Kövess minket -on és -en!

Az épület sosem készült el, egy részlete azonban modellként mégis megvalósult.

A nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom vezetői alig egy évtized alatt rengeteg építészeti álmot szőttek, amelyek a második világháború éveiben sajnos villámgyorsan parkolópályára kerültek – ilyen volt a Deutsches Stadion ötlete is, amely a birodalmi főépítész és fegyverkezési miniszter, Albert Speer (1905–1981) fejéből pattant ki.

A nürnbergi Reichsparteitagsgelände, azaz a birodalmi pártgyűlésekre kijelölt terület jó részét elfoglalni vágyó óriás a világ valaha épített legnagyobb stadionja lehetett volna, hiszen 82 méteres magasságával, illetve 540×450 méteres alapterületével akár 405 ezer nézőt is be tudott volna fogadni, hogy mind egyszerre nézhessék a Nemzetiszocialista Harci Játékokat vagy épp a párt gyűléseit.

A Circus Maximus, illetve az olümpiai stadion által inspirált központnak 1937. szeptember 9-én, a Birodalmi Pártnapokon végül letették az alapkövét, majd az alapozáshoz szükséges építési gödör mélyítését is megkezdték, a háború kirobbanása azonban megakasztotta a munkákat.

A második világháború végére a területet jórészt feltöltötte a talajvíz, így megszületett az Ezüst-tó, azaz a Silbersee, aminek tőszomszédságában 1963-ra egy káros anyagokkal teli, ipari hulladékokat is magába foglaló szeméthegy született, ez pedig lassan, de biztosan mérgezővé, sőt egyértelműen záptojásszagúvá tette a spontán kialakult tó vizét.

A helyzetet Nürnberg – anyagi korlátai miatt – máig sem tudta rendezni, olvashatjuk számos forrásban, arról azonban csak kevésszer esik szó, hogy az alapkőletétel után, a földmunkákkal párhuzamosan a Nemzetiszocialista Párt úgy döntött, hogy teljes életnagyságban modellezik a tervezett nagylelátót:

A lejtők egyikén fából építették fel a leendő épület egy apró szeletét, rajta több ezer ülőhellyel, illetve a tervezett struktúra egy apró részletével.

A helyet 1938. március 21-én Speer, az akkor Nürnberg polgármesteri székében ülő Willy Liebel, illetve maga Adolf Hitler is meglátogatta.

A farészek rövidesen eltűntek, a munkálatokhoz szükséges betonelemek azonban továbbra is a helyükön vannak, sőt védettség alá vonták őket.

A stadion a mai látképbe illesztve egyébként így nézne ki:

Kövess minket -on és -en!

Az újraegyesült Németország történetének legsúlyosabb hazafias elégedetlenségi zavargása tört ki Rostockban 1992 augusztusában.

Megkezdődött pénteken a drezdai tartományi felsőbíróságon a "militáns neonáci csoportként" számon tartott Szász Szeparatisták nyolc tagjának pere.

Fű és moha lepi be az egykor szebb napokat is látott nürnbergi Zeppelin-mezőn található létesítményt, ahonnan a Führer szavait százezrek hallgatták.

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának „Rewards for Justice” (RFJ) programja akár 10 millió dolláros jutalmat kínál azoknak, akik olyan információkkal szolgálnak, amelyek négy, az amerikai kormány által külföldi terrorista szervezetnek (FTO) minősített, Európában működő antifa csoport pénzügyi működésének megzavarását eredményezhetik.

Az ODESSA nevű titkos SS szervezet üldözött nemzetiszocialisták ezreit mentette ki Németországból a világháború utolsó hónapjaiban, a menekülés fő célpontja a biztonságos Argentína volt. A zsidó szupremácisták keresik, hogy élnek-e még olyanok, akiken még bosszút állhatnának.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Niedermüller Péter lelkes antifasiszta. Hithű kommunista, no meg persze zsidó is. A véleményszabadság a legkisebb mértékben sem érdekli, az újbaloldalhoz hasonlóan a vélemény addig fontos neki, amíg beleilleszthető az ő nézetrendszerébe.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

1944. december 24-étől 1945. február 11-éig a magyarnémet helyőrség 50 napon keresztül szállt szembe a Budapestet ostromló, hatalmas túlerőben levő szovjet hadsereggel, de február 11-én sem adta meg magát, hanem kitörést hajtott végre északi-északnyugati irányba a szovjet ostromgyűrűn keresztül.

Budapest belvárosában „neonáci, fajvédő eszmék terjesztői verhettek tanyát” – kongatja a vészharangot Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere.

Az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben volt, amikor magyar területekről elhurcolt civilek hozzátartozói a kormány közbenjárását kérő levelek ezreit küldték a Külügyminisztériumba.