Kövess minket 
-on és 
-en!
Elvetemült provokatőrök újabban egy minden alapot nélkülöző álhírt terjesztenek Nyugaton, miszerint a globalista lobbi nyomására a kollaboráns kormányok harmadik világbeli újgyarmatosítókat importálnak futószalagon az őshonosok lecserélésének nyilvánvaló szándékával.
Ez az ún. népességcserés gyarmatosítás „náci-fasiszta-rasszista összeesküvés-elmélete”, és természetesen semmi köze sincs a valósághoz. A fősodrú média is ezt szajkózza, márpedig neki mindig igaza van, amint az köztudott. Azok, akiknek úgy tűnik, hogy a nyugat-európai nagyvárosok utcaképe kezd egyre inkább Ouagadougouéra hasonlítani, pusztán érzékcsalódás áldozatai. Csak saját előítéletességüket okolhatják miatta. Hogy London lakosságának többsége harmadik világbeli bevándorló, és a polgármestere is egy pakisztáni? Hogy Írország miniszterelnöke egy félindiai mesztic? Hogy Brüsszelben, Berlinben, Oslóban, Milánóban, Angliában és Hollandiában a legtöbb újszülöttet Mohamednek „keresztelik”? Lárifári. Ezek csak általános kontextusukból kiragadott gyűlölettények (hate facts). Nem bizonyítanak semmit, tendenciát meg pláne nem. Egyébként pedig napjaink haladó nyugati demokráciáiban a virtualitás felülírja a realitást. És punktum.
Kétségtelen viszont, hogy akaratlanul is a fehér fajvédők konteós propagandáját támasztja alá a francia állami audiovizuális műsorszolgáltató azzal, hogy a saját felségterületén radikális népességcserés gyarmatosítást tervez, amelynek keretében teljes spektrumú „színesítést” hajt végre a műsorkészítők személyi állományában a forgatókönyvíróktól kezdve a műsorvezetőkön keresztül a technikai személyzetig bezárólag. Az átlagos melaninszint növekedése persze távolról sem új keletű jelenség a nyugati televíziózás és filmgyártás világában. Amerikai mintára egy ideje már az európai filmeket is ellepik a legkülönbözőbb színárnyalatú egzotikus kisebbségek tagjai, gyakorlatilag szinte kizárólag pozitív szerepkörökben, hogy minél „életszerűbbek” legyenek a filmsztorik a rasszista előítéletek elleni harc jegyében.
A hollywoodi progresszió legfőbb európai ügynökévé szegődött brit BBC (a Netflixszel és a Marvellel versengve) egyenesen parodisztikus szinten űzi az „inkluzivitás” követelményét, amelynek szellemében szisztematikusan reklámozza az összes elképzelhető faji, vallási és nemi kisebbséget. Olyannyira, hogy az európai mitológia és történelem olyan ikonikus alakjait is, mint például Akhilleusz, Heimdall vagy Anjou Margit alkalmanként fekete szereplőkkel személyesíti meg produkcióban (ez az ún. blackwashing). Ha már itt tartunk: a magam részéről szívesen látnám Kunta Kintét mondjuk Ryan Gosling, Tamás bátyót Dolph Lundgren interpretálásában, pusztán a viszonosság – meg persze a felülmúlhatatlanul burleszkhatás – kedvéért, noha attól tartok, hogy ezt egyesek „kulturális kisajátításnak” tekintenék, amely pedig a rendszerszintű fehér rasszizmus egyik különösen visszataszító és eléggé el nem ítélhető formája.
Ezentúl tehát a mesztic kommunizmus kötelező norma lesz a francia televíziózásban is, a fehérellenes ortodoxia nevében. Ami eddig csak elvi kérdés volt, az a jövőben szabállyá válik, elvégre demokrácia van, vagy mi a szösz. Hiszen már a franciák „kemény jobboldalinak” rágalmazott akkori elnöke, Nicolas Sarkozy is nyilvánvalóvá tette annak idején az „etnikai keveredés XXI. századi kihívásáról” beszélve, hogy „ez nem egy választás, hanem egy kötelezettség, egy szükségszerűség”, és „ha a köztársasági voluntarizmus nem működik e tekintetben, akkor a köztársaságnak még kényszerítőbb módszerekhez kell folyamodnia”. Nyilván ennek a progresszív trockista ukáznak a szellemében jár el az állami tévé élére ejtőernyőzött nőikvóta-csinovnyika is, amikor arról tájékoztatja a frankisztáni jakobinus pre-kalifátus alattvalóit, hogy „ezentúl az összes műsorkészítői szerződésünkbe belevesszük a diverzitás kikötését, amely megköveteli a produkciós cégektől, hogy forgatási, írói és művészi stábjaik tükrözzék a francia társadalom változatosságát”…
Értelemszerűen hozzáértésre, tehetségre, rátermettségre való tekintet nélkül, tehát kontraszelektáltan, mint a kommunizmusban szokás. Legszebb az egészben, hogy mindez technikailag is alkotmányellenes, de oda se neki. Ha a jónép haladó szellemű agymosásának magasztos eszméjéről van szó, akkor reakciós jogi kukacoskodásnak nincs helye. Az eufemizmusként használt „diverzitás” ugyan gyakorlatilag a faji, vallási és nemi kvótákra utal, és ezek statisztikai mérését feltételezi, noha a wakandaiak, mohamedánok, pederaszták és egyéb „hátrányos helyzetű kisebbségek” számontartása szigorúan tilos a felvilágosodás őshazájában – ismét csak a fehérellenes ortodoxia és a köztársasági színvakság nevében. Azért fogják tehát növelni a színes bőrűek számarányát a tévében, mert nem szabad észrevenni, hogy színes bőrűek. Ez ismét csak azt bizonyítja, hogy mennyire naiv is a demokratikus birkanyáj, amikor azt képzeli, hogy az alkotmánynak vagy a törvénynek bármiféle jelentősége van. A hatalmon lévők mindig megvalósítják az akaratukat. Ha a törvény támogatja azt, akkor alkalmazzák, ha nem, akkor figyelmen kívül hagyják. Ilyen egyszerű.
Ennek az állami ideológiává emelt republikánus Gleichschaltungnak (egyformásításnak) nyilvánvalóan az a célja, hogy pszichológiailag gyöngítse az őshonos fehéreket, ugyanakkor pedig erősítse a kozmopolita hatalom kegyenceinek számító színes bőrűeket. Hivatalosan Franciaország liberális demokrácia, valójában azonban egy balkáni puskaporos hordó, ahol a legutolsó állami intézményt is páni félelemmel tölti el egy iszlamista szellemiségű faji-vallási felkelés kirobbanásának eshetősége a helyi anarcho-trockista-dzsihadista ötödik hadoszlop részvételével. Mindazonáltal a francia televízió etnikai alapú diverzifikálása is egy újabb meggyőző cáfolata az állítólagos népességcserés gyarmatosítás minden ténybeli alapot nélkülöző összeesküvés-elméletének. Náci-fasiszta-rasszista kiötlőin kívül ennek most már tényleg mindenki számára teljesen világosnak kell lennie. Nem igaz, Virág elvtárs?
|
|
|
|
|
|
