Rákosi Mátyás és Nagy Ferenc által állított kivégző oszlopok előtt.

Itáliában tilos lesz a labdarúgócsapatoknak kiosztani játékosaiknak a 88-as számot, ugyanis ezzel a Führert éltetnék a játékosok.

Egy nacionalista lengyel törvényhozó egy tűzoltókészülékkel oltotta el a hanukai gyertyákat az ország parlamentjében egy zsidókkal tartott rendezvényen, ami nemzetközi hisztériát váltott ki.

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

1945 januárjának elején a komáromi vasútállomáson kivagonírozott Tigris harckocsik hosszú sora nagy zajt csapva kígyózott a macskaköves utcákon, hogy a Vág-Duna hídján túl elfoglalják harcállásukat.

Egy fehér fajvédő aktivista három négert lőtt agyon a floridai Jacksonville-ben lévő boltban, egy korábbi rasszista akció évfordulóján.

1886-ban egy tucatnyi fajvédő nézeteket valló német család – a híres filozófus, Friedrich Nietzsche húga és sógora vezetésével – Paraguayba hajózott, hogy ott létrehozzon egy árjákból álló kolóniát.

Azokat az ausztrálokat, akik nyilvánosan nemzetiszocialista tisztelgést mutatnak be Victoria államban, tetemes pénzbírsággal vagy akár egy év börtönnel is sújthatják az új törvényjavaslat értelmében.

Joe Biden amerikai elnök a „zsidó örökség hónapja” alkalmából a Fehér Házban rendezett eseményen elítélte az „antiszemitizmust” és megerősítette Izrael támogatásának politikáját.

"Sohasem gondoltunk a békére, még abban az évben sem, amikor teljesen el voltunk szigetelve, és amikor könnyedén megkaphattuk volna a brit birodalomra nézve jelentősebb veszteségek nélkül és az önök kárára. Miért gondolnánk rá most? Hiszen a győzelem már miénk, mindhármunké", írta Churchill Sztálinnak 1944. január 24-én.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

„A magyar vérbíróságok előtt lefolyt pörök során arról az Európáról volt szó, ahol szellemi síkon nincsenek nagy és kis nemzetek, hanem ahol minden nemzet egyaránt teljesíti kötelességét a nagy európai gondolat jegyében. A perek kulisszája mögött nem volt szó a nagy Angliáról és a kis Lengyelországról és az Európa keleti részén fekvő még kisebb Magyarországról. Ott Európáról, a szellem Európájáról, a lassan ködbevesző Pax Romana anyagon, téren és időn felül álló európai szellemiségről volt szó.”

Több tízezer zsidó és zsidószimpatizáns vonult fel Izrael mellett Washingtonban, ám ez nem mindenkinek volt kedvére.

Százezres halálkvóták túlteljesítésében versengtek a Sztálin kegyeiért remegő parancsnokok, amikor a paranoia új szintre lépett a Szovjetunióban.