Kövess minket -on és -en!

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

A helyszín a mai Lengyelországhoz tartozó, szigorúan titkos, roppant elővigyázatossággal álcázott és védett gierłożi Wolfsschanze, azaz a Farkasverem volt.

Adolf Hitler keleti főhadiszállását 1945-ben a visszavonuló németek felrobbantották ugyan, ám az épületek többsége méretének és megerősített, masszív szerkezetének köszönhetően csak részben pusztult el. További tíz évre volt szükség ahhoz, hogy a létesítményt körülvevő több mint 54 ezer taposóaknát felszámolják. Napjainkban a megmaradt romok látogathatók.

Bombabiztos Farkasverem mozival és kaszinóval

A mai Lengyelország északkeleti csücskében található Farkasverem, amely Hitler becenevéről (Wolf) kapta a nevét, valóságos kisvárosként működött. Az erdők és mocsarak rejtette területen az ötven föld alatti bunkeren túl kaszinó és mozi is helyet kapott, a létesítménynek saját vasútállomása és repülőtere volt. A központi magot, ahol a Führer bunkere épült fel, három biztonsági zóna övezte.

III. Borisz bolgár cár és Hitler a Farkasveremnél 1942-ben

A Barbarossa-hadműveletre készülés során, 1940 végén született meg a döntés egy kelet-európai főhadiszállás létrehozásáról. A tervezés során fontos szempont volt, hogy közel legyen a fronthoz, de ne annyira, hogy az ellenséges erők könnyűszerrel lerohanhassák. Az ekkor még létező, a háború után németellenes etnikai tisztogatással kiirtott Kelet-Poroszországhoz tartozó, a várostól és az utaktól távol eső területre esett a választás. 1941 nyarára készült el a mintegy 5,6 négyzetkilométeren, az erdő közepén elterülő komplexum. Hitler a Barbarossa-hadművelet életbelépését követően két nappal, 1942. június 24-én érkezett először a Farkasverembe, ahol végül a háború nagy részét, több mint 800 napot töltött.

Volt, hogy kétezer ember élt és dolgozott a bokrokkal, fűvel, műfákkal álcázott falak között. 1944-ben a Führer utasítására bővítési, valamint a várt támadások miatt megerősítési munkálatok kezdődtek, de ezek a Vörös Hadsereg gyors előretörése miatt nem fejeződtek be.

Horthy és Mussolini is megfordult itt

A Farkasverem legbelső zónájába Hitler bunkerje mellett a bizalmi embereinek menedékei kerültek, így például Hermann Göring és Martin Ludwig Bormann szállásai. Természetesen minden úgy lett kialakítva, hogy az a Führer biztonságát szolgálja, lakóhelye a bunker északi oldalán volt. Napirendje kutyasétáltatással kezdődött, a délelőttöt a vasúti vagy légi úton érkező posta átnézésére és hadi tanácskozásra fordította, este a mozit látogatta meg, és beszédeket tartott a környezetének.

Illusztris személyeket, politikusokat látott itt vendégül a rendszeres tanácskozásokon, többek között Mussolinit, Horthy Miklóst, Kállay Miklóst és Jány Gusztávot.

A leghíresebb merénylet

A háború befejezését és az árulást szorgalmazók felismerték, hogy céljaik eléréséhez Hitlert, a hatalom megragadásához pedig Himmlert és Göringet is meg kellene ölniük. Több sikertelen kísérletet is tettek a Führer meggyilkolására. A Valkűr-hadművelet részét képező 1944-es próbálkozás kulcsfigurája Claus Schenk von Stauffenberg ezredes volt, aki 1943-ban Berlinben szolgált, az ellenállás egyik legfőbb mozgatórugóját jelentő Friedrich Olbricht tábornok alatt.

Miután 1933 júniusában kinevezték a németországi tartalékhadsereg vezérkari főnökévé, Stauffenberg aktatáskában bombát csempészett be a Farkasverembe, július 20-án a beidőzített robbanószerkezetet Hitler közelében helyezte el egy konferencia helyszínén, majd otthagyta.

Az asztal alatt felrobbanó bomba négy emberéletet is követelt, és az, hogy a Führer nem volt közöttük, lényegében az isteni gondviselések volt köszönhető, olyan apróságoknak, mint hogy egy jelenlévő a lábával pont arrébb lökte kissé a táskát a masszív asztal lába mögé. Az épület belseje jelentős károkat szenvedett. A tervezett államcsíny megbukott, Stauffenberget és Olbrichtet hajnalban kivégezték, a továbbiakban még ötezer főt végeztek ki a merénylet miatt, többen pedig az öngyilkosságba menekültek az elszámoltatás elől.

Nem sikerült megsemmisíteni

A Vörös Hadsereg 1944 októberében érte el Kelet-Poroszország határait, november 20-án Hitler végleg elhagyta a Farkasveremet, két nappal rá parancsot adtak a komplexum megsemmisítésére. 1945. január 24-éről 25-ére virradó éjszaka kísérelték meg a létesítmény felrobbantását, egy bunkerhez a becslések szerint 8 ezer tonna robbanóanyag kellett, de a legtöbb épület csak részben semmisült meg. A Vörös Hadsereg január 27-én elfoglalta a romokat, ugyanazon a napon, amikor Auschwitzba is behatoltak.

A háborút követően a területet megtisztították a robbanóanyagoktól, majd sorsára hagyták. Csak az 1990-es évek elejétől, a kommunizmus bukása után kezdték kihasználni a benne rejlő turisztikai potenciált. Hotelek, éttermek létesültek a környékén, 2019-ben már körülbelül 300 ezer látogatót vonzott a nosztalgikus hangulatot árasztó környék.

Kövess minket -on és -en!

Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége az 1953. március 27-i rendeletével Sztálin halálát követően hivatalossá tette a Berija által előterjesztett amnesztiát, még senki sem sejtette, hogy ez a kegyelem majd másfél millió embert érint.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Az amerikai–kínai vámháborúban átmenetileg fegyverszünet van érvényben, a frontvonalak megmerevedtek, a szembenálló felek készülnek a végső (?) összecsapásra.

Egy friss YouGov európai közvélemény-kutatás szerint az európaiak (hat európai nemzet) nagy többsége immár ellenszenvet érez Trump Amerikájával szemben (a franciák 62, az olaszok 63, a britek 64, a spanyolok 66, a németek 72, a dánok 84 százaléka).

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

A nemzetiszocialista aktivista, Marla-Svenja Liebich, korábban Sven Liebich, nem kezdte meg börtönbüntetését a chemnitzi női börtönben. A hatóságok most körözik - közölte az ügyészség. Liebich ellen végrehajtási parancs van érvényben.

Az 1912. március 29-én született Hanna Reitsch kislány korában doktornőnek készült, de emellett imádta a vitorlázórepülést is, amivel már ekkor is felállított néhány rekordot.

Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.

Francis Fukuyama, aki a „történelem vége” jóslatával elfuserált Nostradamus-epigonnak bizonyult, most időben felszállt a mozgó vonatra, és másokkal együtt észrevette a nyilvánvalót, miszerint „Trump hatalma omladozik a MAGA-mozgalomban”.

Brüsszelben a különleges egységek tartottak házkutatást a NATION nevű belga nacionalista párt volt vezetőjénél, Hervé Van Laethemnél. Otthonát átkutatták, őrizetbe vették, majd hosszas kihallgatás után végül vádemelés nélkül elengedték, de a telefonját és a laptopját lefoglalták.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.