Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az Új Társadalmi Rend (portugálul: Nova Ordem Social, NOS) egy népszerű szélsőjobboldali politikai mozgalom volt Portugáliában.

Mário Machado alapította 2014-ben, miután elhatárolódott a Nemzeti Megújulás Párttól, mivel a demokratikus pártok ellenezték a mozgalom szélsőségesebb elemeit. Machado korábban a portugál Hammerskins tagja is volt. A mozgalom 2019 novemberében sajnos megszűnt.

Mário Machado a NOS alapítója és vezetője

A NOS-t Mário Machado alapította, miután szakított a Nemzeti Megújulás Párttal.  A NOS egyszere nemzeti és szociális, az egyik legfontosabb programja a szociális problémák megoldása volt Portugáliában. Az egykori mozgalom bevándorlásellenes, és támogatta a hagyományos családmodellt is. 2019 februárjában a mozgalom felvonulást szervezett Lisszabon utcáin, emléket állítva António de Oliveira Salazar volt miniszterelnöknek, akinek uralmát tekintélyelvűnek és nacionalistának nevezték. Valamint a kormányzó Szocialista Párt, és annak ikertestülete ellen is tüntett a mozgalom. A tüntetők a „Salazar nagyon hiányzik” „tegnap, ma és mindig, független Portugáliát, senki sem hallgat, a jövő mi vagyunk” és „harc a nemzetért” feliratú transzparenseket helyeztek ki a Köztársaság Közgyűlésének főlépcsőjén. Az ötven fős körüli menet körülbelül egy órán át tartott.


António de Oliveira Salazar emlékére szervezett felvonulás

Salazar rendszere 1932 és 1976 között volt hatalmon Portugáliában. 1933-ban új alkotmányt vezettek be, az addigi Nemzeti Diktatúrát az úgynevezett „új állam” (Estado Novo) egyeduralmi rendszere váltotta fel. A köztársasági elnöki poszt csupán szimbolikus jelentőségűvé vált, ténylegesen Salazar lett az állam vezetője és egyben az egyetlen párt, a Nemzeti Unió (União Nacional) elnöke. Salazar hivatalosan miniszterelnök volt – 36 éven át folyamatosan – és az általa létrehozott új, egypárti és korporációs rendszer a korabeli olasz fasiszta államhoz gazdaságilag sokban hasonlított. Ennek ellenére Salazar soha nem tartotta magát fasisztának, és Portugália semleges maradt a II. világháborúban is. 1968-ban Salazar egy otthoni balesetben súlyos fejsérülést szenvedett, kómába esett és anélkül, hogy az eszméletét visszanyerte volna, 1970-ben meghalt. Rendszere a balesete után még mintegy 6 évig tartott ki. 

2019. augusztus 10-én az Új Társadalmi Rend konferenciát szervezett, amelyet „Portugália legnagyobb nacionalista eseményének” tartottak. A 65 résztvevő számos szélsőjobboldali párt küldöttségével volt jelen Európa országaiból, mint például Olaszország, Franciaország, Bulgária, Németország, Spanyolország, és Lengyelország. A rendezvényt a lisszaboni SANA szállodában tartották. Az eseményre reagálva tüntetők százai (antifák) tiltakoztak a szálloda előtt, és Antonio Costa miniszterelnököt bírálták, mert engedélyezte, hogy az esemény a kormány parancsára beavatkozás nélkül történjen meg. 

A liszaboni konferencia résztvevői: Josele Sanchez, Adrianna Gasjorek, Mário Machado, Francesca Rizzi, Yvan Benedetti, Blagovest Asenov, Mattias Deyda.

Sajnálatos módon még ugyanebben az év novemberében Mário Machado feloszlatta a mozgalmat, miután a tagok, illetve támogatók nem mutattak érdeklődést a szervezet irányítása iránt. Jelenleg nincs másik jelentős nemzetiszocialista mozgalom Portugáliában, amely be tudná tölteni a szélsőjobboldalon az űrt. Reméljük, hogy a kommunista gyökerű kormány kitermel maga ellen egy újabb erős nemzetiszocialista mozgalmat. Addig is kitartást kívánunk a portugál népnek!

Forrás: Zöldinges.net

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A 20. századi magyar történelem legsötétebb időszaka köthető Rákosi Mátyás nevéhez, aki hasonlóan a legtöbb kommunistához, a legmesszebbmenőkig álságosan élt.

A varégok a mai Svédország területén a középkorban letelepedett vikingek. De honnan jöttek ezek a vikingek, akikről a ma emberének a varkocsos, szakállas, baltát lóbáló északi óriások jutnak elsőre az eszébe?

Megvonta az állami támogatást a következő hat évre a német alkotmánybíróság a zsidó-liberális sajtóban „neonáciként” számon tartott Die Heimat nevű párttól.

1941. június 26-án három felségjel nélküli repülőgép bombázta a Magyarországhoz az első bécsi döntés után visszakerült Kassát. A máig tisztázatlan hátterű incidens után Magyarország belépett a második világháborúba.

Lezajlott tehát a szűk körű izraeli–palesztin fogolycsere, amelynek keretében Izrael „biztonsági okokból” bebörtönzött palesztin nőket és fiatalkorúakat bocsátott szabadon.

Budapest XII. kerületében ismeretlen patrióták horogkeresztet festettek a szovjet megszállókat dícsőítő emlékműre. 

Árvíz ide, árvíz oda, ez a Telex szerkesztőségét amúgy sem érinti túlságosan, nem jelentetnének komoly erősítést a homokzsákok pakolásában, és amúgy is van „fontosabb” témájuk. Kitaláltátok már, micsoda, ugye? Hát persze, hogy az. Mintegy 3 (!) hónap múlva „neonáci koncert” lesz Budapesten!

A világot reálisan figyelők körében több mint egy évszázadra nyúlik vissza a Judapest kifejezés, amely a nevéből adódóan Budapest elzsidósodásának gyors és jelentős mértékét hivatott kifejezni – ez az elzsidósodás már a 19. században is nagy méreteket öltött.

Az elmúlt évtizedek legsúlyosabb etnikai zavargásai rázták meg az Egyesült Királyságot. Az angol társadalom megcsömörlött az illegális bevándorlás és a multikulturalizmus negatív következményeitől. A polgárháború azonban még várat magára.

Egykor négy légvédelmi ágyú állt annak a toronynak a tetején, amely ma szállodaként működik Hamburg belvárosában. 

Magyarországon születtem, ahonnan 1982-ben, 18 évesen szöktem el. 1984-ben New Yorkban telepedtem le azzal a szándékkal, hogy művész leszek, de közel egy évtizedes küzdelem után rájöttem, hogy sohasem lehetek az.

Gabriele Marchesi szabadonengedéséről a milánói fellebbviteli bíróság döntött, amely elutasította Magyarország kiadatásra vonatkozó kérését, írja a Magyar Jelen a Milano.corriere.it nyomán.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

Szabadon engedték az antifasiszta Ilaria Salist, akit egy erőszakos bűncselekmény miatt tartottak eddig fogva a magyar hatóságok – írta a La Repubblica.

Egy fehér patriótát, akit Ausztráliában bűnösnek találtak abban, hogy megszegte a tavaly elfogadott elnyomó törvényt, amely megtiltja a nemzetiszocialista köszöntés nyilvános használatát, börtönbe küldenek a nézeteiért.