Kövess minket 
-on és 
-en!
1941. május 10-én ejtőernyővel, törött bokával egy férfi ért földet Skóciában. Az illető letartóztatása után Rudolf Hessként, Adolf Hitler első számú helyetteseként azonosította magát, és találkozót kért Hamilton herceggel - akit Winston Churchill politikai ellenfelének tartott -, hogy előterjeszthesse titkos béketervét.
Hess kudarcba fulladt küldetésének körülményei máig homályosak, és számtalan összeesküvés-elmélet táptalajául szolgálnak.
Hess 1894. április 26-án született Alexandriában, és itt élt 14 éves koráig. Ottani környezete semmilyen befolyást nem gyakorolt rá, még arabul sem tanult meg. Csillagász akart lenni, de apja kívánságára kereskedelmi iskolát végzett. Az első világháborúban előbb önkéntesként harcolt, majd pilóta lett a légierőnél. A háborút követő zavaros időkben részt vett a bajor tanácsköztársaság leverésében, Münchenben sodródott Hitler mellé. A Führer oldalán minden nehézség közepette kitartott. A balul sikerült 1923-as sörpuccs után együtt raboskodott vezérével, aki neki mondta tollba a Mein Kampfot.
A nemzetiszocialisták 1933-as hatalomra jutását követően a Führer helyettese, személyi titkára és biztonsági főnöke, Hitler és Göring után a birodalmi hierarchia harmadik embere lett. A vezetőtársaitól eltérően elegáns megjelenésű, mindig udvarias, de politikailag kevésbé tehetséges Hess azonban fokozatosan marginalizálódott, a második világháború kitörése után pedig még inkább háttérbe szorult.
1941. május 10-én éjszaka váratlanul Skóciába repült, és tárgyalásokat ajánlott a brit vezetésnek a különbékéről. A lépés háttere ma sem ismert: lehet, hogy mellőzöttségét szerette volna kompenzálni egy diplomáciai sikerrel. Arról is vita folyik, hogy a Hesst tüstént elmebajosnak minősítő Hitler tudott-e útjáról; az sem kizárható, hogy tényleg megőrült. A britek kihallgatták, majd miután konstatálták, hogy nem rendelkezik értékes katonai információkkal, őrizetbe helyezték a háború végéig (Hess volt a Tower utolsó politikai foglya), tárgyalásokról szó sem esett.
A nürnbergi perben az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények vádja alól felmentették, de bűnösnek találták a béke elleni bűncselekmények és összeesküvés vádpontjában, s életfogytiglani börtönre ítélték, habár pont békekötés céljával repült Angliába. Angliai fogsága alatt Hess amnéziát tettetett, de a tárgyalásra emlékezete "visszatért", az utolsó szó jogán azt mondta: "Nem bánok semmit".
|
|
|
|
|
|
A berlin-spandaui börtönben fogolytársai sorra kihaltak vagy kiszabadultak mellőle, 1966 után ő maradt a hatalmas személyzettel őrzött fogház egyetlen rabja. A külvilágtól hermetikusan elzárták, látogatót nem fogadhatott, interjút nem adhatott. Halálát sokan a 20. századi történelem egyik legnagyobb rejtélyének tartják. A hivatalos verzió szerint 1987. augusztus 17-én csak néhány percre hagyták magára, de ez elég volt ahhoz, hogy a 93 éves aggastyán egy elektromos kábel segítségével önkezével vessen véget életének. Bár a boncolás során megállapították, hogy Hess valóban öngyilkos lett, később titkosítás alól feloldott iratok szerint a brit titkosszolgálat két embere gyilkolta meg az egykori nemzetiszocialista vezetőt.
A britek igyekeztek mindenáron megakadályozni Hess kiszabadulását. Hess valószínűleg a britekre nézve kompromittáló információkkal állhatott volna a nyilvánosság elé. A gyanút erősíti, hogy az idős nemzetiszocialista vezető éppen akkor lett öngyilkos, amikor a szabadon bocsátásától sokáig vonakodó szovjetek is hajlandók lettek volna kegyelemben részesíteni. Az öngyilkosság-verziót elutasítók szerint Hess leromlott egészségi állapota miatt eleve nem lett volna képes megölni magát, búcsúlevelét pedig valójában 1969-ben írta. Egy nyilvánosságra hozott, a Scotland Yard 1989-es nyomozása során keletkezett dokumentum szerint a korábban a spandaui börtönben orvosként tevékenykedő Hugh Thomas két brit titkosügynököt nevezett meg a merénylet elkövetőiként, ám az ügyészség megszüntette az ügyben a nyomozást.
A rejtélyes repülésével kapcsolatban is virágzanak az összeesküvés-elméletek. Az egyik szerint a brit titkosszolgálat csalta Angliába, hogy a németellenes propagandában használják fel. Egy másik szerint a németek már úton Angliába lelőtték, helyette hasonmás érkezett meg. Minden elméletben közös, hogy a hasonmást ítélték el, és ő ült négy évtizedig börtönben; "amnéziája" arra szolgált, hogy ez ne derüljön ki. Ami újabb kérdést vet fel: mi késztette a hasonmást arra, hogy élete végéig vállalja szerepét?
