Kövess minket -on és -en!

Nem mondok újat, mert mindenki a saját szemével láthatja, hogy a “fehérség” – legalábbis a fehér országokban – kezd kimenni a divatból. Minden tekintetben.

“Társadalmi konstrukcióként” a fehér társadalmak egoista-szibarita (gyermektelen) életszemlélete és a nyugati kormányok népességlecserélő (a fehéreket színes bőrűekkel helyettesítő) politikája nyomán.

Szépségeszményként pedig a nyugati szórakoztatóipar tudatmódosító és ízlés(de)formáló erőfeszítései következtében, ám paradox módon csak a fehérek körében. Mert miközben degenerált fehér fiatalok viselkedésükben, megjelenésükben és beszédstílusukban is fekete rappereket, színészeket és sportolókat majmolnak, négerebbnek akarva látszani a négereknél (ezek a whiggerek), szexuálisan etnomazochista fehér nők pedig tüntetőleg csak feketékkel hajlandók összemelegedni, sőt olyanok is akadnak köztük, akik nemcsak fekete identitásúnak vallják magukat, hanem különböző módszerek alkalmazásával biológiailag is feketévé válnak (ez a transzracializmus), eközben a világ maradéka mindenre és bármire képes, hogy minél fehérebbnek tűnjön.

A kihalófélben lévő – mert már csak a világnépesség 12 százalékát képviselő – fehéreket ugyanis világszerte a szépség etalonjának tekintik bőrük színe és feno­típusuk változatossága miatt. A koreai K-pop együtteseket fehérebbnél fehérebb tagok alkotják. Ez felülmúlhatatlan kritérium az ázsiai piacon, és egyáltalán nem a “nyugatosodás” hatására. Ázsia minden magaskultúrájában hagyományosan a porcelánfehér hódít. Egy kínai, japán vagy vietnámi nő szemében a napbarnítottság azt jelenti, hogy az illető alig jött ki a rizsföldről, a lehető legfehérebb bőr viszont a kétkezi munkától megkímélt, elit társadalmi helyzet kifinomultságát jelképezi számukra. Indiában a bollywoodi sztárok sem a sötét bőrű dravidák, hanem a világos bőrűek közül kerülnek ki, nagyon messze az átlagos indiai megjelenésétől. Ugyanez a helyzet a muszlim Pakisztánban és a multikulti-paradicsom (vagy inkább multikultipokol) Brazíliában. Mindezekben a társadalmakban a társadalmi rang empirikusan a faji státushoz igazodik, amelyet a bőr színárnyalata határoz meg: minél fehérebb, annál magasabb az általa biztosított rang.

Ez a nemzetközileg hozsannázott és áhított fehér “szépség” egy ideje szisztematikus ócsárlásnak van kitéve egy bizonyos fehérellenes lobbi és a kezében lévő média részéről, újabban már a női szépség – elvileg legalábbis – objektív értékelésére szolgáló nemzetközi versenyeken is. Aktivizmusuk eredményeként és a feketék bálványozásának tragikomikus társadalmi kényszeréhez idomulva tavaly például az összes ilyen megméretkezésen feketék fejére került a korona az USA-ban, de a nyugat-európai országokban is egyre inkább ez a trend érvényesül. Nyilvánvalóan a Nyugaton már több mint hét évtizede zajló fehérellenes kulturális agresszió egyik újabb stádiumáról van szó, amely a frankfurti iskolás neomarxizmusban gyökerezik, az összes elképzelhető és elképzelhetetlen erkölcsi, kulturális és esztétikai degeneráltságot népszerűsítve. Miután a hagyományos európai társadalomszervező struktúrákat (patriarchátus, nukleáris családmodell, természetes nemi szerepek stb.) többé-kevésbé már sikerült szétzilálniuk, most az általános szépségfogalom dekonstrukciója zajlik. Nem kellett hozzá sok, hogy a jelenlegi szakaszba lépjenek, amikor szó szerint a gnómot, a debellát nyilvánítják “szépnek”: Adonis helyett Quasimodót, Mona Lisa helyett Aaron Philipet. Az előbbit remélhetőleg nem kell bemutatni, a fizimiskájáról pedig bárki képet alkothat magának Victor Hugo regényéből. Ami az utóbbit illeti, benne haladó korszakunk új női szépségideálját csodálhatjuk, konkrétan egy mozgáskorlátozott, transzvesztita (tehát fiúnak született, de önmagát lánynak képzelő) néger tinédzser személyében, aki kerekesszékével a New York-i, párizsi és milánói divatbemutatók új üdvöskéje, maga a “divat jövője” – ahogyan azt a Soros György résztulajdonában lévő amerikai Vice magazin ex cathedra kinyilatkoztatta. (Trans Disabled Teen Model Aaron Philip Is the Future of Fashion, vice.com, 2018. október 20.)

Íme, a kötelező transznegroid esztétikai kánon progresszív európaiaknak! Tiziano helyett Kongó. Kár, hogy nem mindenki hajlandó ráharapni. Főleg nem a feketék. Valójában egész Afrika belepusztul a vágyba, hogy minél inkább a fehérekre hasonlítson. A fekete nők néha szó szerint is, hiszen sokan közülük arra is képesek, hogy sósavas fürdő révén próbáljanak kifehéredni. Mára kolosszális kiterjedésű jelenséggé vált a bőrfehérítés Afrikában. “A divatipar realitása az, hogy minél világosabb a bőröd, annál szebb vagy”, mondja egy kenyai manöken. “A feketék többsége a fehérséget a felsőbbrendűséggel és a kiváltsággal társítja, következésképpen, amikor egy feketének világos a bőre, akkor azt jobbnak, kiváltságosabbnak és határozottan szépnek tartják”, tódítja egy dél-afrikai egyetemista lány. “A bőr fehérítése a hatalom és a fehérséggel társított kiváltságok keresésének szimptómája, és nemcsak Afrika sajátossága, hanem a világon mindenhol így tekintenek rá”, magyarázza az egyik amerikai egyetem fekete segédprofesszora. (Blanchiment de la peau en Afrique: témoignages sur un phéno­méne d’une ampleur colossale, ladepeche.fr, 2018. augusztus 12.) A hajegyenesítés és a bőrfehérítés “banális” szépségrecept a fekete nők számára, panaszkodik a kérdés szakértőjeként egyikük, aki ugyanezzel a jelenséggel szembesült Kínában is, amelyet szerinte “mindig elbűvölt az értékes ritkaságnak látott fehér bőr”, miközben a “nem fehér bőrt alsóbbrendűnek tartja”. Mivel a “bőrszín sokat elmond a nők osztályáról és rasszbéli hovatartozásáról”, a kínai nők 40 százaléka mindenféle módon fehéríti a bőrét, hogy megjelenésében minél jobban hasonlítson a fehérekre. (Chine : pour en finir avec l’obsession de la peau blanche, asialyst.com, 2018. január 5.)

Ez mindenképpen megnyugtató. Mert ha fehérek már nem is lesznek a Földön, az általuk megtestesített szépségideál nem fog eltűnni a kihalásukkal. Az indiaiak, kínaiak és mindenféle népek gondoskodni fognak róla, a feketékről nem is beszélve. Black is beautiful? Kérdezzék csak az érintetteket.

Kövess minket -on és -en!

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.

Ismét a Mihály Arkangyal Légiója nevű egykori román fasiszta mozgalmat és annak alapítóját, Corneliu Zelea Codreanut népszerűsítő falfirkák és matricák jelentek meg Bukarestben. 

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

Terrorszervezetté nyilvánította az Antifa mozgalmat Donald Trump. Az amerikai elnök a közösségi oldalán jelentette be a döntést, de abból nem derül ki, mely csoportok az érintettek, mivel a szervezet nem rendelkezik központilag meghatározott struktúrával.

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

Amerika egy paródia, az ezredforduló óta már csak önmaga karikatúrája, szó szerint egy banánköztársaság. „Amikor megszületsz ebben a világban, kapsz egy jegyet a cirkuszba. Ha Amerikában születsz, az első sorban foglalhatsz helyet.” (George Carlin) 

A müncheni felsőbíróság súlyos testi sértés miatt 5 év börtönbüntetésre ítélte Hanna S.-t, akit azzal gyanúsítottak, hogy társaival 2023-ban, a Kitörés Emléknapon Budapesten „szélsőjobboldalinak tartott” embereket vertek össze.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Amióta megnyílt, azóta áll szélsőbaloldali támadások középpontjában a Nordic Sun Kulturális Központ Budapest VII. kerületében, írja a Magyar Jelen.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

Görögország legfelsőbb választási bírósága kizárta a parlamentből a Spártaiak párt három képviselőjét, arra hivatkozva, hogy megtévesztették a választókat a 2023-as választásokon – jelentette az ERT görög közszolgálati televízió igazságügyi forrásokra hivatkozva.