Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Bemutatjuk a második világháború egyik legsikeresebb páncélosát, valamint azt a nehézharckocsit, amely - ha elkészül - bátran felvehette volna a harcot a háború második felét meghatározó lánctalpas erőkkel.

Nem magyar sajátosság volt az az igény, hogy a forgatható tornyú harckocsik mellett a harcoló erők rendelkezzenek rohamlövegekkel is, amelyek a gyalogságot támogatni tudták. A németek is előszeretettel alkalmazták a harckocsi alvázára épített rohamlövegeket, amelyből Magyarország vásárolt is volna, ám a Harmadik Birodalom megtagadta még a tárgyalások lehetőségét is. Nem maradt más megoldás, mint a saját fejlesztés, amelynek alapjául a Turán harckocsit választották. A fejlesztések, tervezések 1942 nyarán kezdődtek meg, részben saját, részben pedig a német Wehrmacht addigi harci tapasztalatait feldolgozva.

A Honvédelmi Minisztérium döntése szerint a 41M Turán nehézharckocsit vették alapul, ám annak 75 milliméteres ágyúját azonnal eltávolították, hogy egy sokkal meggyőzőbb, 105 milliméteres tarackágyú kerülhessen a helyére. A döntés hátterében az a tény is rejtőzött, hogy ekkoriban hatvan darab 40M mintájú tarack csövet tároltak a Weiss Manfréd gyár raktárában egy tábori tarack rendelés meghiúsult legyártása után. Rövidesen elkészült az első (fából készült) prototípus, amely bár azonnal beváltotta a hozzáfűzött reményeket, mégis ellentétet szült a szakértők között. Végül a tüzérség fogadhatta soraiba. Még 1942 októberére elkészült a vasból megépített mintapéldány is, ez volt az első, amelyet Zrínyi rohamtarack (1943. május elsején keresztelték el, hivatalosan 40/43M Zrínyi rohamtarackként) néven neveztek. Épp a doni katasztrófa ideje alatt zajlott a típus csapatpróbája Hajmáskéren, ami nem volt épp zökkenőmentes. Több motorhiba és lőszerproblémák lassították a teszteket. Mindennek ellenére még 1943 januárjának végén megszületett a döntés negyven darab rohamtarack legyártásáról.

A Zrínyi sikere épp jókor jött, hiszen a hadvezetés kénytelen volt beismerni, hogy a Turán harckocsik nem képesek felvenni a harcot a szembenálló felek modernebb, erősebb páncélosaival, így azok további gyártása is értelmetlen lett volna. A félkész Turánokat, illetve a még el nem kezdett darabok alapanyagait viszont szinte maradéktalanul fel tudták használni a rohamtarack rendelés teljesítésére.

Az hamar kiderült, hogy a Zrínyi páncélos, bár mozgó tüzérségként kiválóan alkalmas a gyalogság támogatására, a szembenálló felek harckocsijai viszont több szempontból korszerűbbnek mutatkoztak. Páncélzata elmaradt az olyan lánctalpasoktól, mint például a T-34-es, ráadásul rövid ágyúcsöve túl kicsi kezdősebességet adott a töltetnek ahhoz, hogy az átüsse a szovjet harckocsik páncéllemezeit. Ezek a tapasztalatok vezettek a honvédelmi tárca azon döntéséhez, amely egy továbbfejlesztett, 75 milliméteres, hosszú csöves változat kidolgozását szorgalmazta. Az új, kisebb kaliberű Zrínyi I, míg az eredeti 105 milliméteres csövű rohamtarackot Zrínyi II néven különböztették meg.

A háborús erőfeszítések során a haderőtervezés összesen 200 darab Zrínyi I-es és 90 darab Zrínyi II-es rendelését irányozta elő. Ezeknek azonban csak töredéke, a két változatból együttvéve körülbelül hetven darab készülhetett el. Pedig az első, 1944-ben történt harci bevetésekor igen jól szerepelt. Számos szovjet gyalogsági támadást sikerült a típussal megtörni, visszavetni, s majd az ellentámadások során a kiépített védelmeket leküzdeni.

Ahogy számos más magyar típus esetében is, a Zrínyi rohamtarackból is mindössze egy létező darabról tudni, amely az orosz kubinkai harckocsi múzeumban található.

Bár a tervezőasztalt sosem hagyta el, mégis meg kell említeni a 44M Tas nehézharckocsit, amely elődeivel ellentétben egy korszerű, vetélytársaival szemben is ütőképes páncélos lehetett volna, ha elkészül. A tömeggyártásra szánt tervek szerint 80 milliméteres ágyút kapott volna, a prototípust – a háború kedvezőtlen alakulása miatt – csak 75 milliméteres csővel tudták szerelni, azonban még mielőtt elkészülhetett volna, megsemmisült egy bombázás alkalmával.

Bár a magyar vezetés szerette volna, ha a szövetséges németektől Magyarország megvásárolhatná a már bevált és sorozatban gyártott típusok tervrajzait és licenszét, a vásárlás lehetősége ellen kezdettől fogva tiltakoztak a Harmadik Birodalom képviselői. Egyes leírások érdekes és mai fejjel egészen elfogadható gondolatmenetet sejtetnek e döntés mögött. E források szerint ugyanis a német fél tisztában volt azzal, hogy Magyarországon nem adottak a német harckocsik gyártásához szükséges körülmények. A MÁVAG mozdonygyárára, amelyet pedig alkalmassá lehetett volna tenni, hatalmas szükség volt, hogy a csapat- és anyagmozgatásokhoz kitermeljék a szükséges mennyiségű mozdonyt. Éppen ezért a német megfontolás nem engedhette a tervtől való eltérést, a Magyarországgal szemben támasztott elvárások elmaradását. Persze a vélekedést árnyalja az a tény is, hogy - Horthy nyugati puhatolózásainak köszönhetően - ekkorra hazánk már nem számított olyannyira megbízható szövetségesnek a Harmadik Birodalom szemében, így nem kívánták kiadni a saját fegyveres erőik gerincét alkotó páncélosok tervrajzait.

Felismerve, hogy csak saját kivitelezésben van realitása a magyar nehézharckocsi létrejöttének, 1943 tavaszán megkezdődtek a tervezőmunkálatok a Weiss Manfréd Rt-nél. Még ez év nyarának végére elkészültek a tervrajzok és költségszámítás, amely egy 3,5 millió pengős összeget jelentett, hogy létrejöhessen egy vas és egy páncéllemezekkel szerelt mintapéldány. Előbbi építése már egészen látványosan haladt 1944 tavaszára, amikor is megkezdődtek a Magyarország elleni bombázások. Júniusban az első 44M Tas nehézharckocsi alváza készen állt, a motor beszerelve és már elkezdődtek a torony előállítását célzó munkálatok is. Egy július 27-i amerikai bombázásban azonban teljesen megsemmisült. Ezt követően még ugyan voltak kezdeményezések, de érdemi előrelépés soha nem történt a háború lezárásáig.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A szlovák Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) hat év börtönbüntetésre ítélte Marián Magátot, akit törvénybe ütköző gondolatok kifejtésével kapcsolatos vádpontokban bűnösnek találtak.

A keleti fronton zajlott pokoli harcok helyszíneiről még a mai napig is kerülnek elő emberi maradványok, harcfelszerelések és akár teljes harcjárművek is.

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

1944. március 19-én a szövetséges Nagynémet Birodalom katonái bevonultak Magyarország területére, azonban ennek hosszú előzményei voltak.

A híres zeneszerző dédunokája a Die Welt című német újságban „megdöbbenésének” adott hangot az orosz zsoldosok kapcsán – írja a Jewish Chronicle.

Az antifa terroristák ismét lecsaptak Németországban, s ezúttal talán még betegebb, még perverzebb módját választották a vérengzésnek, mint eddig.

Tíz napja volt hivatalban Vilhelm Junnila finn gazdasági miniszter. A politikus azt mondta, hogy „a kormány fennmaradása és Finnország jóhírének megvédése érdekében” távozik posztjáról.

Joachim (Jochen) Peiper 1915. január 30-án született Berlinben. Apja is katonaként élte le az életét, igy a fiatal Jochen a katonás életet hamar megtanulta.

Sztójay, aki 1944. március 22-től állt a kormány élén, s a külügyminisztériumot is vezette, a tengelyhatalmi szövetséget szolgálta.

Az, hogy az emigrációban minden a nemzeti irányt képviselő férfi ellen a legaljasabb hajsza folyik, lassan már természetes lesz még azok számára is, akiken a rágalom ostora csattog.

„A jóvátétel nem csak erkölcsileg indokolható, hanem képes kezelni a régóta fennálló faji egyenlőtlenségeket is” – mondta Barbara Lee demokrata képviselő.

Az emigrációs hungarista sajtó évtizedeken keresztül főmunkatársának számító Koós Kálmán hosszú betegség után, 2006. júliusában, 91 éves korában a Colorado állambeli Denverből (USA) tért meg a teremtőjéhez.

A Római Birodalom és Oroszország történelmi példája meggyőzően bizonyítja, hogy a kollektivista-bolsevista ideológia pszichésen-mentálisan beteg társadalmakban alig talál ellenállásra.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.

A mennoniták anabaptista felekezetét a 16. században hozta létre egy frízföldi reformátor, Menno Simons. A javarészt Poroszországban letelepedett mennoniták a 18. században a militarista alapokra épülő államból II. Katalin cárnő Oroszországába menekültek.

A tavaszt idéző napsütésben jó félszázan gyülekeztek a megadott időpontban a Keleti pályaudvar előtti téren, hogy részt vegyenek a sétáló történelemórán, számol be a Festung Budapest 2024-es rendezvénysorozata nyitányáról a honlapján a Légió Hungária.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Egy angol nemzetiszocialista, akin horogkeresztes zászlókkal, hűtőmágnesekkel és Adolf Hitler portréjával díszített házában ütöttek rajta, gondolatbűnökért került börtönbe Nagy-Britanniában.

Hatalmas felháborodást váltott ki Rébecca Chaillon bevándorló hátterű francia „művész” legújabb színi előadása, melyben fehér játékbabákat húznak karóba a „rasszizmus ellen tiltakozva”.

Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese, a második világháború alatt  szerepet játszó politikusok közül az egyik legkülönösebb és legérdekesebb egyéniség.

Horogkeresztes zászlókat lengetve és a Führert éltetve vonultak fel fehér fajvédő, nemzetiszocialista csoportok a floridai Orlandó városában a hétvégén.

1919. június 24-én robbant ki a tanácsköztársaság ellen szervezett legjelentősebb felkelés. A törekvés elbukott. Árulás, rossz időzítés, szervezetlenség, naivitás, ezek egyszerre okolhatóak a kudarcért.

Amikor Imrédy személyes származása körül a közismert polémiák folytak, akkor én magam adtam utasítást Kelecsényinek, hogy figyelje meg Imrédyt és figyeltesse meg másokkal is, hogy faji hovatartozása eldönthető legyen.

Az 1913-as születésű Bosnyák Imrét az elsők között érintette meg a magyar nemzetiszocializmus, a hungarizmus eszméje.