Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

A helyszín a mai Lengyelországhoz tartozó, szigorúan titkos, roppant elővigyázatossággal álcázott és védett gierłożi Wolfsschanze, azaz a Farkasverem volt.

Adolf Hitler keleti főhadiszállását 1945-ben a visszavonuló németek felrobbantották ugyan, ám az épületek többsége méretének és megerősített, masszív szerkezetének köszönhetően csak részben pusztult el. További tíz évre volt szükség ahhoz, hogy a létesítményt körülvevő több mint 54 ezer taposóaknát felszámolják. Napjainkban a megmaradt romok látogathatók.

Bombabiztos Farkasverem mozival és kaszinóval

A mai Lengyelország északkeleti csücskében található Farkasverem, amely Hitler becenevéről (Wolf) kapta a nevét, valóságos kisvárosként működött. Az erdők és mocsarak rejtette területen az ötven föld alatti bunkeren túl kaszinó és mozi is helyet kapott, a létesítménynek saját vasútállomása és repülőtere volt. A központi magot, ahol a Führer bunkere épült fel, három biztonsági zóna övezte.

III. Borisz bolgár cár és Hitler a Farkasveremnél 1942-ben

A Barbarossa-hadműveletre készülés során, 1940 végén született meg a döntés egy kelet-európai főhadiszállás létrehozásáról. A tervezés során fontos szempont volt, hogy közel legyen a fronthoz, de ne annyira, hogy az ellenséges erők könnyűszerrel lerohanhassák. Az ekkor még létező, a háború után németellenes etnikai tisztogatással kiirtott Kelet-Poroszországhoz tartozó, a várostól és az utaktól távol eső területre esett a választás. 1941 nyarára készült el a mintegy 5,6 négyzetkilométeren, az erdő közepén elterülő komplexum. Hitler a Barbarossa-hadművelet életbelépését követően két nappal, 1942. június 24-én érkezett először a Farkasverembe, ahol végül a háború nagy részét, több mint 800 napot töltött.

Volt, hogy kétezer ember élt és dolgozott a bokrokkal, fűvel, műfákkal álcázott falak között. 1944-ben a Führer utasítására bővítési, valamint a várt támadások miatt megerősítési munkálatok kezdődtek, de ezek a Vörös Hadsereg gyors előretörése miatt nem fejeződtek be.

Horthy és Mussolini is megfordult itt

A Farkasverem legbelső zónájába Hitler bunkerje mellett a bizalmi embereinek menedékei kerültek, így például Hermann Göring és Martin Ludwig Bormann szállásai. Természetesen minden úgy lett kialakítva, hogy az a Führer biztonságát szolgálja, lakóhelye a bunker északi oldalán volt. Napirendje kutyasétáltatással kezdődött, a délelőttöt a vasúti vagy légi úton érkező posta átnézésére és hadi tanácskozásra fordította, este a mozit látogatta meg, és beszédeket tartott a környezetének.

Illusztris személyeket, politikusokat látott itt vendégül a rendszeres tanácskozásokon, többek között Mussolinit, Horthy Miklóst, Kállay Miklóst és Jány Gusztávot.

A leghíresebb merénylet

A háború befejezését és az árulást szorgalmazók felismerték, hogy céljaik eléréséhez Hitlert, a hatalom megragadásához pedig Himmlert és Göringet is meg kellene ölniük. Több sikertelen kísérletet is tettek a Führer meggyilkolására. A Valkűr-hadművelet részét képező 1944-es próbálkozás kulcsfigurája Claus Schenk von Stauffenberg ezredes volt, aki 1943-ban Berlinben szolgált, az ellenállás egyik legfőbb mozgatórugóját jelentő Friedrich Olbricht tábornok alatt.

Miután 1933 júniusában kinevezték a németországi tartalékhadsereg vezérkari főnökévé, Stauffenberg aktatáskában bombát csempészett be a Farkasverembe, július 20-án a beidőzített robbanószerkezetet Hitler közelében helyezte el egy konferencia helyszínén, majd otthagyta.

Az asztal alatt felrobbanó bomba négy emberéletet is követelt, és az, hogy a Führer nem volt közöttük, lényegében az isteni gondviselések volt köszönhető, olyan apróságoknak, mint hogy egy jelenlévő a lábával pont arrébb lökte kissé a táskát a masszív asztal lába mögé. Az épület belseje jelentős károkat szenvedett. A tervezett államcsíny megbukott, Stauffenberget és Olbrichtet hajnalban kivégezték, a továbbiakban még ötezer főt végeztek ki a merénylet miatt, többen pedig az öngyilkosságba menekültek az elszámoltatás elől.

Nem sikerült megsemmisíteni

A Vörös Hadsereg 1944 októberében érte el Kelet-Poroszország határait, november 20-án Hitler végleg elhagyta a Farkasveremet, két nappal rá parancsot adtak a komplexum megsemmisítésére. 1945. január 24-éről 25-ére virradó éjszaka kísérelték meg a létesítmény felrobbantását, egy bunkerhez a becslések szerint 8 ezer tonna robbanóanyag kellett, de a legtöbb épület csak részben semmisült meg. A Vörös Hadsereg január 27-én elfoglalta a romokat, ugyanazon a napon, amikor Auschwitzba is behatoltak.

A háborút követően a területet megtisztították a robbanóanyagoktól, majd sorsára hagyták. Csak az 1990-es évek elejétől, a kommunizmus bukása után kezdték kihasználni a benne rejlő turisztikai potenciált. Hotelek, éttermek létesültek a környékén, 2019-ben már körülbelül 300 ezer látogatót vonzott a nosztalgikus hangulatot árasztó környék.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1945. január 30-án süllyesztette el egy szovjet tengeralattjáró a Balti-tengeren a többségében második világháborús menekülteket szállító Wilhelm Gustloff német személyszállító hajót. 

Szórakozni érkezett, súlyos testi sérüléseket kapott emlékbe Magyarországon az a tel-avivi nő, akit az Ozora Fesztivál biztonsági őrei megvertek, amiért a rendezvényen megismert szintén izraeli társával renitenskedtek a feszvitálon.

Magyarországon születtem, ahonnan 1982-ben, 18 évesen szöktem el. 1984-ben New Yorkban telepedtem le azzal a szándékkal, hogy művész leszek, de közel egy évtizedes küzdelem után rájöttem, hogy sohasem lehetek az.

Évtizedekig agyonhallgatták a világtörténelem legsúlyosabb, legtöbb – 9343 – áldozatot követelő hajókatasztrófáját, a Wilhelm Gustloff 1945. január 30-án történt megtorpedózását.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 23-án.

Lassan telnek a napjai, nem tudja a pontos időt és nem bízhat senkiben Ilaria Salis, akinek ügyvédei mindent megtesznek azért, hogy olaszországi házi őrizetet harcoljanak ki – olvashatjuk a szívszaggató sorokat, írja a Mandineren nyomán a Magyar Jelen.

A „náci fasizmus” elleni partizánharcot éltette Ilaria Salis, a Magyarországon fogva tartott és az olasz szélsőbaloldal által az európai parlamenti választásokon jelöltként indított terrorista a második világháború végére emlékező olaszországi ünnep alkalmából.

Négy német állampolgáron ütött rajta az osztrák rendőrség, amint Adolf Hitler születésének évfordulóján fehér rózsát helyeztek el a Führer szülőházánál Nyugat-Ausztriában, írja a Guardian.

A szlovák Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) hat év börtönbüntetésre ítélte Marián Magátot, akit törvénybe ütköző gondolatok kifejtésével kapcsolatos vádpontokban bűnösnek találtak.

A katonai kíséretek a kora középkor hadviselésének meghatározó szerveződései voltak, harcos fiatal férfiak egy karizmatikus vezető köré gyűlve vettek részt a személyes dicsőséget és vagyonszerzést ígérő hadjáratokban.

1956. október 23-án délután a budai Bem-szobornál hatalmas, százezres tüntető tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa az egyetemi ifjúság előző nap, a Műegyetemen megfogalmazott 16 pontból álló petícióját.

Robbanóanyagokkal megrakott, a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadiflottájához tartozó második világháborús hadihajók roncsai emelkedtek ki a nagy szárazság miatt a Dunából Mohácsnál, illetve a szerbiai Prahovónál.

Vélhetően hazafias aktivisták a kommunizmust a zsidósággal azonosító matricát ragasztottak az érdi vasútállomás egyik padjára. A címkén a következő felhívás olvasható: „Küzdj a zsidó zsarnokság ellen! Harcolj a népedért!”

Az emberiség egyik óriási bravúrja a nemzetiszocializmussal kapcsolódik össze: ötven éve a holdra szállás magába olvasztotta a III. Birodalom történetének egy részét.

Alig egy hónappal Szálasi Ferenc kivégzése után a magyar határon önként jelentkezett a Szálasi-kormány egyik még szabadlábon lévő tagja: Kovarcz Emil.