Ritkán látható fotó került elő a Harmadik Birodalom Nemzeti Stadion-álmáról

Kövess minket -on és -en!

Az épület sosem készült el, egy részlete azonban modellként mégis megvalósult.

A nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom vezetői alig egy évtized alatt rengeteg építészeti álmot szőttek, amelyek a második világháború éveiben sajnos villámgyorsan parkolópályára kerültek – ilyen volt a Deutsches Stadion ötlete is, amely a birodalmi főépítész és fegyverkezési miniszter, Albert Speer (1905–1981) fejéből pattant ki.

A nürnbergi Reichsparteitagsgelände, azaz a birodalmi pártgyűlésekre kijelölt terület jó részét elfoglalni vágyó óriás a világ valaha épített legnagyobb stadionja lehetett volna, hiszen 82 méteres magasságával, illetve 540×450 méteres alapterületével akár 405 ezer nézőt is be tudott volna fogadni, hogy mind egyszerre nézhessék a Nemzetiszocialista Harci Játékokat vagy épp a párt gyűléseit.

Hírek

A Circus Maximus, illetve az olümpiai stadion által inspirált központnak 1937. szeptember 9-én, a Birodalmi Pártnapokon végül letették az alapkövét, majd az alapozáshoz szükséges építési gödör mélyítését is megkezdték, a háború kirobbanása azonban megakasztotta a munkákat.

A második világháború végére a területet jórészt feltöltötte a talajvíz, így megszületett az Ezüst-tó, azaz a Silbersee, aminek tőszomszédságában 1963-ra egy káros anyagokkal teli, ipari hulladékokat is magába foglaló szeméthegy született, ez pedig lassan, de biztosan mérgezővé, sőt egyértelműen záptojásszagúvá tette a spontán kialakult tó vizét.

A helyzetet Nürnberg – anyagi korlátai miatt – máig sem tudta rendezni, olvashatjuk számos forrásban, arról azonban csak kevésszer esik szó, hogy az alapkőletétel után, a földmunkákkal párhuzamosan a Nemzetiszocialista Párt úgy döntött, hogy teljes életnagyságban modellezik a tervezett nagylelátót:

A lejtők egyikén fából építették fel a leendő épület egy apró szeletét, rajta több ezer ülőhellyel, illetve a tervezett struktúra egy apró részletével.

A helyet 1938. március 21-én Speer, az akkor Nürnberg polgármesteri székében ülő Willy Liebel, illetve maga Adolf Hitler is meglátogatta.

Hírek

A farészek rövidesen eltűntek, a munkálatokhoz szükséges betonelemek azonban továbbra is a helyükön vannak, sőt védettség alá vonták őket.

A stadion a mai látképbe illesztve egyébként így nézne ki:

Kövess minket -on és -en!

Németországban nagyon sokan gondolják, hogy az 1923-as hiperinfláció jelentősen hozzájárult a nemzetiszocialista párt felemelkedéséhez.

1945 májusában lezárult a második világháború az európai hadszíntéren, a Nagynémet Birodalom kapitulált. A nyugati szövetségesek és a Szovjetunió érdekbarátsága véget ért, és szinte azonnal azt kezdték el tervezgetni, hogyan tudnának egymással leszámolni.

A tengerentúli nemzetiszocialista szimpatizánsok Adolf Hitler számára építtették a kaliforniai luxus-főhadiszállást, a háború kitörése miatt azonban a Führer végül soha nem jutott el oda.

Az 1945 telén a budai Várban rekedt magyar és német katonák ostromgyűrűt áttörő támadási kísérlete, a háború és az európai történelem egyik legtragikusabb és leghősiesebb pillanata.

A kisinyovi vasúti láger udvarán mukába indulásra sorakoztunk fel 1946 januárjában az egyik reggelen. Egyszer csak kiáll a munkaelosztó tiszt, és 6 fő jelentkezőt kér vágóhídi munkára.

Mi a magyarság jelenlegi helyzete a pozsonyi csata tükrében? Szinte lehetetlen vállalkozás a megfogalmazott kérdésre minden igényt kielégítő válaszokat adni, de ugyanilyen lehetetlen, hogy nemzeti érzelmű magyar ember ne gondolkodna el ezeken az összefüggéseken ezekben a napokban.

Vád alá helyezték a németországi hazafias szélsőjobb egyik vezető politikusát, Björn Höckét, mert „náci” jelszó használatával vádolják, írja a BBC.

Július 15-én hét hónap börtönre ítélték Hans Jørgen Lysglimt Johansent, a Szövetség – Alternatíva Norvégiának (Alliansen – Alternativ for Norge) párt elnökét.

Bűnözők szabadon engedését tervezi a brit kormány annak érdekében, hogy a börtönök túlzsúfoltsága ne késleltesse a nacionalisták és fehér patrióták megbüntetését, akiket az elmúlt hetek bevándorlásellenes tüntetésein, illetve a brit kormányt kritizáló bejegyzések megosztása miatt tartóztattak le.

Négy német tartományban házkutatást tartottak a „szélsőjobboldali” Compact kiadványt megjelentető cég telephelyein és más ingatlanokban azt követően, hogy a belügyminisztérium betiltotta a havilapot, mondván, hogy az alkotmányos rend ellen dolgozik.

Miután Olaszországban EP-képviselőnek választották az antifasiszta Ilaria Salist, a magyar rendőrség elengedte a házi őrizetből az antifasiszta útonállót. Most a Guardiannek panaszkodott egy sort, hogy milyen körülmények között tartották fogva.

Házunkba 1944. december 31-én lépett be az első szovjet katona, és németeket keresett. Miután jól megetettük őt, társai is meglátogattak egyre sűrűbben. Közben néha elvittek tolmácskodni, mert lengyelül beszéltem.

Életében Lothrop Stoddard (1883–1950) Amerika egyik legbefolyásosabb írója volt. A Harvardon szerzett doktori címet, tizenöt könyvet írt, beleértve sokat vitatott könyvét is, az 1920-as The Rising Tide of Colort.

Felmérések szerint az amerikai nép nem akar háborút. Legalábbis momentán még nem, de csak médiakampány kérdése az egész. Kezdetben a második világháborúba is vonakodott belépni, aztán a sajtónak köszönhetően már égett a vágytól, hogy Sztálin segítségére siessen.

Semmi sem tudja megakadályozni az új nemzedékeket abban, hogy szeressék Adolf Hitlert.

Oroszok és civil román rendőrök vették körül 1945. január 2-án Érdmindszentet. Senki sem távozhatott.

Kannibálszigetnek vagy a halál szigetének nevezik a Szibériában, az Ob folyó mentén található Nazino-szigetet, amely a sztálini terror egyik legsötétebb fejezetének helyszínéül szolgált.

A szerző 1948-49-ben, a „nácitlanítás” csúcspontján egy sor titkos propaganda küldetést irányított a levert Németországba.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

Budán estem szovjet fogságba 1945. február 13-án mint a pécsi m. kir. Kinizsi Pál 11. honvéd tábori tüzérosztály 2. ütegének őrvezetője, a Budafoki út 42. alatt.

A nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom területi törekvéseinek egy fejezete mára csaknem elfeledetté vált: az antarktiszi expedíció.

Nem nehéz elképzelni, hogy valaki, aki lendületet és fejlődést hoz egy pénzügyi és gazdasági válság utáni világba, az szerethető ember, mi több, imádat tárgya. Adolf Hitlert pedig olyan rajongás vette körül, mint ma bármelyik popsztárt. Erről tanúskodnak a neki írt levelek is.

A szatmári svábok 20. századi története, különösen az 1940-1944 közötti időszak mindmáig nem került a történeti kutatások középpontjába, így szinte teljesen ismeretlen. 

Mindennap, minden szinten, az elitektől a plebszig, fent és lent, ugyanaz az örökös vádbeszéd, Nürnberg ad vitam aeternam, a „kréta arcok” nagy koncepciós pere.

Talán egyetlen olyan film sem készült a második világháborúról, amelyikben ne hangozna el Németországra a Harmadik Birodalom kifejezés, pedig e megnevezés használata történelmietlen a korabeli német rendszerre.

Hét évtizeddel a háború után soha nem látott iratokat bányásztak elő az 1944–47 közötti szovjet megszállás mindennapjairól.

„Reggel még ágyban voltam és a »TWIST OLIVÉR«-t olvastam, mikor átjött Jancsi. Felkeltem, és Jancsi azt mondta, hogy ma is tegyünk egy sétát. Én beleegyeztem.