Kövess minket 
-on és 
-en!
1937. szeptember 9-én Adolf Hitler rakta le a Deutches Stadion alapkövét Nürnbergben. Bár nekiálltak megépíteni a világ legnagyobb, 400 ezer fős stadionját, végül sosem készült el, a második világháború keresztbe verte a gigantikus tervet.
A nemzetiszocialista Németország két (egy téli és egy nyári) olimpiát is rendezett, az 1936-os játékok pedig elsősorban azt a célt szolgálták, hogy a világ előtt megmutatkozzon az új Németország, ahol még a félnéger Jesse Owensnek és egyéb, állítólag kiirtásra ítéltetett sportolónak is megengedték, hogy együtt versenyezzen az árjákkal.
A berlini olimpia a németek szempontjából sikeres volt, ők nyerték a legtöbb érmet, és azon belül a legtöbb aranyat is. A versenyek fő helyszíne a két év alatt, a játékok miatt felhúzott Olympiastadion volt, több mint százezres befogadóképességgel. Már az a masszív, gigantikus épület is a nemzetiszocialista építészet jegyeit viselte magát, de Adolf Hitler terveihez még az is kicsinek bizonyult.
Az olimpia annyira sikeres lett, hogy 1944-től már csak Németország lett volna rendező, de Adolf Hitler a játékokat és persze az NS nagygyűléseket már a nürnbergi Deutsches Stadionba álmodta. Az új, a későbbi strahovi stadiont is túlszárnyaló aréna tervezését a birodalom főépítészeként működő Albert Sperre bízta.
Speer antik előképekhez nyúlt. Ez is beleillett a nemzetiszocialista világképbe, mert az ókori görögöket is árjáknak tekintették. Az építész a római Circus Maximust is megvizsgálta, de végül a patkó alakú, egyik oldalán nyitott, éppen ezért kevésbé átmelegedő Pánathén Stadion lett tervének alapja. Tőlük vette át az oszlopsorokat, de római elemeket is belevett, Hitlernek a császári páholyt vette példaként, a stadion külső felületénre pedig egy 65 méter magas vörös gránitos oszlopsort tervezett.
A görögök a saját stadionjuknál spóroltak, szépen beleilesztették egy völgybe, így a lelátók alátámasztását könnyedén megoldották. Speer nem volt ilyen könnyű helyzeteben, a 800 méter hosszú, 450 méter széles és 90 méter magasra tervezett stadiont sík területen kellett volna felhúznia.
A stadion méretei a lelátóknál is problémát jelentettek, az ötszintes tribün magassága és nagysága miatt a nézők mozgatása is új ötleteket kívánt, ezért találták ki, hogy 100 fős gyorsliftek vigyék a szurkolókat a felső három szintre.
|
|
|
|
|
|
Az már a középkori építészetben is bevett volt, hogy az építészek elkészítették épületük kisebb léptékű mását, mielőtt belefogtak volna a nagy műbe. Ki kellett deríteni, hogy működik-e az, amit a papíron kitaláltak. A gigantikus méretű Deutsches Stadionnál ez különösen indokolt volt. Az alapkő letételénél egy két méter magas modellt be is mutattak 24 ezer ember előtt, de Speer nem bízta a véletlenre, 1:1-es léptékben kezdte el felhúzatni Nürnbergtől 40 kilométerre, Achtelben a stadion egyik részletét. Ott nem síkon, hanem a tervezett tribün nagyjából 30 fokos meredekségét követő lejtőn építette meg SS-katonák őrizete mellett négyszáz munkás, másfél év alatt az aréna egytizedét, egy negyvenezres lelátót. A stadionrészlet
1938 márciusára készült el, Hitler és Speer is elment egy ellenőrzésre, hogy az akusztikát és a láthatóságot tesztelje, de azt sajnos már sosem tudjuk meg, hogy az ott lévő nézők valójában mennyit láttak, hallottak volna a küzdőtéren zajló eseményekből.
Az 1940-es olimpiát még Tokióban tervezték, de aztán örökké Németországban.
A költségek kapcsán a Führer azt kérte, hogy a stadion ne kerüljön többe, mint két Bismarck osztályba tartozó hadihajó. „Nézzék, egy páncélozott hajó nagyon gyorsan elpusztítható, de ha túl is éli, tíz éven belül fémhulladék lesz. Ez az épület évszázadokig fog állni" – jelentette ki. Az igazi Deutsches Stadion falai végül nem álltak, a háború az elkészülés előtt elsöpörte a terveket, Nürnbergben csak az alapokat ásták ki, de ahogy 1939-ben kitört a második világháború, abbamaradt az építkezés. Hittek abban, hogy hamarosan folytathatják, mert a munkagödrökből folyamatosan szivattyúzták a talajvizet.
Az achteli próbastadionnak is annyi lett, a háború utolsó napjainban, 1945. április 21-én heves tűzharc bontakozott ki, ami közben az amerikaiak szinte teljesen elpuszították a falut. A település újjáépítésénél remekül jött a lelátó faszerkezete, amit elhordtak a helyi lakosok. Aztán a természet is kezdte visszafoglalni a korábban megtisztított lejtőt. A növényzet között viszont néhány betonpillér még emlékeztet az építéményre, ahogy a hely neve is. Még most is a Stadion-hegy nevet viseli.
