Makroagresszió a józan ész ellen

Gazdag István – Demokrata.hu

Kövess minket -on és -en!

Napjaink „felvilágosult” nyugati demokráciáiban ugyanolyan megítélés alá esik a rasszizmus, mint az úgynevezett sötét középkorban az istentagadás, és csaknem azonos következményekkel is jár az eretnekre nézve (leszámítva a máglyát). 

Claude Lévi-Strauss szerint „a rasszizmus az a doktrína, amely egyének egy közösségének – bárhogyan is határozzuk azt meg – tulajdonított értelmi és erkölcsi jellegzetességekben egy közös genetikai örökség szükségszerű hatását szándékozik látni”.

Ez a klasszikus meghatározás, mint látjuk, teljesen semleges töltetű, és egyáltalán nem hordoz értékítéletet. Amióta azonban a rasszizmusvád a politikai harc egyik (ha nem a) leghatásosabb fegyverének számít, a stigmaként és szitokszóként használt „rasszista” kifejezés gumifogalommá vált, egyre táguló keretekkel, amint az ún. rasszista „mikroagresszió” felbukkanása is jelzi az észak-amerikai balliberális zsargonban.

Archívum

Megértéséhez meg kell ismerni a kultúrmarxizmus két másik rögeszméjét: egyrészt rasszizmusdefinícióját (előítéletek+hatalom), másrészt az állítólagos „fehér privilégiummal” kapcsolatos teóriáját, amely nevéből is következően a fehér lét különleges kiváltsága lenne. Ha tehát egy fekete férfi faji ellenszenvből megerőszakol egy fehér nőt (és az elkövetők gyakran ezzel indokolják a tettüket, sőt esetenként még dicsekednek is a motivációjukkal), vagy azt mondja, hogy az összes fehéret ki kellene irtani, ez nem számít rasszizmusnak, mert a négerek úgymond egy elnyomott csoport, ugyanakkor egy fehér csaknem minden tette rasszizmusként interpretálható, pusztán a feltételezett hatalmi pozíciója miatt.

Ezt az egész delíriumot néhány épületes példa illusztrálja, amelyeket a szélsőbalosok teljesen komolyan „rasszizmusnak” minősítenek. Gratulálni egy színes bőrűnek az intelligenciájához rasszista mikroagresszió, mert implicite azt sugallja, hogy kevésbé intelligensek, mint a fehérek. „Csak egyetlen faj van, az emberi faj”: ha egy fehér bármilyen okból színvaknak mutatja magát, és így tagadni próbálja a fajok létezését, ez szintén mikroagresszió, mert ezzel kétségbe vonja a színes bőrűek egzisztenciális nehézségeit és egyúttal az identitásukat is. Ha a fehérek túlzott óvatosságot tanúsítanak színes bőrűekkel szemben, például nem szállnak be velük a liftbe, ugyancsak mikroagresszióban vétkesek, mert így azt az üzenetet terjesztik, hogy minden okuk megvan az óvatosságra (a bűnügyi statisztikák szerint éppen ez a helyzet).

Továbbá: letagadni a fehér mivoltunkból automatikusan következő faji elfogultságunkat mikroagresszió, hiszen minden fehér születetten rasszista, már a csecsemők is (Even Babies Discriminate: A Nurtureshock Excerpt, newsweek.com, 2009. április 9.; Science: Babies Are Racist, dailywire.com, 2017. április 14.; Ra­cism can start when children are only five, metro.co.uk, 2017. november 23.). Akik azzal védekeznek, hogy vannak színes bőrű barátaik, csak egy újabb mikroagressziót követnek el. Azt állítani, hogy a munkahelyeket és egyetemi posztokat az egyéni érdemek alapján kellene betölteni, szintén mikroagresszió, mert ezzel vitatjuk a színes bőrűek felzárkóztatására szolgáló pozitív diszkrimináció jogosságát, önmagunk helyett rájuk hárítva a felelősséget rossz eredményeikért.

Kellemetlennek találni a feketék zajongását és kommunikációs stílusát mikroagresszió, mert ezzel lenézzük a kultúrájukat. Ha egy színes bőrűről tévedésből azt gondoljuk, hogy a személyzethez tartozik, vagy ha kevesebb figyelmet kap vásárlás közben, mint egy fehér, mikroagresszió történik. „Környezeti mikroagressziót” valósítanak meg azok az egyetemek, amelyeket fehér, heteroszexuális férfiakról neveztek el, vagy azok a filmek, filmsorozatok, amelyekben főleg fehérek szerepelnek (bár Hollywood jóvoltából egyre kevesebb van belőlük). Sőt mi több, mikroagressziót képvisel az iskolák túlzsúfoltsága és az italboltok bővelkedése is a négernegyedekben! (Racial Microagressions in Everyday Life: Implications for Clinical Practice, American Psychologist, 2007/4) Ennek az egész áltudományos sarlatánkodásnak lényegében az a célja, hogy magyarázatot kreáljon a fehér országokat elözönlő színes bőrűek siralmas teljesítményére az élet minden területén, ugyanakkor pedig diabolizálja a fehéreket, megtagadva tőlük azt a jogot, hogy harcoljanak a saját érdekeikért.

Amerikában, ahol történelmi okokból nyugaton a legalacsonyabb a tudomány presztízse (a vallással szemben), és ennek következtében valósággal burjánzanak a legkülönfélébb gagyi diszciplínák az egyetemeken, nemrég dollárszázezrekkel dotáltak egy néger egyetemi tanárnőt annak kiderítésére, hogy a mikroagressziók miként gátolják meg a színes bőrűeket abban, hogy nagyobb sikereket érjenek el a reáltudományok területén. Persze egyes rossz nyelvek szerint a feketék azért nem tülekednek ezeken a tudományos pályákon, mert az intellektuális képességeik általában nem érik el a szükséges szintet. Irodalomból ugyanis rappeléssel is lehet diplomát szerezni a Harvardon, matematikából viszont nem.

A fenti tények hangoztatása az Egyesült Államokban csak rasszizmusnak számít, az Egyesült Királyságban azonban börtönbe juttathat. Az egyre hangsúlyosabb totalitárius tendenciákat mutató brit joggyakorlat szerint ugyanis adott esetben a „barátságtalanság”, a „neheztelés” és az „ellenszenv” is gyűlölet-bűncselekménynek számít. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy brit földön 2016-ban legalább 20 személyt tartóztattak le internetes „gyűlöletbeszéd” miatt − naponta! Abban az országban, ahol muszlim, főleg pakisztáni bevándorlók százezerszámra (nem tévedés!) erőszakolnak meg és kényszerítenek prostitúcióra fehér, tizenéves, gyakran kiskorú lányokat, mivel a rendőrség a köztörvényes bűnözők elfogása helyett a „gondolatbűnözők” elhallgattatását tartja legfőbb feladatának. Ez is újabb bizonyítéka annak, hogy a brit uralkodó kaszt bármire képes az őshonos fehérek megnyomorítása érdekében.

Kövess minket -on és -en!

A német hatóságok letartóztattak egy férfit, akit azzal vádolnak, hogy saját vérével horogkereszteket festett épületekre, valamint csaknem 50 járműre a hesseni Hanau városában.

I. e. 5. évszázad: A római civilizáció egy erős patriarchátus, az apák felelősek feleségük és gyermekeik tetteiért, és abszolút hatalommal rendelkeznek a család felett (beleértve az élet és halál feletti hatalmat).

A legtöbb ifjú kommunista átment Rákosi kezei alatt a szegedi Csillagban, miközben a moszkvai emigráció tagjai fogyatkoztak – a későbbi diktátor nagyobb biztonságban volt itthon a rácsok mögött, mint a Szovjetunióban.

Simeon Ravi Trux ellen a 2023-as antifatámadások miatt zajlik eljárás Budapesten, a német Deutsche Welle magyar nyelvű kiadása pedig riportfilmet készített a „megpróbáltatásairól”. Ebben aztán van minden: neonácizás, orbánozás, és egy nagy adag aggódás – persze nem a megvert magyarok miatt, írja a Magyar Jelen.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

Tanúk, trombitálás, skandálás – ismét hangosan vette kezdetét a 2023-as antifa támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken. A teremben Simion Trux ismét a bv. kommandósai gyűrűjében érkezett, a padsorokban a német vádlott antifa szimpatizánsaival, eközben az utcán többször is kiabálva követeltek a terroristáknak szabadságot.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

1945 februárjáig Európa egyik legszebb barokk városát, az Elba menti Firenzeként is emlegetett Drezdát megkímélte a második világháború vérzivatara, és elkerülték az 1943 nyara óta folyamatos, a Németországot romba döntő szövetséges terrorbombázások.

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

1945. május 9-én, éjfél után néhány perccel írták alá a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot, de ezzel az európai hadszíntéren még nem ért a második világháború.

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. 

Adolf Hitler barátjáról, bizalmasáról és helyetteséről soha nem látott képek, illetve vele kapcsolatos dokumentumok kerültek elő.

Ritka viking hajóssírokra bukkantak svéd régészek Gamla Uppsala falu közelében.

Az első bécsi döntés, így a felvidéki magyarság jelentős részének hazatérése az elmúlt évszázadok kevés sikeres, ám annál jelentősebb epizódjának egyike a magyar történelemben.

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

A tömeges deportálások megindítása szervesen összefonódott a magyarországi szovjet hatalom kiépítésének szándékával, s abban a magyarországi kommunisták tettestársként működtek közre.

A Brit Légió képviselői 1935-ben látogatást tettek a nemzetiszocialista Németországban, és az út során Hitlerrel, Göringgel és Hess-szel is találkoztak, de meglátogatták a dachaui koncentrációs tábort is.

Igazi européer úriemberek bombázgattak egy Drezda nevű német ékszeres dobozt 1945. február 13. és 15. között, ennélfogva nem is nagyon szoktak róla megemlékezni.

Kalapács alá került a németek titkos irata, az Ír-sziget elfoglalását taglaló Zöld hadművelet, ebből korábban nem ismert tervek is nyilvánosságra kerültek.

A dunántúli hadműveletekben vettünk részt 1944 őszén és telén. Székesfehérvár eleste után – december 26-án – a balról Pusztavám, jobbról Csákvár–Környe irányába előre törő szovjet csapatok bekerítettek bennünket.

A sikertelen hatalommegragadási kísérlet utáni per hozott országos ismertséget Adolf Hitlernek, amelyben egész Németország megismerhette nézeteit.

Alakulatunk Csallóközben állomásozott. 1945 február vége volt. Egyik napon Dunaszerdahelyen bevagoníroztak. Irány: nyugat. Brünn, Essen következett. Az utóbbi mint agyonbombázott, holt város lett tartózkodási helyünk.

Az 1944. november 2-án délután, a Soroksár külvárosa felé közeledő sötétzöld szovjet harckocsik felbukkanása a II. világháború egyik legdrámaibb csatájának kezdetét jelentette.