Balkáni Franciaország

Franciaország az utóbbi éjszakákon ugyanazt élte át, amit néhány évtizede már többször is, és amit a jövőben törvényszerűen egyre gyakrabban fog átélni: a söpredék („la racaille”) féktelen tombolását gyújtogatással, fosztogatással, lövöldözéssel fűszerezve.

Az ürügy most is ugyanaz, mint a korábbi esetekben: a rendőri intézkedés valamelyik megszálló számára fatálisnak bizonyult.

Most egy 17 éves algériai számára, aki a buszsávban száguldozott piros lámpákon át, és az igazoltatása közben olajra akart lépni, ezért gázt adott, egy ideges rendőr pedig tüzet nyitott.

A közelmúltban több sokkoló bűneset is történt Franciaországban, amelyeknek őshonosok voltak az áldozatai és bevándorlók a tettesei. Az őshonos franciákat azonban nagyrészt hidegen hagyták. A franciák inkább meghalnak, mint hogy rasszistának bélyegezzék őket. Ráadásul kimondottan rajonganak a feketéikért. Ezt már Louis-Ferdinand Céline megírta majdnem száz éve. Azóta csak fokozódott a rajongásuk, tehát teljesen őszintén azt gondolják, hogy nem a bevándorlás a probléma, hanem a rendőrség „rasszizmusa”. Párizsban a 12 éves szőke Lolát rituálisan lemészárolta egy 24 éves algériai Instagram-lotyó (Instapute). Annecyben egy szíriai keresztes vitéz kisgyerekeket késelt meg egy parkban. Bordeaux-ban egy fekete kulturális színesítő brutálisan rátámadt egy nagymamára és hétéves lányunokájára, amint éppen kinéztek a házuk kapuján, kirángatta őket az utcára, és csak a család kutyája késztette meghátrálásra.

A franciákat sújtják a legsúlyosabb adóterhek az egész EU-ban, gyakorlatilag megszűnt náluk a szólás szabadsága, ezernyi törvény zsigereli ki őket egy felduzzasztott bürokrácia által, miközben arabok és négerek cserélik le – és rutinszerűen gyilkolják, erőszakolják – őket immár a vidéki körzetekben is. Mindez lázadásra, netán forradalomra sarkallja őket? Szó sincs róla. Macron sokkal rosszabbul bánik velük, mint XVI. Lajos bánt az őseikkel, de nem tesznek semmit, hogy megvédjék magukat.

Ha netán fel is ébrednének letargiájukból, legfeljebb néhány hétig tartana az ébrenlétük. A médiagépezet bűntudatkeltéssel behódolásra késztetné őket, és elfeledtetné velük az egészet. Voltak már hasonló zavargások, voltak már tömeges terrortámadások. Állandóan iskolákat, templomokat, gépkocsikat gyújtanak fel. Mindig ugyanazok. Mindenki tudja. Mégis, ki az elnökük? Kire szavaztak? Egy bevándorláspárti gólemre. Gyerekkoruk óta arra programozták őket, hogy hozsannázzák a sokszínűséget. De még ha valami csoda folytán győzne is a „szélsőjobb”, az sem számítana. Zavargások, terrortámadások és sztrájkok olyan orkánját szabadítaná el, amely elviselhetetlenné tenné az életet Franciaországban. Ahogyan egy (későn) ébredő őshonos francia írja rezignáltan az egyik szélsőséges portálon: „Mi már nem nyerhetünk. Nekünk mint népnek végünk. Halottak vagyunk. A következő évtizedekben a fehérek tömeges elvándorlása fog bekövetkezni. Ami Franciaországból megmarad, az egy afrikanizált muszlim szarfészek lesz. Tényleg el akarnak pusztítani minket. Használjátok fel a vesztünket elrettentő példaként.”

Neves őse, a tömeglélektan klasszikus kutatója, Gustave Le Bon már idejekorán megkondította a vészharangot: „Azok a népek, amelyeknek a civilizációja túlságosan ellágyította az erkölcseiket és megbénította jellembeli tulajdonságaikat, mindig nehezen fognak harcolni a bestiális tudatalattival, merev fegyelemmel, hódítási vággyal és a fosztogatás szeretetével felvértezett fajok ellen.” Szentenciájának iskolapéldája 150 évvel később a saját hazája lett. Minden oka megvan rá, hogy forogjon a sírjában.

Évente félmillió harmadik világbeli megszálló franciaországi behozatala automatikusan az őslakosok vesztét jelenti. Ez tisztán matematikai kérdés. A jelenlegi francia rezsim azért teszi ezt, mert a fehér országok népességcseréjének stratégiai döntése hivatalos parancs a nemzetközi fináncoligarchia részéről, amely a nyugati demokráciákat az adósságaik felvásárlásával tartja életben. Ezért a rezsimnek ezt a tömeges népességcserét és annak következményeit a lehető legjobban kell kezelnie, hogy az őslakosok bizalma ne omoljon össze. Minden emberi tevékenység elsősorban a bizalmon alapul. Egy állam, egy kormány, egy valuta, vagy egy vállalat akkor omlik össze, ha megszűnik iránta a közbizalom. A demokratikus propagandával elkábított fehér plebs elképzelésével ellentétben a francia állam már nem az ő állama. Ez az állam egy globalista klikk szolgálatában áll, amelynek tökéletesen megfelel a gondolat, hogy az általa kizsákmányolt fehér plebejusok gyermekeit végeredményben megfosszák a hazájuktól és a jövőjüktől.

A nagy népességcsere kézzelfogható következményeinek a cenzúrázása tehát életbevágó prioritás a rezsim számára, amely mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a faji zavargásokról készült videók a hálózatokon keringjenek, és esetleg szöget üssenek egyesek vagy akár többek fejébe. Lakájmédiáját nagyvonalúan dotálja az állampolgárok dezinformálása érdekében, rend­őr-minisztériuma pedig a közösségi médiát kényszeríti a kormánypropaganda iránti engedelmességre. A fehéreknek kussolniuk kell az őket sújtó migránsterrorról, amint azt a francia csendőrség internetes bűnözés elleni részlege (CyberGend) parancsolja nekik:

„Azok az internetezők, akik olyan videókat tesznek közzé és osztanak meg, amelyeken személyek elleni erőszak látható, büntetőjogi szankcióknak teszik ki magukat.” A naivak, akik esetleg a zsaruknak szurkolnak, azért teszik ezt, mert reszketnek a racaille-tól, és azt hiszik, hogy a rendőrség az „ő rendőrségük”. Még mindig hisznek a „társadalmi szerződés” mítoszában. Ez történt a Római Birodalom népességével is, amikor a plebejusoknak megtiltották a fegyverviselést. Ennek eredményeként a „pax romana” évszázadai után az első germán harcosok, akik képesek voltak átlépni a határokat, ellenállás nélkül egész területeket szeleteltek ki… A zsaruk nem a fehérek barátai, hanem a kozmopolita birodalom zsoldosai, akiknek az a feladatuk, hogy megvédjék a rendszert.

Ami a mostani zavargásokat illeti, akárcsak a korábbiak, ezek is akkor fognak lecsillapodni, amikor a racaille megunja és befejezi a felprédált üzletekben az önkiszolgálást, mert a drogdílerei folytatni akarják a szokásos üzletmenetet. Aztán az imámok közvetítésével a legrosszabb következik: további engedmények az iszlámnak; az őshonosok adóiból finanszírozott és az államadósságot növelő sokadik „felzárkóztatási program” a no-go zónáknak; a gátlástalan diverzitáspropaganda egy újabb lökéshulláma az őshonosaknak; mindennek a tetejébe pedig a politikai rendőrség eddiginél is drasztikusabb fellépése a rendszerkritikus disszidensekkel szemben – vagyis lendületesen folytatódik tovább a rohadás ebben a balkáni Franciaországban.