Kövess minket -on és -en!

1918 elején látott hozzá a szovjet vezetés az ortodox egyház szétveréséhez, ami aztán a 30-as években teljesedett ki.

Sztálin 1932-ben ateista ötéves tervet indíttatott el azzal a céllal, hogy a Szovjetunióban megszűnjön minden vallási megnyilvánulás. Kijelölte, mennyi templomot kell lerombolni, de nem hivatalosan rendelkezett a kivégzendő egyházi személyek számáról is. Így 1938-ra Moszkvában a bolsevik hatalomátvétel előtti háromezerből mindössze három működő templom maradt.

De ne szaladjunk ennyire előre, s maradjunk még 1918 elején, amikor is az egyház megtörésének a jegyében egy rendkívül szokatlan és meglehetősen elvetemült lépésre szánta rá magát a frissen hatalomra jutott bolsevik párt. Moszkvában népbíróságot szerveztek, amelyen az első bolsevik kormány felhatalmazva érezte magát a Mindenható elítélésére. A vallásellenes propaganda jegyében 1923-ig aztán több ilyen demonstratív bírósági tárgyaláson is elítélték Istent.

A vád az emberiség elleni bűntett, népirtás volt, a bíróság elnöke pedig a kulturális ügyekért felelős népbiztos, Anatolij Lunacsarszkij. Az ülés nagy érdeklődés mellett öt órán át tartott, a vádlottak padjára egy Bibliát helyeztek. Először felolvasták a „bűnök” sorát, amelyet Isten az orosz nép ellen elkövetett. A vádlók bizonyítékok sorát tárták elő, a szovjet hatalom által kirendelt védők pedig igyekeztek bizonyítani Isten ártatlanságát. Egyebek közt zavarodott elmeállapotára és pszichés problémáira hivatkozva kérték a felmentését. A bíróság végül bűnösnek találta Istent, és a Lunacsarszkij által felolvasott ítélet halál volt. Az ítéletet másnap hajnalban végre is hajtották, a bíróság döntését teljesítve egy szakasz sorozatot engedett el a moszkvai ég irányába.

Maga Lunacsarszkij egyébként nemcsak művelődéspolitikus, de esztéta, kritikus, író, műfordító volt. Lefordította például oroszra Petőfi Sándor néhány versét is. Az I. világháború előtt a szocializmus és a vallás kombinálásának lehetőségeivel kísérletezgetett. Az istenépítők eszméjét vallotta, amelyen össze is veszett Leninnel, s kizárták a pártból. Ahogy a kort kutató Donáth Péter könyvében fogalmaz, Lunacsarszkij „a tudományos szocializmusról mint (…) a vallás új, legmagasabb formájáról” értekezett már egy 1907-es cikkében, „vallásos ateizmusa” a jóra, a boldogságba vetett hitre akarta a proletárokat megtanítani. A szocialista kultúrára hivatkozó olyan „istenépítés” ez, amely Lenint a II. Internacionálé „szűk prakticista” megtestesítőjeként látja a politika világára irányuló gyakorlati orientációjával.

Lunacsarszkij 1917-ben a leninista bolsevikokhoz csatlakozott, 1929-ig pedig művelődésügyi miniszterként tevékenykedett. Leninnel többnyire jóban volt, csak a proletkult kérdésén vesztek össze. Sztálin hatalmának megerősödésével párhuzamosan Lenin özvegyével, Krupszkajával együtt fokozatosan háttérbe szorult. A sztálini „szocializmus egy országban” politika szakított a korábbi évek eszméivel, képviselőivel, és levette a napirendről a világforradalom programját is. Lunacsarszkij 1929-ben a Tudományos Bizottság elnöke lett, Sztálinnal való rossz viszonya miatt aztán nagykövetnek nevezték ki Spanyolországba. Szolgálati helyére utazott, amikor 1933-ban a dél-franciaországi Mentonban meghalt. Élete végén elítélte a túlkapásokat is. Az egyház elleni harc azonban ekkor már nem az egykor általa elnökölt nevetséges kirakatperekkel folyt. Sztálin ekkor már elindította az ateista ötéves tervet, amelynek keretében szisztematikusan üldözték a vallást. Egészen a Szovjetunió megtámadásáig, amikor Sztálin az egyházat is segítségül hívta a Hitlerrel szemben vívott élet-halál harcban.

Kövess minket -on és -en!

Amikor a kommunisták átvették a hatalmat egy ország fölött, az első dolguk, amit tettek, az volt, hogy elkobozták a magánkézben lévő összes fegyvert, hogy megtagadják a néptől annak fizikai lehetőségét, hogy ellenálljon a zsarnokságnak.

1977. augusztus 15-én üres szobával szembesültek a római Celio hadikórház őrei, amikor reggel tízkor kinyitották az ajtót. Pedig nem akárkinek kellett volna bent lennie.

Egy ottawai nemzetiszocialistát elítéltek az miatt, hogy „gyűlöletet, félelmet és megosztottságot keltett”, amikor segített létrehozni fajvédő toborzóvideókat és más fehér nacionalista propagandát a mostanra megszűnt szélsőjobboldali Atomwaffen division számára.

Akármennyire hihetetlen, a cionisták által megszállt alpesi országban nem tiltott a nemzetiszocialista jelképek használata. Úgy tűnik, ez nemsokára megváltozhat.

Mi a magyarság jelenlegi helyzete a pozsonyi csata tükrében? Szinte lehetetlen vállalkozás a megfogalmazott kérdésre minden igényt kielégítő válaszokat adni, de ugyanilyen lehetetlen, hogy nemzeti érzelmű magyar ember ne gondolkodna el ezeken az összefüggéseken ezekben a napokban.

Megszünteti a budapesti antifa támadások elsőrendű vádlottjának, Ilaria Salisnak letartóztatását 16 millió forint óvadék ellenében a Fővárosi Ítélőtábla és elrendeli bűnügyi felügyeletét, tudatta a bíróság honlapján közleményben.

Gyorsított bírósági eljárással két év börtönbüntetésre ítéltek egy patrióta francia férfit, aki akciót tervezett az olimpiai fáklyát vivő staféta ellen.

Miután a britek megválasztották Keir Starmert, a hatóságok gyorsabban bebörtönzik a „rasszista anyukákat”, mint az erőszakos bűnözőket.

Az Európai Szovjetunióban az ultrajobboldal múzsája hasonló elbánásra számíthat a szólásszabadság kereteinek feszegetése miatt, mint amilyenre a másként gondolkodók számíthattak az egykori Szovjetunióban.

90 ezer eurónyi tartozást hajtana be Lombardia tartományának vezetősége az antifa támadások vádlottján, Ilaria Salison.

Robbanóanyagokkal megrakott, a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadiflottájához tartozó második világháborús hadihajók roncsai emelkedtek ki a nagy szárazság miatt a Dunából Mohácsnál, illetve a szerbiai Prahovónál.

Ausztrália Victoria szövetségi államának rendőrsége arra készül, hogy vádat emeljen az ausztrál nemzetiszocialista aktivista Jacob Hersant ellen „súlyosan sértő közszereplés” miatt, miután körülbelül 30 maszkos aktivista tömeges deportálásokat követelve demonstrált egy melbourne-i állomáson.

Németországban nagyon sokan gondolják, hogy az 1923-as hiperinfláció jelentősen hozzájárult a nemzetiszocialista párt felemelkedéséhez.

Ma a fehérek – egyelőre még csak Nyugaton – egy lealacsonyító rendszer áldozatai, amelynek egy monomániásan ismételgetett vád, a rasszizmus az alapja.

A legutóbbi washingtoni NATO-csúcstalálkozón a 30 csatlós állam zokszó nélkül elfogadta az amerikai–brit diktátumot az ukrajnai háború további eszkalációjára.