Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Bár emberfajok valóban nincsenek, mert a Homo sapiens egyetlen faj, eltérő típusok, idegen szóval rasszok léteznek, melyeket olykor „faj” kifejezéssel is leírnak.

A hipokrita Európában ezt a „faji tényt” csak akkor illik észrevenni, ha a „strukturális fehér rasszizmus” leleplezéséről vagy az „etnikai” (értsd: faji) kisebbségek pozitív diszkriminálásáról van szó.

Ilyenkor a gyakorlat felülírja az elméletet. Amerikában pragmatikus módon kezelik ezt a kérdést is. Kisebbségi lobbik persze ott is leleplezik az állítólagos rendszerszintű fehér rasszizmust, és nyomásukra az állam ott is pozitívan diszkriminálja a feketéket és a meszticeket (spanyol anyanyelvűeket), de legalább a „faji tény” nem számít tabunak, mint Európában. Éppen ellenkezőleg. Az élet minden területén számolnak vele. Egy felmérésből például kiderül, hogy a fehér amerikaiak csupán 15 százaléka tartja rendkívül vagy nagyon fontosnak rasszát önazonossága meghatározásához, miközben ugyanez az arány az ázsiai amerikaiaknál 56, a meszticek esetében 59, a négerekében pedig 74 százalék (Race in America 2019, pewsocialtrends.org, 2019. április 9.).

Amint látható, a fajtudatosság csaknem teljes hiánya sajátosan fehér patológia, egyfajta fajspecifikus mentális AIDS, a biológiai szenilitás végső stádiuma, amely a fehérek elsöprő többségét sújtja. Gyakorlatilag abban nyilvánul meg, hogy a faji önvédelem bármely formáját (a fehér államok faji homogenitásának megőrzése, a fehérek születési arányszámának növelése, a színes bőrűek bevándorlásának tilalma, a színes bőrűek hazatelepítése stb.) társadalmilag és történelmileg retrográdnak, reakciósnak, rasszistának, sőt „nácinak”, tehát erkölcsileg elfogadhatatlannak tartják. Ugyanakkor az általuk tanúsított faji színvakságot rá akarják kényszeríteni az egész világra. Korábban Jézus szeretetvallását sózták rá a „vadakra” prédikálással, puskákkal és pálinkával, manapság a piacdemokrácia dogmáival házalnak a „világ maradékánál” prédikációk, bombázógépek és a CNN bevetésével. Ugyanaz a térítő szándék, ugyanaz a pökhendi önelégültség, ugyanaz az univerzalista késztetés. Ráadásul paradox módon a fehér rassz uralma tartósításának nyilvánvaló szándéka – immár a faji tényen való (egyébként lehetetlen) túllépés nevében. Másrészt az előbb-utóbb elkerülhetetlenné váló etnikai polgárháborúnak már a gondolatától is pánikba esve, ugyanezek a fehérek vénasszonyos moralizáló kántálással arról győzködik az országaikba özönlő színes bőrű fiatalok tömegeit, hogy nyomják el magukban az egymás iránti ösztönös faji szolidaritásérzésüket, alkalmazkodjanak a fehérek kultúrájához, és fogadják el az „értékeiket” (demokrácia, tolerancia, antirasszizmus, feminizmus, pederaszta büszkeség, genderizmus és hasonlók).

Európában valószínűleg még alacsonyabb a fehérek faji öntudatossága, mint az USA-ban, ahol a négerekkel való több évszázados együttélés némileg azért revelatívnak bizonyult számukra (még ha a felmérés tanúsága szerint nem is eléggé). Az európai négerek viselkedése alapján az is nyilvánvaló, hogy faji nacionalizmusuk legalább olyan erős, mint amerikai társaiké, és mivel ez utóbbiak ereiben kis mennyiségben fehérek vére is folyik, nagyon valószínű, hogy az Európát gyarmatosító afrikaiak még náluk is fajtudatosabbak. Egy másik amerikai tanulmány azt is kimutatta, hogy a négerek nagyobb empátiát tanúsítanak emocionális téren a nehézségekkel küszködő rasszbéli társaik iránt, mint a fehérek a hasonló helyzetben lévő fehérek iránt. A tanulmány szerint minél fajtudatosabbak a feketék, annál inkább együttéreznek a többi feketével, miközben az empatikus fehérek semmivel sem mutatnak több együttérzést saját rasszuk tagjai iránt. Más szóval, a fehérek hajlamosak egyéni egoizmusra a többi faji csoporthoz viszonyítva, amelyek viszont hajlamosak faji egoizmusra fehérek jelenlétében, ami egyébként náluk sem zárja ki az egyéni egoizmus meglétét (Race and empathy matter on neural level, sciencedaily.com, 2010. április 27.).

A fehérek szemében az egyén értékét nem az adja, hogy ki fia-borja az illető, hanem az, hogy milyen a teljesítménye, ami persze első hallásra jól hangzik, de csak a rassz keretein belül. Ezzel a felfogásukkal ugyanis a fehérek – tévesen – nem kapcsolják össze az egyén teljesítményét látens faji potenciáljával, genetikai patrimóniumával, holott a fehérek összehasonlíthatatlanul többet tettek le az emberi civilizáció asztalára, mint például a feketék, akiket potenciálisan mégis egyenlőnek tartanak önmagukkal. Logikus módon az egyéni teljesítményt abszolutizáló fehéreknek a valós „teljesítményük” alapján kellene értékelniük az áruló kormányaik és a globalista ellenséges kaszt által a nyakukra telepített színes bőrűeket, akikről minden tanulmány kimutatta, hogy nemhogy nem járulnak hozzá a GDP növeléséhez, hanem többnyire a fehérek, konkrétan a fehér férfiak adójából fenntartott szociális rendszeren élősködnek. A 75 éve tartó antirasszista agymosás azonban a legelemibb logikai képességet is kiölte a fehérek többségéből.

A nyugati liberáltotalitárius (vagyis anarcholiberális értékrendszerüket totalitarista módszerekkel érvényesítő) demokráciák válsága éppen abban gyökerezik, hogy a fehér kultúra politikai termékeiként csak egyéneket, „állampolgárokat” ismernek el, és a kizárólag fehérekre jellemző individualista pszichológiai normát mindenkire nézve kötelezőnek tartva, képtelenek észrevenni a ragadozó faji kollektivizmus által vezérelt, ellenséges idegen csoportok jelenlétét és politikai aknamunkáját. Mivel konceptuális eszközök híján nem értik, hogy mi történik, ezek az államok megássák a saját sírjukat. A gond csak az, hogy magukkal akarják rántani alapító csoportjukat, az őshonos fehéreket is. Ideológiailag elutasítva a faji kollektivizmus paradigmájának létezését, növekvő kudarcukért az ellenséges rasszok nyomására saját biológiai bázisukat teszik felelőssé, és így egyre inkább fehérellenes zsarnoksággá válnak. Márpedig a történelemből tudjuk, hogy minden zsarnokság törvényszerűen bukással végződik. Azoknak is ez lesz a sorsuk, amelyek önmagukat parlamentáris demokráciáknak álcázzák. Idő kérdése az egész.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Megkezdődött kedden Frankfurtban a XIII. Heinrich Reuss herceg türingiai ingatlanvállalkozó és arisztokrata által vezetett államellenes csoport kilenc feltételezett tagja ellen terrorizmus és hazaárulás miatt indított per tárgyalása.

Habár Benito Mussolinit, a Ducét 1945-ben, 61 évesen kommunista partizánok bestiálisan meggyilkolták, a dinasztia a mai napig meghatározó az olasz politikai és közéletben, leginkább Alessandra Mussolini miatt.

Letakarták egy bécsi protestáns templom ólomüveg ablakait, mert azokon állítólag „antiszemita” motívumok szerepeltek, és az ablakok alkotója tagja volt a NSDAP-nak.

Anti-antifa, white pride és „gyűlölünk mindenkit” a IX. kerületi diákok falán Fradi-tabló keretében.

Ausztria 2019 óta a nemzetiszocializmus 26 ezer „áldozatának”, illetve leszármazottjaiknak adott állampolgárságot – közölte Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter.

Sokkolja a holland zsidókat és liberálisokat, hogy Vilmos Sándor király anyai nagyapjáról kiderült: az NSDAP tagja volt.

Focsaniból 1945. június első hónapjaiban 2500 magyar tisztet indítottak útba a Szovjetunió belsejébe. A 22 napos út után megérkeztünk a Vjazna folyó partján fekvő Vjaznikiba.

A szélsőliberális-zsidó Euronews azon örvendezik, hogy egy belgiumi flamand „szélsőjobboldali” aktivistát ítélt el a helyi bíróság, pusztán azért, mert gyakorolta a szólásszabadsághoz való jogát. Ez természetesen „jogállami” megoldásnak számít Brüsszelben.

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Péntek hajnalban robbanás történt egy holland középiskolában, a bejárat környékére pedig horogkereszteket és különböző, nemzetiszocialismus-ellenes kifejezéseket festettek.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Egy szövetségi esküdtszék 63 vádpontban ítélte el Robert Bowerst, azt az ötvenéves férfit, aki 2018 októberében tizenegy zsidóval végzett egy pittsburghi zsinagógában.

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

Pár nappal ezelőtt súlyos támadás történt Berlinben. A Dritte Weg egyik fiatal aktivistáját támadta meg otthona előtt három antifa, akik kést is használtak az akció során.

Zsidó-liberális megbotránkoztatást váltott ki a jelenleg az Atlético Madridban futballozó Marcos Llorente és a már visszavonult spanyol labdarúgó, Ibai Gómez által promotált új spanyol kávémárka.