Kövess minket -on és -en!

A marxizmushoz hasonlóan a woke-izmus ideológiai korpuszát is kétségbevonhatatlannak tartott és cáfolhatatlannak nyilvánított dogmák alkotják.

Lehetetlen felsorolni mindet, mert folyamatosan bővül a körük, de a „természetükről” fogalmat alkothatunk magunknak az alábbi válogatás alapján.

A feketék pozitív megkülönböztetése az ideális megoldás hátrányos helyzetük megszüntetésére, amely a fehérek részéről őket történelmileg mindmáig sújtó intézményes rasszizmus eredménye. Fehérellenes rasszizmus nem létezik, ahogyan férfiellenes szexizmus sem, vagy semmilyen diszkrimináció olyan csoportokkal szemben, amelyek intézményesített hatalmat birtokolnak. Rasszizmus = intézményes hatalom + előítélet. A meritokrácia mint tipikusan fehér társadalmi rendszer, amelyben az egyén társadalmi helyzetét a személyes érdemei (tudása, képessége, teljesítménye) határozzák meg, valójában a fehér felsőbbrendűség tartósítását célzó összeesküvés. A munkahelyek betöltésénél, az iskolai felvételiken, a felelős posztok oda­ítélése során tekintettel kell lenni a rasszra, a biológiai és társadalmi nemre, hogy biztosítható legyen a követelmények méltányossága és faji változatossága. A meritokratikus rendszereket fel kell bomlasztani a feketék pozitív megkülönböztetése, a különböző posztok sorshúzás útján történő betöltése és a faji igazságosság egyéb módszerei révén.

A „kulturális kisajátítás” elítélendő, az uralkodó csoport tagjai (a fehérek) nem vehetik át a kisebbségi faji csoportok kulturális szokásait (ruházat, hajviselés, zene stb.) és bizonyos kifejezéseit. Az érzéketlen kulturális kisajátítás az erőszak egyik formája, amely lelki sérülést okoz. Nem lehet például azt mondani, hogy a BLM-es zavargások során feketék fehéreket vagy rendőröket lincseltek meg, mert a „lincselés” mint fogalom a feketék történelmileg megszerzett és elidegeníthetetlen hitbizománya, amely szerintük kizárólag az általuk átélt tapasztalatra és szenvedésre utal, és az identitásuk egyik alkotóeleme ugyanúgy, mint a gyapjas haj, a bubu (az afrikai kaftán) vagy a tamtam. Fehérek sorsára használni tehát minimum lopás, ha a fekete szenvedés inzultálásaként éppen nem gyűlölet-bűncselekmény.

Nem létezik olyan, hogy „fehér szegény” kategória, mert a fehéreket egyfajta „láthatatlan munkabér” mindenképpen kiváltságos helyzetbe hozza a feketékhez képest. Nem lehet valódi osztályszolidaritás fehérek és feketék, férfiak és nők között. A „fehér szegény” kifejezés emlegetése eltereli a figyelmet az olyan valós problémákról, mint a rendszerszintű rasszizmus, amelynek minden fehér élvezi a hasznát, függetlenül az anyagi helyzetétől és a társadalmi státusától. Minden szociális politika prioritást kell hogy adjon a faji identitásnak és az interszekcionalitásnak. A fehérek által feketék iránt tanúsított korrektség nem old meg semmit, helyette igazságosságra van szükség.

A közoktatás célja a társadalmi igazságosság, a rasszbéli különbözőség és a méltányosság érvényre juttatása. Aki bírálja ezeket az elveket, annak nincs helye az oktatási rendszerben. A megismerés minden rendszere maga után vonja egy szisztematikusan előnyben részesített csoport hatalmi igényének érvényesítését a többi fölött. Egyik episztemológiai rendszer sem magasabb rendű a többinél. Dekolonizálni kell a tudományokat, megszabadítva őket a fehér felsőbbrendűség nyomaitól. Az olyan „gyűlölettényeket”, mint az intelligencia örökletessége vagy a rasszok közötti (interraciális) bűnügyi statisztikák el kell törölni vagy a kritikai fajelmélettel kell őket kontextualizálni (az objektivitást szubjektivitással helyettesítve). A felvilágosodás állítólagos jótéteményei csaknem kizárólag a heteroszexuális fehér férfit segítették.

A szabad akaratnak semmi szerepe az emberi élet alakulására, amely majdnem teljesen a környezet és rendszerszintű tényezők összhatásának függvénye. A „modellkisebbségek” (zsidók, indiaiak, kelet-ázsiaiak) mítosza csak rasszista kódolt nyelvezet, amelyet arra használnak, hogy a feketéket felelőssé tegyék a saját sorsuk alakulásáért. A „kemény munka” és a „családi értékek” reakciós koncepciók, az élet kimenetelét nagyrészt a rendszerszintű rasszizmus határozza meg. Azok a fehérek, akik dicsérik a modellkisebbségek teljesítményét, csak a meritokrácia mítoszát állandósítják. Az általánosítások és a csoportsztereotípiák fontosak a rendszerszintű előnyök lebontásához, ezért a fehérek és a férfiak vonatkozásában az általánosítás haladó gyakorlat, minden más vonatkozásban viszont „előítéletes gondolkodásként” kerülendő.

A művészetnek és az irodalomnak szociális és etikai célokat kell szolgálnia. Az alkotókat tüzetes vizsgálatnak és felügyeletnek kell alávetni az etikai értékeik tekintetében, és ha problémás eszméket képviselnek, ha megbuknak a Bechdel-teszten (amely azt vizsgálja, hogy egy fikciós műben szerepel-e legalább két nő, akik a férfiakon kívül valami másról is beszélgetnek), ha az alkotásaik nem felelnek meg a faji változatosság követelményének, ha nem eléggé nyitottak és progresszívak stb., akkor le kell leplezni és bojkottálni őket.

Engedni, sőt támogatni kell az emberek határtalan vándorlását világszerte, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden eszközzel elő kell mozdítani a fehér országok színes bőrűek általi elözönlését, aminek üdvös hatásaként a fehér országok egyre kevésbé lesznek fehérek. Az országhatárok alapjában véve erőszakosak, a migráció és a bevándorlás ellenzése rasszista és fasiszta. A befogadó (fehér) országoknak kell alkalmazkodniuk a bevándorlók által megvalósított kulturális színesítéshez, nem pedig a bevándorlóknak a befogadó országok kultúrájához. A harmadik világ dekolonizációja a fehér országok határainak lebontásával kezdődik.

A fehéreknek egyénileg és kollektíve is törekedniük kell arra, hogy „kevésbé legyenek fehérek”, és harcoljanak a fehérség ellen, vagyis minél jobban tagadják meg önmagukat: legyenek öngyűlölők erényfitogtatásként. Az „őshonos európai” kifejezés egy rasszista kódolt nyelvezet része. Európának nincsenek őshonosai, Európa egy átjáróház. A „fehér genocídium” elmélet rasszista összeesküvés-elmélet, viszont kimondottan pozitív fejlemény, hogy egyre csökken a fehérek részaránya az emberiségen belül. A fehér kultúrát fel kell bomlasztani, minél gyakrabban emlegetve a „fehér bűntudat” (white guilt) és „fehér kiváltság” (white privilege) fogalmakat bármiféle „fehér reakció” blokkolására. A fehérek kollektív bírálatának ellenzése a „fehér felsőbbrendűség” (white supremacism) csalhatatlan ismertetőjegye.

Kövess minket -on és -en!

A berdicsevi munkatáborban mostoha viszonyok uralkodtak. Először fel kellett építeni szállásunkat, kitermelni a hozzá szükséges anyagokat, rendezni kellett a terepet.

Az Árpád-vonalban estem fogságba 1944 novemberében. Az elszállítási útvonal: Mikulics, Nedvorna, Samburg. Az utóbbi helyen lehettünk már 20-25 ezren. A halottakat hajnalonként két tevehúzta kocsival szállították ki a táborból.

A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) a keleti front veteránjainak összefogására 1943-ban (más adatok szerint már 1942-ben) alakult meg. Elsődleges célja az volt, hogy ellensúlyozza a hivatalosan is működő Tűzharcos Szövetséget, s megakadályozza Magyarország háborúból való kiugrását.

A fehérek önvédelmét hirdető polgárjocsoport, a Ku Klux Klan olyan szórólapokat osztogatott Kentuckyban, amelyekre azt írták, hogy a bevándorlók „menjenek el most”.

1902. május 31-én kötötték meg a második búr háborút lezáró vereenigingi egyezményt. A terepadottságokat és korszerű lőfegyvereiket jól kihasználó búrok közel három éven keresztül álltak ellent az ötszörös túlerőben lévő brit haderővel szemben.

Mindig bátorító, amikor a tudományos felfedezések megerősítik azt, amit az emberek mindig is tudtak. Különösen így van ez manapság, amikor a józan észt elnyomják, de a tudomány mégis megerősíti azt (ami ilyen esetekben forradalminak tekinthető).

Összesen mintegy százan, főleg idős emberek vettek részt azon a rendezvényen, melynek célja a Budapest 80 évvel ezelőtti „felszabadítására” való megemlékezés volt.

Árvíz ide, árvíz oda, ez a Telex szerkesztőségét amúgy sem érinti túlságosan, nem jelentetnének komoly erősítést a homokzsákok pakolásában, és amúgy is van „fontosabb” témájuk. Kitaláltátok már, micsoda, ugye? Hát persze, hogy az. Mintegy 3 (!) hónap múlva „neonáci koncert” lesz Budapesten!

Miután a britek megválasztották Keir Starmert, a hatóságok gyorsabban bebörtönzik a „rasszista anyukákat”, mint az erőszakos bűnözőket.

Október 20-án a Die Heimat (korábban NPD) baden-württembergi elnökét, Marina Djonovićot megtámadta és megsebesítette egy csoport baloldali szélsőséges.

Kádár ugyan nem törekedett rá, de Rákosi és Nagy Imre küzdelmében egyfajta harmadik erőnek tekintették őt. Kifelé a pártvezetés egységét mutatta, a színfalak mögött viszont elvi és gyakorlati okokból is Rákosihoz állt közelebb, és tudta, ha a főtitkár bukik, akkor neki is mennie kell.

Vélhetően hazafias aktivisták a kommunizmust a zsidósággal azonosító matricát ragasztottak az érdi vasútállomás egyik padjára. A címkén a következő felhívás olvasható: „Küzdj a zsidó zsarnokság ellen! Harcolj a népedért!”

A világ legismertebb négerének új száma vírusként terjed a világhálón annak ellenére, hogy szerinte az összes zeneletöltő oldal bojkottálja azt. (Ye Claims His ‘Hitler’ Single Is Banned From ‘All Digital Streaming Platforms’, billboard.com, 2025.05.08.).

Ezer fős antifasiszta őrjöngés kísérte Brüsszelben Jordan Bardella, a francia Nemzeti Tömörülés vezetőjének, valamint Orbán Viktor szövetségesének a látogatását, melyet a brüsszeli Magyar Házban tett.

2024 nyarán és őszén a Norsk Institutt for Kulturminneforskning (NIKU), a kulturális örökséggel foglalkozó független kutatóközpont régészei a Tønsbergben lévő helyszínen ásatásokat végeztek néhány utcai csatorna korszerűsítésével kapcsolatos munkálatok előtt.