Kövess minket -on és -en!

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

A helyszín a mai Lengyelországhoz tartozó, szigorúan titkos, roppant elővigyázatossággal álcázott és védett gierłożi Wolfsschanze, azaz a Farkasverem volt.

Adolf Hitler keleti főhadiszállását 1945-ben a visszavonuló németek felrobbantották ugyan, ám az épületek többsége méretének és megerősített, masszív szerkezetének köszönhetően csak részben pusztult el. További tíz évre volt szükség ahhoz, hogy a létesítményt körülvevő több mint 54 ezer taposóaknát felszámolják. Napjainkban a megmaradt romok látogathatók.

Bombabiztos Farkasverem mozival és kaszinóval

A mai Lengyelország északkeleti csücskében található Farkasverem, amely Hitler becenevéről (Wolf) kapta a nevét, valóságos kisvárosként működött. Az erdők és mocsarak rejtette területen az ötven föld alatti bunkeren túl kaszinó és mozi is helyet kapott, a létesítménynek saját vasútállomása és repülőtere volt. A központi magot, ahol a Führer bunkere épült fel, három biztonsági zóna övezte.

III. Borisz bolgár cár és Hitler a Farkasveremnél 1942-ben

A Barbarossa-hadműveletre készülés során, 1940 végén született meg a döntés egy kelet-európai főhadiszállás létrehozásáról. A tervezés során fontos szempont volt, hogy közel legyen a fronthoz, de ne annyira, hogy az ellenséges erők könnyűszerrel lerohanhassák. Az ekkor még létező, a háború után németellenes etnikai tisztogatással kiirtott Kelet-Poroszországhoz tartozó, a várostól és az utaktól távol eső területre esett a választás. 1941 nyarára készült el a mintegy 5,6 négyzetkilométeren, az erdő közepén elterülő komplexum. Hitler a Barbarossa-hadművelet életbelépését követően két nappal, 1942. június 24-én érkezett először a Farkasverembe, ahol végül a háború nagy részét, több mint 800 napot töltött.

Volt, hogy kétezer ember élt és dolgozott a bokrokkal, fűvel, műfákkal álcázott falak között. 1944-ben a Führer utasítására bővítési, valamint a várt támadások miatt megerősítési munkálatok kezdődtek, de ezek a Vörös Hadsereg gyors előretörése miatt nem fejeződtek be.

Horthy és Mussolini is megfordult itt

A Farkasverem legbelső zónájába Hitler bunkerje mellett a bizalmi embereinek menedékei kerültek, így például Hermann Göring és Martin Ludwig Bormann szállásai. Természetesen minden úgy lett kialakítva, hogy az a Führer biztonságát szolgálja, lakóhelye a bunker északi oldalán volt. Napirendje kutyasétáltatással kezdődött, a délelőttöt a vasúti vagy légi úton érkező posta átnézésére és hadi tanácskozásra fordította, este a mozit látogatta meg, és beszédeket tartott a környezetének.

Illusztris személyeket, politikusokat látott itt vendégül a rendszeres tanácskozásokon, többek között Mussolinit, Horthy Miklóst, Kállay Miklóst és Jány Gusztávot.

A leghíresebb merénylet

A háború befejezését és az árulást szorgalmazók felismerték, hogy céljaik eléréséhez Hitlert, a hatalom megragadásához pedig Himmlert és Göringet is meg kellene ölniük. Több sikertelen kísérletet is tettek a Führer meggyilkolására. A Valkűr-hadművelet részét képező 1944-es próbálkozás kulcsfigurája Claus Schenk von Stauffenberg ezredes volt, aki 1943-ban Berlinben szolgált, az ellenállás egyik legfőbb mozgatórugóját jelentő Friedrich Olbricht tábornok alatt.

Miután 1933 júniusában kinevezték a németországi tartalékhadsereg vezérkari főnökévé, Stauffenberg aktatáskában bombát csempészett be a Farkasverembe, július 20-án a beidőzített robbanószerkezetet Hitler közelében helyezte el egy konferencia helyszínén, majd otthagyta.

Az asztal alatt felrobbanó bomba négy emberéletet is követelt, és az, hogy a Führer nem volt közöttük, lényegében az isteni gondviselések volt köszönhető, olyan apróságoknak, mint hogy egy jelenlévő a lábával pont arrébb lökte kissé a táskát a masszív asztal lába mögé. Az épület belseje jelentős károkat szenvedett. A tervezett államcsíny megbukott, Stauffenberget és Olbrichtet hajnalban kivégezték, a továbbiakban még ötezer főt végeztek ki a merénylet miatt, többen pedig az öngyilkosságba menekültek az elszámoltatás elől.

Nem sikerült megsemmisíteni

A Vörös Hadsereg 1944 októberében érte el Kelet-Poroszország határait, november 20-án Hitler végleg elhagyta a Farkasveremet, két nappal rá parancsot adtak a komplexum megsemmisítésére. 1945. január 24-éről 25-ére virradó éjszaka kísérelték meg a létesítmény felrobbantását, egy bunkerhez a becslések szerint 8 ezer tonna robbanóanyag kellett, de a legtöbb épület csak részben semmisült meg. A Vörös Hadsereg január 27-én elfoglalta a romokat, ugyanazon a napon, amikor Auschwitzba is behatoltak.

A háborút követően a területet megtisztították a robbanóanyagoktól, majd sorsára hagyták. Csak az 1990-es évek elejétől, a kommunizmus bukása után kezdték kihasználni a benne rejlő turisztikai potenciált. Hotelek, éttermek létesültek a környékén, 2019-ben már körülbelül 300 ezer látogatót vonzott a nosztalgikus hangulatot árasztó környék.

Kövess minket -on és -en!

A „White Australia” (Fehér Ausztrália) nevű csoportot betiltották az anyaországban olyan gyűlöletbeszéd-ellenes gumijogszabályok alapján, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítják a szervezettel való pusztán gondolati vagy szervezeti társulást.

A White Australia párt – más néven a Nemzetiszocialista Hálózat – a „gyűlöletkeltő” minősítés felfüggesztését kéri a legfelsőbb bíróságon, miközben politikai párttá kíván alakulni.

Donald Trump a maga bumfordi módján nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Államok fel akarja számolni az Európai Unió maradék politikai-gazdasági önállóságát.

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Nemzetiszocialista párttag volt-e a saját nagyapám? Erre a kérdésre mostantól minden német választ kaphat az amerikai Nemzeti Levéltár segítségével, amely először tette közzé az interneten a NSDAP teljes fennmaradt tagnyilvántartását.

Maja Trux a bíróság előtt arról beszélt, hogy ő a valódi áldozat. A német antifa ezt azzal indokolta, hogy szerinte egy olyan országban áll bíróság előtt, ahol kiközösítik a szexuális kisebbségeket.

A legtöbb ifjú kommunista átment Rákosi kezei alatt a szegedi Csillagban, miközben a moszkvai emigráció tagjai fogyatkoztak – a későbbi diktátor nagyobb biztonságban volt itthon a rácsok mögött, mint a Szovjetunióban.

A mai Németország nemzeti szocialista szellemben fölnevelkedett fiataljai talán el sem tudják képzelni azt a világot és azokat az állapotokat, amelyek abban az időben uralkodtak, amikor tort ült a német birodalomban a weimari szellem.

A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) Célkörözési Osztályát az ORFK BF Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központon (NEBEK) keresztül keresték meg a német hatóságok egy Magyarországon bujkáló politikai szökevényük felkutatása érdekében. 

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

Nem egyformán szenvedtünk az éhségtől, voltak, akik a kínok kínját állták ki, de voltunk, akik fásult, közönyös állapotba kerültünk. Barátom, Kovács Bandi is a borzasztóan szenvedők közé tartozott.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

Tíz éve T. L. és dr. Kőfaragó-Gyelnik Vilmos barátaimmal a budai hegyek s villák között sétálgattunk. Tele aggodalommal mérlegeltük a lehetőségeket és tárgyaltuk meg Horthy Miklós kormányzó október 17-re tervezett, de a német elhárító szolgálat által már ismert „kiugrási szándékát”.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

Egy friss YouGov európai közvélemény-kutatás szerint az európaiak (hat európai nemzet) nagy többsége immár ellenszenvet érez Trump Amerikájával szemben (a franciák 62, az olaszok 63, a britek 64, a spanyolok 66, a németek 72, a dánok 84 százaléka).