Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Akárcsak a konkurens ideológiák és a különböző tudományágak általában, a woke-izmus is rendelkezik egy sajátos terminológiával. Szakkifejezései közül következzen a talán tíz legfontosabb, amelyek mantraként ismétlődnek „tudományos” diskurzusában.

Diverzitás: „mindenki, aki nem fehér”, vagyis a fehérek különbözővé, mássá, eltérővé nyilvánítása az emberiség maradékéhoz képest egy militáns és fehér­ellenes koalíció létrehozása érdekében.

Inkluzivitás: „befogadóvá válni a diverzitás iránt”, vagyis a heteroszexuális fehér férfiak eltávolítása minden hatalmi pozícióból fehérellenes foglalkoztatáspolitika, a közösségi médiából való kirekesztés, démonizálás stb. révén.

Dekolonizáció: „megszüntetni az európai befolyást”, vagyis a fehér kultúra, történelem és hagyományok megtámadása, lerombolása, meghamisítása a fehérek demoralizálása és kulturális kisemmizése érdekében. Társadalmi igazságosság: „az elnyomókra és elnyomottakra osztott világ csak a szerepek felcserélése után válik igazságossá”, vagyis a nem fehér és nem heteroszexuális „elnyomottakat” a fehér és heteroszexuális „elnyomók” ellen lázítani vagyoni és hatalmi átrendeződést eredményező (faji) politika céljából.

Faji igazságosság: „fehérellenes politikai megtorlás”, vagyis a fehérek törvényesített hátrányos megkülönböztetése a feketék pozitív megkülönböztetése, kárpótlások fizetése, a „gyűlöletbeszéd” betiltása stb. révén, végső soron a fehérek tulajdonának (föld, források, tőke stb.) a feketék részére történő kisajátítása céljából.

Méltányosság: „megteremteni a követelmények egyenlőségét”, vagyis az állítólagos társadalmi és faji igazságtalanságok erőszakos korrigálása az „elnyomó” fehérek kárára és az „elnyomott” feketék javára.

Környezeti igazságosság: „a fehérek elpusztítják a bolygót a klímaváltozással”, vagyis a globális technokrácia megvalósítása a davosi „nagy újrakezdés” terven keresztül, a nyugati életszínvonal drasztikus csökkentése, „klímamenekültek” korlátlan befogadása a fehér országokba, fehér vagyonátruházás a harmadik világ számára.

Rendszerszintű rasszizmus: „a különböző faji csoportok civilizációs teljesítménye közötti eltérés nem az evolúció folyamán létrejött biológiai különbözőségek, hanem a fehér rasszizmus és elnyomás eredménye”, vagyis ürügy a fehérek kifosztására a saját országaikban és a „társadalmi-faji igazságosság” megvalósítására.

Fehér kiváltság: „a fehérek öröklött társadalmi és politikai előnyöket élveznek az országaikban”, vagyis ennek az „elnyomó” és „igazságtalan” helyzetnek a „társadalmi és faji igazságosság” nevében történő erőszakos megszüntetése.

Fehér felsőbbrendűség: egyes fehérek nem hódolnak be a diverzitásnak, ellenzik a multikulturalizmust és a globalizmust, vagyis az abszolút gonoszság megtestesülése.

Ilyen és hasonló fogalmakkal operálva a woke-izmus immár a franciáknak is gondot okoz, mert veszélyesebb és radikálisabb még az iszlamizmusnál is. Ez utóbbival ellentétben ugyanis a woke-izmus erőszakos fellépését azok ellen, akik megsértik a szentesített dogmáit, a nyugati világ leghatalmasabbjai támogatják.

Franciaország politikai és kulturális elitjét, beleértve Macron köztársasági elnököt is, egyre jobban aggasztja az „amerikai stílusú woke ideológia” terjedése, amely elméleti alapot nyújt a már túlságosan „sokszínű” francia társadalom további polarizációjához, a „republikánus olvasztótégely” utópisztikus fantáziája helyett – paradox módon és a szándékaival szöges ellentétben – a faji-etnikai szeparatizmus („kommünotarizmus”, vagyis gettósódás) mindennapi gyakorlatát erősítve.

Kétségtelenül ironikus persze azt látni, hogy a franciákat most képen találja a saját bumerángjuk. A woke-izmushoz elméleti keretet szolgáltató posztmodernizmust ugyanis Franciaországból importálták Amerikába, hogy immár aktualizálva reexportálják Franciaországba és a világ többi részébe az új világrend uralkodónak szánt ideológiájaként. A posztmodernizmus egzaltált párizsi entellektüelek (Sartre, Lacan, Derrida, Lyotard, Deleuze és főleg Foucault) agyában kristályosodott ki a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben, és előbb lassan beszivárgott, majd szinte berobbant a nyugati egyetemek társadalomtudományi fakultásaira, míg végül napjainkban látványosan (lásd BLM) kiömlik az utcákra woke-izmusként. Alaptétele így summázható: egyetemes igazság nem létezik, lényegében minden csak társadalmi konstrukció, a tények nem fontosak, az eszmék pedig csak akkor igazak, ha az elnyomottaknak kedveznek.

A posztmodernisták többnyire kulturmarxistaként kezdték egyetemi karrierjüket, mielőtt többnyire „renegát” nem lett belőlük. Mindnyájuk közül legnagyobb hatást a woke mentalitás kialakulására Michel Foucault gyakorolta, aki bizonyos szempontból Nietzsche szellemi örökösének tekinthető. A német filozófus tagadta az erkölcsi igazság objektivitását és az emberi életet könyörtelen hatalmi harcnak látta. A XIX. század legnagyobb hatású gondolkodója nyomán korszakunk legtöbbet idézett társadalomtudósa, Foucault is tagadja az erkölcsi értékek objektív megalapozottságát, egyszerűen eszköznek tartva azokat, amellyel a hatalmasok bebetonozzák magukat a hatalomba. Rendkívül befolyásos könyvsorozatával egyes témákban (például az őrültség természete, a szexuális erkölcs, a börtönbüntetés elfogadottsága stb.) aláásta a jelenlegi közmegegyezést az általa intellektuális archeológiának nevezett módszerével, bemutatva, hogy korábban teljesen másként gondolkodtak ezekről. Így akarta demonstrálni, hogy ami objektív morálnak tűnt, az valójában csak a hatalmasok folyamatosan változó játszmája.

Gurujuk halála után a tanítványai folytatták Foucault „régészkedését” a nyugati tudományos miliőben, főleg olyan kutatási területeken, mint a kolonializmus, a genderizmus, a homoszexualitás, a feminizmus és a rasszizmus, és amit találtak, az egyáltalán nem meglepő módon hatalmi harc á la Nietzsche az elnyomók és elnyomottak között. Miután „ráébredtek” (woke) erre a realitásra, arra törekedtek, hogy konfrontációt szítsanak a gyöngék és a hatalmasok között a jól bevált marxi recept alapján, mert szerintük a társadalmi normák és az objektív etikai értékek csupán a „valódi társadalmi dinamika” (értsd: a totális társadalmi káosz) elfojtására szolgálnak.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A trianoni szerződés az etnikai állapotokat, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, fele összefüggő tömbben a határok mentén. 

Bestiális kivégzését követően Olaszország fasiszta vezetőjének holtteste számos hányattatáson ment keresztül, mire állandó nyughelyére került.

Az NZóna Podcast tematikus Homo Viator sorozata ezúttal az 1945-ös budavári kitörést és a Becsület Napját vizsgálja világnézeti szempontból.

Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.

A fejlesztők számára „kínos” problémákba futott a Google képgeneráló mesterséges intelligenciája, a javításig nem is lehet tőle emberábrázolást kérni.

Az alpesi ország korábbi jogszabályai ugyan tiltják az „emberek becsmérlését vallási, etnikai vagy szexuális irányultságuk miatt”, de csak akkor, hogy ha az elhangzott kijelentések, a használt jelképek vagy bemutatott mozdulatok „propagandisztikus célokat” szolgálnak, jelentsen ez bármit.

Október elején a szakemberek megkezdték a második világháború során a Balaton vizébe zuhant magyar Messerschmitt típusú vadászrepülőgép kiemelését Balatonakarattya térségében.

A szvasztika, azaz a 90 fokban hajlított ágakkal bíró kereszt fontos szimbólum több egykori és ma is élő hitrendszerben egyaránt. Az idők során jelképezte többek között a jó szerencsét, a teremtés végtelenségét és a legyőzhetetlen, forgó Napot.

1945 február 13-án, nem sokkal este 10 óra előtt a nyugvóra készülő szász főváros, Drezda, „az Elba parti Firenze” belvárosának ablakai remegni kezdtek a város fölé berepülő brit bombázókötelék motorjainak egyre jobban erősöd, vészjósló basszusától. 

Körülbelül három és fél év börtönbüntetésre ítélték pénteken egy amerikai fehér fajvédő csoport vezetőjét, aki elismerte, hogy online halálos fenyegetést tett közzé egy brooklyni újságíró ellen azért, hogy az leálljon a csoport rágalmazásával.

Másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Győri Törvényszék azt a 17 éves kapuvári diákot, aki  állítólag halállistát készített és egy „neonáci” jelzővel leírt internetes csoportban azt írta tavaly ősszel, hogy másnap megöli osztálytársát a származása miatt.

A finn rendőrség szerint egy nemzetiszocialista csoport 3D-nyomtatott fegyverekkel készült faji háborúra. A nyomozók szerint a gyanúsítottak „terrorcselekmény elkövetésének szándékával” képezték ki magukat.

Kijut az Európai Parlamentbe az antifa támadások elsőrendű vádlottja, Ilaria Salis. Olasz lapok szerint ezzel az ellene indult eljárásnak is vége a mentelmi jogának köszönhetően.

Bár a mi hazánkos Novák Előd kérésére előbb tömegsport-rendezvényként felvette az állami szervező a Kitörés emléktúrát az Olimpiai Ötpróba Programba, később azt törölte.

A „magyar forradalomért való lelkesedés” miatt, vagy 1956-ot csupán ürügyként felhasználva 257 személy ellen alkalmaztak megtorlást a Szovjetunióban.