Makroagresszió a józan ész ellen

Gazdag István – Demokrata.hu

Kövess minket -on és -en!

Napjaink „felvilágosult” nyugati demokráciáiban ugyanolyan megítélés alá esik a rasszizmus, mint az úgynevezett sötét középkorban az istentagadás, és csaknem azonos következményekkel is jár az eretnekre nézve (leszámítva a máglyát). 

Claude Lévi-Strauss szerint „a rasszizmus az a doktrína, amely egyének egy közösségének – bárhogyan is határozzuk azt meg – tulajdonított értelmi és erkölcsi jellegzetességekben egy közös genetikai örökség szükségszerű hatását szándékozik látni”.

Ez a klasszikus meghatározás, mint látjuk, teljesen semleges töltetű, és egyáltalán nem hordoz értékítéletet. Amióta azonban a rasszizmusvád a politikai harc egyik (ha nem a) leghatásosabb fegyverének számít, a stigmaként és szitokszóként használt „rasszista” kifejezés gumifogalommá vált, egyre táguló keretekkel, amint az ún. rasszista „mikroagresszió” felbukkanása is jelzi az észak-amerikai balliberális zsargonban.

Jelentések

Megértéséhez meg kell ismerni a kultúrmarxizmus két másik rögeszméjét: egyrészt rasszizmusdefinícióját (előítéletek+hatalom), másrészt az állítólagos „fehér privilégiummal” kapcsolatos teóriáját, amely nevéből is következően a fehér lét különleges kiváltsága lenne. Ha tehát egy fekete férfi faji ellenszenvből megerőszakol egy fehér nőt (és az elkövetők gyakran ezzel indokolják a tettüket, sőt esetenként még dicsekednek is a motivációjukkal), vagy azt mondja, hogy az összes fehéret ki kellene irtani, ez nem számít rasszizmusnak, mert a négerek úgymond egy elnyomott csoport, ugyanakkor egy fehér csaknem minden tette rasszizmusként interpretálható, pusztán a feltételezett hatalmi pozíciója miatt.

Ezt az egész delíriumot néhány épületes példa illusztrálja, amelyeket a szélsőbalosok teljesen komolyan „rasszizmusnak” minősítenek. Gratulálni egy színes bőrűnek az intelligenciájához rasszista mikroagresszió, mert implicite azt sugallja, hogy kevésbé intelligensek, mint a fehérek. „Csak egyetlen faj van, az emberi faj”: ha egy fehér bármilyen okból színvaknak mutatja magát, és így tagadni próbálja a fajok létezését, ez szintén mikroagresszió, mert ezzel kétségbe vonja a színes bőrűek egzisztenciális nehézségeit és egyúttal az identitásukat is. Ha a fehérek túlzott óvatosságot tanúsítanak színes bőrűekkel szemben, például nem szállnak be velük a liftbe, ugyancsak mikroagresszióban vétkesek, mert így azt az üzenetet terjesztik, hogy minden okuk megvan az óvatosságra (a bűnügyi statisztikák szerint éppen ez a helyzet).

Továbbá: letagadni a fehér mivoltunkból automatikusan következő faji elfogultságunkat mikroagresszió, hiszen minden fehér születetten rasszista, már a csecsemők is (Even Babies Discriminate: A Nurtureshock Excerpt, newsweek.com, 2009. április 9.; Science: Babies Are Racist, dailywire.com, 2017. április 14.; Ra­cism can start when children are only five, metro.co.uk, 2017. november 23.). Akik azzal védekeznek, hogy vannak színes bőrű barátaik, csak egy újabb mikroagressziót követnek el. Azt állítani, hogy a munkahelyeket és egyetemi posztokat az egyéni érdemek alapján kellene betölteni, szintén mikroagresszió, mert ezzel vitatjuk a színes bőrűek felzárkóztatására szolgáló pozitív diszkrimináció jogosságát, önmagunk helyett rájuk hárítva a felelősséget rossz eredményeikért.

Kellemetlennek találni a feketék zajongását és kommunikációs stílusát mikroagresszió, mert ezzel lenézzük a kultúrájukat. Ha egy színes bőrűről tévedésből azt gondoljuk, hogy a személyzethez tartozik, vagy ha kevesebb figyelmet kap vásárlás közben, mint egy fehér, mikroagresszió történik. „Környezeti mikroagressziót” valósítanak meg azok az egyetemek, amelyeket fehér, heteroszexuális férfiakról neveztek el, vagy azok a filmek, filmsorozatok, amelyekben főleg fehérek szerepelnek (bár Hollywood jóvoltából egyre kevesebb van belőlük). Sőt mi több, mikroagressziót képvisel az iskolák túlzsúfoltsága és az italboltok bővelkedése is a négernegyedekben! (Racial Microagressions in Everyday Life: Implications for Clinical Practice, American Psychologist, 2007/4) Ennek az egész áltudományos sarlatánkodásnak lényegében az a célja, hogy magyarázatot kreáljon a fehér országokat elözönlő színes bőrűek siralmas teljesítményére az élet minden területén, ugyanakkor pedig diabolizálja a fehéreket, megtagadva tőlük azt a jogot, hogy harcoljanak a saját érdekeikért.

Amerikában, ahol történelmi okokból nyugaton a legalacsonyabb a tudomány presztízse (a vallással szemben), és ennek következtében valósággal burjánzanak a legkülönfélébb gagyi diszciplínák az egyetemeken, nemrég dollárszázezrekkel dotáltak egy néger egyetemi tanárnőt annak kiderítésére, hogy a mikroagressziók miként gátolják meg a színes bőrűeket abban, hogy nagyobb sikereket érjenek el a reáltudományok területén. Persze egyes rossz nyelvek szerint a feketék azért nem tülekednek ezeken a tudományos pályákon, mert az intellektuális képességeik általában nem érik el a szükséges szintet. Irodalomból ugyanis rappeléssel is lehet diplomát szerezni a Harvardon, matematikából viszont nem.

A fenti tények hangoztatása az Egyesült Államokban csak rasszizmusnak számít, az Egyesült Királyságban azonban börtönbe juttathat. Az egyre hangsúlyosabb totalitárius tendenciákat mutató brit joggyakorlat szerint ugyanis adott esetben a „barátságtalanság”, a „neheztelés” és az „ellenszenv” is gyűlölet-bűncselekménynek számít. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy brit földön 2016-ban legalább 20 személyt tartóztattak le internetes „gyűlöletbeszéd” miatt − naponta! Abban az országban, ahol muszlim, főleg pakisztáni bevándorlók százezerszámra (nem tévedés!) erőszakolnak meg és kényszerítenek prostitúcióra fehér, tizenéves, gyakran kiskorú lányokat, mivel a rendőrség a köztörvényes bűnözők elfogása helyett a „gondolatbűnözők” elhallgattatását tartja legfőbb feladatának. Ez is újabb bizonyítéka annak, hogy a brit uralkodó kaszt bármire képes az őshonos fehérek megnyomorítása érdekében.

Kövess minket -on és -en!

A melbourne-i nemzetiszocialista Jacob Hersant elmondta: örül, hogy visszanyerte szabadságát, miután letöltötte egyhónapos börtönbüntetését „tiltott náci tisztelgés nyilvános bemutatása” miatt.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy a napokban adott interjúban arra a kérdésre, hogy Oroszország és Kína nyújt-e katonai vagy legalább hírszerzési támogatást országának, diplomatikusan és lakonikusan „jónak” minősítette a két „stratégiai partnerükkel” fenntartott kapcsolatot, amely szerinte a „katonai együttműködésre” is kiterjed. 

A Krummlauf, azaz a kanyar puska a németek kreatív ötlete egy hajlított csövű eszköz volt, amelyet egy MP-44-es puska végére rögzítettek, hogy a katonák átlőhessenek akadályokat anélkül, hogy kitették volna magukat a viszonzott tűznek.

Az ember által használt egyik legősibb szimbólumot, a horogkeresztet a modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások tették ismertté az 1880-1920-as években, és mint a jó szerencse szimbóluma terjedt el széleskörűen.

Megjelent az Antifa szervezeteket terrorszervezetté nyilvánító kormányrendelet, amiről péntek reggel beszélt a Kossuth rádióban Orbán Viktor. 

Hans Baur altábornagy évtizedeken át komolyan kötődött Adolf Hitlerhez. Ő volt a magánpilótája, de a vezérkar több más, magas rangú tisztjét is rendszeresen szállította.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.

A Falange hívei közül mintegy 700-an vonultak végig a spanyol fővároson az alkotmány ellen tüntetve, fasiszta jelszavakat skandálva.

Az európaiak imádják a cenzúrát. Egy új felmérés, amelyet Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Lengyelországban végeztek, azt mutatja, hogy az európaiak közel fele (47 százalék) támogatná az X közösségimédia-platform betiltását az EU-ban, ha az továbbra is megsértené az európai szabályokat.

Ásatások kezdődtek Lengyelországban egy feltételezett SS-bunkernél, ahol második világháború végén elrejtett aranyat és műkincseket keresnek.

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

Az 1945. április 5-én zalai leventeként kezdődött amerikai, majd francia fogságom sok megaláztatással és szenvedéssel járt. Az amerikai őrök azzal fogadtak, hogy elszedték ékszereinket, óráinkat, gyűrűinket, kis vagyonkáinkat. 

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Egy észak-német kisvárosból szóló hír háborította fel a németországi zsidókat: egy flensburgi bolt kirakatában a Nagynémet Birodalom időszakát idéző felirat jelent meg. 

A Dnyepropetrovszktól mintegy 100 kilométerre fekvő bányatelepi táborban az első másfél-két év alatt a hadifoglyok létszám mintegy harmaddal csökkent.

A Nemzeti Múzeum az a hely, ahová élete során minden magyar legalább egyszer eljut – ha másként nem is, akkor legalább egy iskolai kirándulás részeként.

Ahhoz, hogy a Soros-féle „nyílt társadalom” harmonikusan működjön Európában, ki kell űzni az őshonos népek kultúráját a köztérből.

Nemrég került a kezembe Bryan Ward-Perkins Róma bukása és egy civilizáció vége (The Fall of Rome and the End of Civilisation, 2005) című könyvének francia nyelvű kiadása, amely a megszületése óta eltelt évtizedek ellenére napról napra időszerűbb.

Bár emberfajok valóban nincsenek, mert a Homo sapiens egyetlen faj, eltérő típusok, idegen szóval rasszok léteznek, melyeket olykor „faj” kifejezéssel is leírnak.

Az első nappali, amerikai bombatámadást követő napon, 1944. április 4-én a német légierő főparancsnoksága Cuno Heribert Fütterer altábornagy budapesti német légügyi attasén keresztül saját irányítása alá helyezte a magyar légierőt és légvédelmi tüzérséget.

Noha gyászoljuk az eltávozását még 25 év után is, de tudjuk, hogy ő nem halt meg idő előtt, mint ahogy a „senki ember” meghal.

Kovarcz Emil Felsőiregen, 1899. február 4-én született. Nagyváradon honvéd hadapród iskolát végzett, és az első világháborúban hivatásos tisztként teljesített szolgálatot.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Mi jelenti a nagyobb fenyegetést Afrikára (és az egész világra) nézve: az "éghajlatváltozás" (régi nevén: globális felmelegedés) vagy a népességrobbanás?

A fekete taxisofőrök sem szívesen vesznek fel fekete utasokat, mert fehér kollégáikhoz hasonlóan ők sem szeretik, ha kirabolják őket. A fekete biztonsági őrök ugyanúgy gyanakodnak a fekete vásárlókra, mint fehér munkatársaik.

Sztálin-verseket találni, pláne magyarul, nem is olyan egyszerű, ellenben Sztálint dicsőítő költeményekkel meg tényleg tele van a padlás. Az ilyen bolsevik dithüramboszokat egy időben nagyüzemben, egymást túllicitálva gyártották a Szovjetunióban.