Kövess minket 
-on és 
-en!
Trianon után 2 évvel zajlott le a varsói csata, mely - jelentős magyar segítséggel - hozzájárult ahhoz, hogy Lengyelország megvédje az első világháború végén visszanyert függetlenségét, és megakadályozza az orosz kommunista forradalom nyugatra terjedését.
A visztulai csodának is nevezett, 1920. augusztus 12. és 25. között vívott ütközetsorozat döntő fordulatot hozott az 1919-21-es úgynevezett lengyel-bolsevik háborúban.
Ennek tétje az volt, hogy Lengyelországnak sikerül-e megőriznie az első világháború végén visszaszerzett függetlenségét, kialakítani keleti határait, valamint az, hogy sikerül-e megvédeni Európát Szovjet-Oroszország azon tervétől, hogy Németországban újjáélesszék a forradalom lángját, és egész Európát bolsevizálják.
Józef Pilsudski, az 1918. novemberében a 123 éves feldaraboltság után újból függetlenné vált Lengyelország államfője a keleti szomszédokkal, litvánokkal, ukránokkal szándékozott konföderációt alakítani. Mindenekelőtt az Ukrajnával alkotandó föderációban látott lehetőséget Oroszországnak a nagyhatalmi pozíciójától való megfosztására. Pilsudski tudta, hogy ehhez ütőképes hadseregre lesz szüksége, amelyet elsősorban a világháború alatt a különböző hatalmak hadseregeiben harcoló lengyel alakulatokból hozott létre. Miután kimerült a toborzás összes más lehetősége, úgynevezett Önkéntes Hadsereget is létrehoztak, melybe több mint 100 ezer civil - köztük sok középiskolás diák - jelentkezett.
Közben Szovjet-Oroszország - Németország kapitulációja után - felmondta az 1918 tavaszán megkötött breszti békét, és 1919 januárjában életbe léptette a "Visztula-hadműveletről" szóló hadparancsot. Ebben meghirdette a "burzsoá" lengyel állam munkásainak-parasztjainak "felszabadítását" és egy németországi vörös forradalom kirobbantását1920 áprilisában Pilsudski - a keleti területeken élő népek önrendelkezési jogára hivatkozva, a föderációs terv ukrajnai részének megvalósítását célozva - megindította a "kijevi hadjáratot", és májusban be is vette a várost. Nyáron azonban megfordult a hadiszerencse, hatalmas orosz ellentámadás kezdődött, és a Vörös Hadsereg csakhamar elérte a lengyelek által lakott területeket.
Lengyelországra északi és délnyugati irányból támadtak bolsevik hadseregcsoportok. Ezek parancsnoka, Mihail Tuhacsevszkij tábornok augusztus 12-ére tervezte a főváros elfoglalását. A lengyelek hősiesen védekeztek, így a Vörös Hadsereg csak augusztus 14-én érte el Varsót. A főváros védői 14-15-én vívták meg döntő ütközetüket a Varsó északi peremén fekvő Ossów faluban. A bolsevik haderő ott áttört az alacsony létszámú hivatásos lengyel gyalogosegységek első védvonalán, így a lengyelek az Önkéntes Hadsereg alakulatainak bevetésére kényszerültek. A kétnapos harc során az oroszok többször kiszorították a nagyrészt diákok, cserkészek alkotta egységeket, az önkéntesek nagy áldozatok árán mégis megtartották a falut a hivatásos gyalogosok és a tüzérség megérkezéséig, akik egy váratlan művelettel visszavonulásra kényszerítették az oroszokat.
Az ossówi ütközetet a történészek az egész varsói csatasorozat sűrített képének, a helyi lakosság elszántsága és önfeláldozása példájának tartják. Jelképe Ignacy Jan Skorupka tábori lelkész lett, aki egy sérült ápolása közben esett el. A varsói csatában az is kulcsfontosságúnak bizonyult, hogy a lengyel hírszerzésnek augusztus 13-án sikerült megfejtenie az orosz hadsereg rádiós kódját, így értesültek az orosz hadműveleti utasításokról. Pilsudski villámgyorsan átcsoportosította a lengyel erőket, és Varsó alatt ellentámadásba lendült. Augusztus 16-án az oroszok pánikszerű visszavonulásba kezdtek.
A lengyel-bolsevik háborúban a nyugati szövetségesek csekély közvetítő és támogató szerepet játszottak. A bolsevik propaganda és az európai baloldali pártok nyomására 1920. július 10. és augusztus 25. között Lengyelország csak a magyarországi és a magyar közvetítéssel továbbszállított francia lőszerre számíthatott. Ausztria, Olaszország, Németország, Csehszlovákia és Danzig szabad város nem engedte át a hadianyag-szállítmányokat, a Szocialista Internacionálé pedig teljes szállítási bojkottot hirdetett Lengyelország ellen. A még júliusban elindított magyar lőszerszállítmány augusztus 15-én Románián keresztül érkezett meg.
|
|
|
|
|
|
A magyar segélyszállítmányok a visztulai csoda után is, a lengyel-bolsevik háború végéig folytatódtak. Nyolc hónap alatt Magyarország saját készleteiből 48 millió, Mauser karabélyhoz való lőszert, 13 millió Mannlicher típusú lőszert, jelentős mennyiségű, különböző kaliberű tüzérségi lőszert, 30 ezer Mauser karabélyt több millió alkatrésszel, 440 tábori konyhát, 80 tábori kemencét és sok egyéb felszerelést, hadianyagot szállított. A Magyar Királyság segítségét a Varsóban 2011 márciusában felavatott emléktábla örökíti meg. A győztes varsói csata nyomán Lengyelország Szovjet-Oroszországgal 1921-ben megkötötte a rigai békét, amelynek eredményeként területe 388 900 négyzetkilométer lett, jóval nagyobb, mint korábban remélték. Lakossága 26,8 millió volt, ennek kétharmada volt lengyel.
Több lengyel és európai történész a varsói csatát a nyugati és a keleti civilizáció összeütközésének minősítette, a török veszélytől megmentő bécsi csatával, illetve a 732-es, Európát a mór seregektől megvédő poitiers-i ütközettel hasonlította össze. Lengyelországban az ütközetsorozat emlékére augusztus 15-ét 1992-ben állami ünnepnek nyilvánították, a lengyel hadsereg napjaként ünneplik. Az esemény 95. évfordulója alkalmából szombaton Varsóban hagyományos katonai díszszemlét tartanak. Ossówban aznap egész napos megemlékezéseket tartanak, amelyek része a Varsó-Praga érseke, Henryk Hoser által bemutatott szentmise, valamint a csata rekonstrukciója lesz.
