Hawaiin élő német kémek segítették Pearl Harbor lebombázását

Kövess minket -on és -en!

Nyolc évtizeden keresztül csak titkosítás alatt álló FBI-dokumentumokban szerepelt, hogy 1941. december 7-én a Pearl Harborban állomásozó amerikai flottát harci repülőgépekkel szinte megsemmisítő japánokat Hawaiin élő német kémek segítették.

A támadásban közel 2400-an vesztették életüket, és az Egyesült Államok válaszként belépett a II. világháborúba. Ez a történelem azon része, amelyet mindenki ismerhet, azt azonban kevesen tudják, a támadás másnapján az amerikai hatóságok letartóztattak egy családot, amelyről kiderült, német kémekként tevékenykedett a szigeteken.

Az akkor 26 éves Ruth, az anyja, Friedel és mostohaapja, Otto Kühn, valamint a házaspár közös gyermekei, a 16 éves Eberhard és a nyolcéves Hans, 1936-ban költözött a Csendes-óceánon található szigetekre, és éveken át észrevétlenül gyűjtöttek információkat a katonák beosztásáról, elfoglaltságaikról, műveleteikről.

Archívum

Ruth Honolulu egyik fodrászatában a katonafeleségek bizalmába férkőzött, a nyolcéves Hansot pedig rendszeresen „bevetette” az apuka, hogy gyermeki bájával a kikötőben a hadihajók közelébe jusson. A kora miatt ugyanis senki nem gyanakodott arra, hogy az őt kísérő szülei kémek lennének. Az információkat aztán speciális módszerrel továbbították: a Honoluluban lévő otthonuk szobáiban le-fel kapcsolták a villanyt, ezt dekódolták összekötőik. Így a japánok pontosan tudták, mikor kell támadniuk.

– A hatóságok találtak bizonyítékot arra, hogy a család többször több ezer dollárt kapott a japán konzulátustól – árulta el a Bildnek dr. Takuma Melber, a heidelbergi egyetem katonai történésze, aki szerint az FBI már 1941 év eleje óta figyelte a családot, de nem tudta lebuktatni. A támadás másnapján azonban őrizetbe vették a kémfamíliát. Otto Kühnt halálra ítélték, majd a büntetését 50 év börtönre módosították. Végül 1945-ben elengedték, és kitoloncolták Amerikából. 

– Arra lehet következtetni, hogy az általuk szolgáltatott információk hasznosnak bizonyultak az őket vallató amerikaik számára – vélte Melber, aki szerint a férfi és a felesége csak a legkisebb gyermekükkel távozott Németországba. Eberhard az Egyesült Államokban maradt, Ruthot pedig az FBI aktái szerint 1945-ben toloncolták ki, Svájcban egy amerikai katona felesége lett. A hatóságok 800 oldalnyi anyagot gyűjtöttek össze a kémcsaládról, de ezek nagy része ma is titkosított.

– A történelmi kutatás céljából szükség lenne a teljes nyilvánosságra – jelentette ki Melber. – Hiszen máig nem tudni, miért bánt ennyire kesztyűs kézzel az FBI olyan kémekkel, akiknek feltehetően nagy szerepük volt Pearl Harbor bombázásban.

Kövess minket -on és -en!

Amerika egy paródia, az ezredforduló óta már csak önmaga karikatúrája, szó szerint egy banánköztársaság. „Amikor megszületsz ebben a világban, kapsz egy jegyet a cirkuszba. Ha Amerikában születsz, az első sorban foglalhatsz helyet.” (George Carlin) 

Az ember által használt egyik legősibb szimbólumot, a horogkeresztet a modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások tették ismertté az 1880-1920-as években, és mint a jó szerencse szimbóluma terjedt el széleskörűen.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Egy 35 éves zsidó férfit mellkason szúrtak Brooklyn Crown Heights negyedében, miután támadója antiszemita szidalmakat kiáltott – közölték a hatóságok.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

Maja Trux a bíróság előtt arról beszélt, hogy ő a valódi áldozat. A német antifa ezt azzal indokolta, hogy szerinte egy olyan országban áll bíróság előtt, ahol kiközösítik a szexuális kisebbségeket.

Erre már sokan nem emlékeznek: 1919 júliusában a hajdúböszörményi "Ébredő"-nyomda tulajdonosa, Szabó Ferenc kirakatában megjelent egy plakát. Rajta kormánykerék, amelyet egy kemény kéz fog.

„Reggel még ágyban voltam és a »TWIST OLIVÉR«-t olvastam, mikor átjött Jancsi. Felkeltem, és Jancsi azt mondta, hogy ma is tegyünk egy sétát. Én beleegyeztem.

1944. február 15-21. között Magyarországra látogatott Lorenz SS-Oberführer, a VoMi vezetője, hogy tárgyalásokat folytasson Basch népcsoportvezetővel a toborzások eddigi elért és a jövőben elérendő eredményeiről.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

1946. január 19-én indult el Budaörsről az első, kitelepítésre ítélt magyarországi németeket szállító vonat, amely a második világháborút követő szélesebb kelet-európai etnikai tisztogatás hazai szakaszának kezdetét jelentette. 

A német szárazföldi csapatok hatodik páncéloshadseregét 1944 őszén kezdték szervezni. Törzsének és közvetlen alakulatainak felállítását Adolf Hitler nagy valószínűséggel 1944. szeptember 12-én rendelte el, s parancsnokává szeptember 24-i hatállyal Josef (Sepp) Dietrich SS-Oberstgruppenführert, a Waffen-SS vezérezredesét nevezte ki.

Az 1939-1940-es szovjet-finn téli háború kezdetekor a finn légierő mindössze 146 db repülőgéppel rendelkezik, amiből csak 114 db van bevethető állapotban. Ezzel szemben a szovjet légierő több mint 2.500 repülőgépet vet be a finn katonai és civil célpontok ellen. 

A Toplitzi-tó – vagy németül Toplitzsee – az Alpokban rejtőző sok száz, festői szépségű hegyi tó egyike, nem túl könnyen megközelíthető, de éppen emiatt kedvelt kirándulócélpont, erdőkkel és magasba törő szirtekkel körülvéve, Salzburgtól nem messze.

Körülbelül 3300-3500 éves, késő bronzkori emberi maradványokra bukkantak Jászberény határában a szolnoki Damjanich János Múzeum, a jászberényi Jász Múzeum és a Civil Régészeti Alap munkatársai.

A "Festung Budapest" védelmét ellátó honvéd seregtestek egyike volt az esztergom-tábori 1. honvéd páncéloshadosztály.

A világ félrevezetett népei, főként az amerikai demokrácia szemében ma is úgy él a hajdanvaló „Csehszlovákia”, mint a „humanizmus és a becsület, a jólét ás szocialista igazságosság” hazája – ezzel szemben persze a régi Magyarországot szeretik úgy feltüntetni a csehek, mint a feudalizmus, a reakció, túlzó sovinizmus földjét.

A Nemzeti Múzeum az a hely, ahová élete során minden magyar legalább egyszer eljut – ha másként nem is, akkor legalább egy iskolai kirándulás részeként.

Európa a VIII. és IX. században a tenger felől érkező vikingektől, majd a X. században a keletről betörő magyaroktól rettegett. 

Az alábbi írás eredetileg Substacken jelent meg egy Zander nevű szerzőtől, aki a fehér emberek egyre nagyobb öntudatra ébredését vizsgálja az elmúlt év és az angliai események kapcsán.

Az elmúlt évtizedek legsúlyosabb etnikai zavargásai rázták meg az Egyesült Királyságot. Az angol társadalom megcsömörlött az illegális bevándorlás és a multikulturalizmus negatív következményeitől. A polgárháború azonban még várat magára.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.