Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Németországban nagyon sokan gondolják, hogy az 1923-as hiperinfláció jelentősen hozzájárult a nemzetiszocialista párt felemelkedéséhez.

Egy kutatás viszont több mint 500 német város inflációs és választási adatait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a Hitlerbewegung nem ért el jobb eredményt a választásokon 1924 és 1933 között azokban a városokban, amelyeket jobban sújtott a hiperinfláció.

1923 januárjában 17 ezer német márkába került egy amerikai dollár. Júliusra már 353 ezer márka volt egy dollár ára, novemberben már 2,193,600,000,000, decemberben pedig 4,200,000,000,000.

A német történelmi emlékezetben ez máig is meghatározó tapasztalat, ami a német szavazók gazdaságpolitikai preferenciáira is hatással van. Németországban az inflációt manapság a „szélsőséges politikai pártok megerősödésének és a demokrácia leépülésének veszélyével” kötik össze. Hans-Werner Sinn, Németország egyik legbefolyásosabb konzervatív közgazdásza a Neue Zürcher Zeitungnak adott interjújában kötötte össze a hiperinflációt Adolf Hitler 1933-as megválasztásával. Ez alapján érvelt amellett, hogy az Európai Központi Banknak szigorúbb pénzpolitikát kellene folytatnia, és hogy hasonló okokból kellene kordában tartani a járvány alatt szabadjára engedett költségvetési költekezést.

De szintén egy ilyen példa a közelmúltból a 2008-as gazdasági válság, amikor Angela Merkel és a trojka többek között az inflációtól tartva nem volt hajlandó közös európai hitelfelvételre, ennek pedig megszorítások és defláció lett az eredménye a déli tagállamokban.

De nemcsak Németországban elterjedt ez a felfogás. Olyan híres történészek, vagy közgazdászok is osztják vagy osztották ezt a nézetet, mint például Niall Ferguson, vagy Daron Acemoğlu. Frederick Taylor 2013-as könyvében is szerepel ez az összefüggés, bár csak egy része a magyarázatnak. És olyan nagy presztízsű médiumok cikkeiben is megjelenik ez a narratíva, mint például az Economist, vagy a BBC.

Gregori Galofre-Vilá, a Navarrai Egyetem kutatójának műhelytanulmánya ugyanakkor elég alapos adatelemzés alapján nem talált bizonyítékot arra, hogy kapcsolat lett volna a helyi szintű hiperinfláció és Hitler támogatottságának egy évtizeddel későbbi szintje között.

Ahogy az a tanulmányban szereplő térképeken is látszik, az összefüggés hiánya egyértelmű: az 1920 és 1923 közti lokális infláció erősségét mutató ábrákon a magas inflációt jelző piros részek máshol vannak, mint az 1933-as, magas NSDAP-támogatottságot jelző választási eredményeket mutató vörös részek.

Volt ugyanakkor olyan párt, amely politikai tőkét tudott kovácsolni az inflációval való elégedetlenségből. Csakhogy ez nem a nemzetiszocialista párt volt: Galofre-Vilá elemzése alapján a magasabb helyi infláció erős kapcsolatban állt az infláció károsultjaiból létrejött civil szervezetből 1928-ban párttá alakult Volksrechtspartei támogatottságával.

Korabeli újságok és politikai pamfletek elemzése alapján a tanulmány azt is megmutatta, hogy a nemzetiszocialisták inflációellenes retorikája ellenére 1931-től kezdve a szociáldemokraták és a kommunisták is Hitler hatalomra kerülése esetén visszatérő inflációval riogatták a választókat a beszédeikben. Ráadásul az adatok alapján az 1933-as választásokon a munkásokat képviselő szociáldemokratákra szavazók számára fontos tényező volt a hiperinfláció.

Bár az adatok alapján közvetlen kapcsolat nem volt a hiperinfláció és a jobboldalra leadott szavazatok között, a tanulmány 300 város adatait elemezve kapcsolatot mutatott ki a hiperinfláció és az életszínvonal rövidtávú jelentős csökkenésével összefüggésbe hozható halálozások között. Emellett a kutatás azt is megmutatta, hogy azokról a településekről, ahol a hiperinfláció hatása erősebb volt, több levelet küldtek a Der Stürmernek, és ezeken a településeket magasabb volt a deportált zsidók aránya is. Az 1930-as évek pogromjai és a hiperinfláció között viszont már nem talált a tanulmány kapcsolatot.

Az 1930-as években Heinrich Brüning, az akkori kancellár rendeletekkel emelte az adókat és csökkentette az állami kiadásokat, és ezek a megszorítások a szociális védőhálót sem hagyták érintetlenül. A költségvetési szigor hozzájárult a növekvő munkanélküliséghez, és végeredményben politikai instabilitáshoz vezetett. Az 1929-es gazdasági világválság már ebben az állapotban érte az országot. Mire 1933-ban a nemzetiszocialista párt megnyerte a választásokat, már évek óta defláció, tehát árcsökkenés párosult az akkor már közel 30 százalékos munkanélküliséghez. Éppen Gregori Galofré Vilà egy másik tanulmánya mutatta meg, hogy 1930 és 1933 között a nemzetiszocialisták jobb eredményt értek el az ország azon részein, ahol a megszorításokat jobban megérezte a lakosság.

A már emlegetett inflációs félelem tehát egész egyszerűen történelmi tévhiteken alapul.

És ez nemcsak egy következtetés, hanem egy 2019-ben készített közvéleménykutatás is alátámasztja. Eszerint a németek összemossák a 20-as évek elejének hiperinflációs időszakát az 1929 utáni válsággal. A megkérdezettek 50 százaléka szerint az 1929-es válság alatt infláció volt, és csak 5 százalékuk tudta pontosan, hogy valójában nem így volt. Az iskolázottabb németek körében ráadásul elterjedtebb ez a nézet, mint a kevésbé iskolázottak között. A zsidó-liberális gazdaságpolitikát manapság meghatározó inflációs félelem tehát egy olyan korszaktól való félelmen alapszik, amikor valójában defláció volt.

Galofré Vilà szerint az is figyelemreméltó, hogy Németországban a hiperinflációs időszak annak ellenére is ilyen mély nyomokat hagyott a történelmi emlékezetben, hogy az első világháború után számos európai országban kilőtt az infláció. Másrészt számos országban (Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Oroszország) kifejezetten brutális hiperinfláció volt, de ezekben az országokban ez nem lett a gazdaságpolitikát a mai napig is meghatározó esemény. Végül pedig az is érdekes a kutató szerint, hogy az eladósodástól való félelem is meghatározó lett a német gazdaságpolitikában, miközben a 20-as években épphogy az infláció következtében csökkent le jelentősen a német államadósság szintje.

Adolf Hitler és a nemzetiszocialista párt elsöprő támogatottságát tehát egész máshol kell keresni.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.

A nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom egyik első embere, Heinrich Himmlernek bajorországi, festői környezetből álló tóparti villáját szállodává és étteremmé alakították át, amiért „természetesen” áll a bál a zsidó-liberális médiában.

Nem távolítják el a Brandenburg an der Havelben található Szent Péter és Szent Pál székesegyház egyik középkori „antiszemita” szobrát – közölték az egyházi tisztviselők.

Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

Ismét nyilatkozott antifa erőszaktevő Ilaria Salis börtönben szerzett barátnője, Carmen Giorgio, hogy a magyar börtönállapotok „rémségeiről” beszéljen.

Egy helyi zsidó felsőbbrendűségi csoport és állami törvényhozók kiakadtak a Nashville belvárosában a tartott nemzetiszocialista felvonulás miatt.

Az első ember alkotta eszközt, amely áttörte a világűr határát, az Adolf Hitler szupertitkos csodafegyver-programját, az A-4-es vagy közismertebb nevén a V-2-es ballisztikus rakétát megépítő fejlesztőcsoport vezetője, dr. Wernher von Braun konstruálta meg.

„A magyar vérbíróságok előtt lefolyt pörök során arról az Európáról volt szó, ahol szellemi síkon nincsenek nagy és kis nemzetek, hanem ahol minden nemzet egyaránt teljesíti kötelességét a nagy európai gondolat jegyében. A perek kulisszája mögött nem volt szó a nagy Angliáról és a kis Lengyelországról és az Európa keleti részén fekvő még kisebb Magyarországról. Ott Európáról, a szellem Európájáról, a lassan ködbevesző Pax Romana anyagon, téren és időn felül álló európai szellemiségről volt szó.”

Egy szövetségi esküdtszék 63 vádpontban ítélte el Robert Bowerst, azt az ötvenéves férfit, aki 2018 októberében tizenegy zsidóval végzett egy pittsburghi zsinagógában.

„Vádat emeltek négy férfival és egy nővel szemben, akik egy marokkói férfira a származása miatt támadtak rá” – közölte a Fővárosi Főügyészség az MTI-vel.

A mennoniták anabaptista felekezetét a 16. században hozta létre egy frízföldi reformátor, Menno Simons. A javarészt Poroszországban letelepedett mennoniták a 18. században a militarista alapokra épülő államból II. Katalin cárnő Oroszországába menekültek.

Sokkolja a holland zsidókat és liberálisokat, hogy Vilmos Sándor király anyai nagyapjáról kiderült: az NSDAP tagja volt.

Az emigrációs hungarista sajtó évtizedeken keresztül főmunkatársának számító Koós Kálmán hosszú betegség után, 2006. júliusában, 91 éves korában a Colorado állambeli Denverből (USA) tért meg a teremtőjéhez.

A lakókat kiráncigálták lakásukból, majd őrizetbe vették: ismét botrány Gregor Lange és a dortmundi rendőrség körül!

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Adolf Hitler egyik beszédének 30 másodperces részletét játszották be a hangosbeszélőn az osztrák vasúttársaság (ÖBB) egyik vonatán, mielőtt a járat beért volna Bécsbe, írja a BBC.

Lezajlott tehát a szűk körű izraeli–palesztin fogolycsere, amelynek keretében Izrael „biztonsági okokból” bebörtönzött palesztin nőket és fiatalkorúakat bocsátott szabadon.

Amerika rohamosan sodródik a harmadik világ felé, közben pedig a harmadik világból özönlő bevándorlók lépnek a fehér amerikai­ak helyébe.

Manapság a multinacionális nagyvállalatok számítanak a woke-izmus legbefolyásosabb terjesztőinek, ami paradoxonnak tűnik, tekintettel a baloldal fennen hangoztatott kapitalizmusellenességére.

Egy fiatal dán lány figyelemre méltó felfedezést tett nemrégiben, ugyanis közel háromszáz viking érmét talált, amelyekről úgy vélik, hogy több mint 1000 évesek lehetnek.

Halála óta számos összeesküvés-elmélet terjed, miszerint legszűkebb környezete megölte, hogy Berija megfojtotta, vagy újabban: patkányméreggel végeztek vele, miközben pár nappal később pedig a hasonmásával rendezték meg a „hivatalos” halálát.

1944 szeptember utolsó napjaiban sajátos közjáték zajlott le az német 503. nehézpáncélos-osztály otthont adó Sennelagerben. Noha az újabb bevetés helyszínét még nem ismerték a katonák, egyes részek már el is indultak.

A balközép zöldpárt berlini politikusa Adolf Hitlert éltette, amikor a rendőrök éppen alkoholtesztre vitték.