Az SS Vezetési Főhivatala 1944. január 25-én kelt parancsában elrendelte, hogy az 1. (gépkocsizó) SS-gyalogdandárt új alakulatok felállítása mellett Zágráb–Celje térségében szervezzék át 18. SS-páncélgránátos-hadosztállyá.
A felállítás körüli ügyek vezetésével és a hadosztály parancsnokságával August-Wilhelm Trabandt SS-Standartenführert, a gyalogdandár korábbi parancsnokát bízták meg.
Február elején az 1. SS-gyalogdandár maradványait a Stablack melletti gyakorlótérről átszállították Celje–Krško–Brezhice (ma Szlovénia) körzetébe. A hadosztályparancsnokság először Brezhicében volt, majd március elején átköltözött a horvátországi Zágráb mellé. Márciustól a hadosztály kisszámú harcképes kötelékét bevonták a partizánok elleni akciókba is, de általában csak kisebb biztosító feladatok végrehajtására került sor.
A páncélgránátos-ezredek számára lassan érkeztek az újoncok, de a hadosztály-közvetlen szakcsapatok szervezését ez a körülmény nem befolyásolta. Az 1944. április 14-i magyar-német kormányközi megállapodást követően a legénységi állomány zöme bácskai népi németekből került ki. Az újoncok szabályos behívót kaptak, ezért önkéntes jelentkezésről csak néhány kivételes esetben volt szó.
Az elhúzódó szervezés megnehezítette annak a harccsoportnak az összeállítását is, amelyet a hadosztálynak a "Margarethe I" hadművelet számára, a magyarország bevonulás céljából kellett kiállítania. A LXIX. különleges rendeltetésű hadtestparancsnokság alárendeltségében lévő hadosztály Werner Hörnicke SS-Sturmbannführer parancsnoksága alatt március 1-től olyan harccsoportot szervezett, amelybe a szervezés alatt álló seregtest minden alakulata "kikölcsönözte" harcképes elemeit. A harccsoport a 40/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj törzséből, egy motorkerékpároslövész-szakaszból, egy összevont páncélgránátos-zászlóaljból, egy 2 cm-es légvédelmi gépágyús szakasszal megerősített nehézfegyver-századból és egy 10,5 cm-es tarackos ütegből állt; összlétszáma 1055 fő volt.
A LXIX. különleges rendeltetésű hadtest 367. gyaloghadosztályának alárendelt Hörnicke-harccsoport március 15-én és 16-án Zágrábtól keletre gyülekezett, majd 17-én és 18-án elfoglalta készenléti állásait Varasdtól délkeletre. A "Margarethe I" hadművelet során az SS-kötelék március 19-én részt vett a Dráva- és Mura-hidak meglepetésszerű birtokba vételében, amelyeket 22-ig biztosított. Március 22-én és 23-án az SS-harccsoport Nagykanizsa körzetében gyülekezett és lefegyverezte a nagykanizsai honvéd helyőrséget. Március 23-ától május elejéig Hörnicke katonái Nagykanizsán állomásoztak. A 40/10. és 40/11. SS-páncélgránátos-századok a lispei olajmezőket és a Mura-hidakat biztosították, a 40/9. SS-páncélgránátos-század pedig a tapolcai repülőteret őrizte.
1944. április elején a 18. SS-páncélgránátos-hadosztályt Horvátországból átvezényelték az akkor ismét Magyarországhoz tartózó Bácskába. A hadosztálytörzs Újverbászon rendezkedett be, s akkoriban egy összkötő és közelfelderítő feladatokra bevethető könnyű repülőgéppel is rendelkezett. A híradóosztály távbeszélő százada Hegyesen, a rádiós század pedig Kulán szállásolt be. A páncélgránátos-ezredek a Dunától északra, Bács–Palánka– Újvidék körzetében állomásoztak. A 18. SS-páncélos-felderítőosztály Óbecse körül települt.
|
|
|
|
|
|
Az újoncok továbbra is csak igen lassan áramlottak a hadosztály páncélgránátos-ezredeibe. Ezzel szemben például a 18/2. SS-páncélos-felderítőszázad elérte előírt létszámát és intenzív harckiképzést folytatott. Az egyre erősebb szövetséges légitevékenység miatt a légvédelmi állványra helyezett MG–42 géppuskák mellett állandó készültséget tartottak. A páncélos-felderítőosztály VW-Schwimmwagen gépkocsikkal felszerelt szakaszait ejtőernyős-vadászatra vetették be. Az elfogott ellenállókat a német tábori rendőrségnek (Feldpolizei) adták át.
Július 6-án a még mindig nem teljes hadosztály újabb harccsoport kikülönítésére kényszerült, amelyet július-augusztus folyamán Galíciában, Bucsacstól északra vetettek be a német 1. páncéloshadsereg alárendeltségében. A hadosztály ismét leginkább harcképes elemeit (három gyalogsági lövegekkel és légvédelmi gépágyúkkal megerősített páncélgránátos-zászlóaljat, egy tüzérosztályt, a rohamlövegosztály részeit, két VW-terepjáró gépkocsikkal felszerelt páncélos-felderítőszázadot, valamint híradó- és egészségügyi kötelékeket) volt kénytelen idő előtt bevetni.
A hadosztály tábori pótzászlóalját július 1-én átvezényelték a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály korábbi elhelyezési körletébe, Debrecentől délnyugatra. Ide érkezett be az újabb, most már jelentős létszámú (mintegy 10 000 fős) újonckontingens, amelyből 2000 embert hamarosan egy másik SS-alakulathoz, Breslauba irányítottak. Az utászzászlóaljba és az ezred-közvetlen utászszázadokba szánt katonákat a Prága melletti Beneschauba vezényelték. A hónap végén, illetve augusztus elején a hadosztály egyéb alakulatai is áttelepültek Püspökladány–Debrecen–Berettyóújfalu térségébe.
Szeptember második felében a hadosztály ismét költözködött: akkor a Dunántúlra, Pápa környékére szállították át. A hadosztálytörzs Jánosházán szállásolt be, a 39. SS-páncélgránátos-ezred pedig Celldömölk körzetében. A létszám már csaknem teljes volt, de a fegyverzet és felszerelés tekintetében még jócskán volt pótolni való. A 39/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljnál például 651 főnyi újonc számára csak 500 egyenruha, 30 könnyűgéppuska és 200 karabély állt a kiképzés rendelkezésére. A hadianyag- és fegyverhiány, valamint a sorozatos állomáshely-változtatás miatt a csapatok szervezését és kiképzését sohasem sikerült befejezni.
A 18. SS-páncélgránátos-hadosztály 1944. október 18-31. között részt vett a szlovák antifasiszta felkelés leverésében Losonc–Rimaszombat–Besztercebánya, végül Donovaly körzetében.
A hadosztály felállításától 1944. október 31-ig harc közben 922 halottat (ebből 27 tiszt), 3828 sebesültet (ebből 92 tiszt) és 362 eltűntet (ebből három tiszt), összesen 5112 főt veszített.
November 2-án hajnalban a Dél Hadseregcsoport – tekintettel a Duna-Tisza közén folyó heves harcokra – kéréssel fordult a Szlovákiában állomásozó német csapatok parancsnokához, hogy a 18. SS-páncélgránátos-hadosztályt azonnali hatállyal indítsa útba a hadseregcsoporthoz, s ha teheti, csapatait szerelje fel zsákmányolt gépkocsikkal is.
A közel sem teljes harcértékű SS-páncélgránátos-hadosztály áttekintő hadrendje és fontosabb parancsnoki beosztása 1944. november elején:
|
|
|
|
|
|
|
–Teljes létszám: 10 063 fő;
–hadosztályparancsnok: Wilhelm Trabandt SS-Oberführer(LK);
–1. (hadműveleti) vezérkari tiszt: Günther H. Wind vezérkari őrnagy;
–hadosztálytörzs térképész-csoporttal, hadosztály-kísérőszázaddal és táboricsendőr-századdal;
–39. SS-páncélgránátos-ezred (Heinrich Petersen SS-Standartenführer – LK):
–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század;
–13. SS- (vontatott gyalogságilöveg-) század;
–14. SS- (vontatott légvédelmigépágyús-) század;
–15. SS- (utász-) század;
–40. SS-páncélgránátos-ezred (Ernst Schäfer SS-Sturmbannführer – LK):
–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század;
–13. SS- (vontatott gyalogságilöveg-) század;
–14. SS- (vontatott légvédelmigépágyús-) század;
–15. SS- (utász-) század;
327–18. SS-páncélososztály (Franz Wunsch SS-Hauptsturmführer):
–1-2. páncélosszázad StuG. III és StuG. IV rohamlövegekkel, 3. (kísérő-gránátos-) század;
–18. SS-páncélos-tüzérezred (Hans Blume SS-Obersturmbannführer):
–I-III. SS-páncélos-tüzérosztály (az első két osztály gépvontatású könnyű, a harmadik nehéz tábori tarackokkal felszerelve);
–18. SS-páncélos-felderítőosztály (Heinrich Sonne SS-Hauptsturmführer – LK):
–egy páncélgépkocsi-század (járművek nélkül), két páncélos-felderítőszázad (VW-Schwimmwagen terepjáró gépkocsikkal) és egy nehézfegyver-század;
–18. SS-páncélvadászosztály (Fritz Neubert SS-Sturmbannführer):
–1-2. (vontatott vegyes páncéltörőágyús-) század, egy légvédelmi gépágyús szakasz; később két vadászpáncélos-század Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélosokkal;
–18. SS-utászzászlóalj (Peter Fink SS-Sturmbannführer):
–1-3. század, egy hadihídoszlop;
–18. SS-híradóosztály (Walter Behn SS-Sturmbannführer):
–1.(távbeszélő), 2. (rádiós) század;
–18. SS-légvédelmi tüzérosztály (Dr. Albert Warninghoff SS-Sturmbannführer):
–1-3. (8,8 cm-es) üteg, 4. (3,7 cm-es) üteg;
–18. SS-páncélgránátos-hadoszályt ellátó alakulatok;
–18. SS-páncélos-karbantartó osztály;
–18. SS-gazdasági osztály;
–18. SS-egészségügyi osztály.
November 1-én a hadosztály csapatai megkezdték visszavonulásukat a két héttel korábbi készenléti állásaikba. A 39. SS-páncélgránátos-ezred II. és III. zászlóalja visszatért Losonc körzetébe, ahol az I. zászlóalj állomásozott a szlovák antifasiszta felkelés alatt.
A 18. SS-páncélos-felderítőosztály Rimaszombat környékén gyülekezett. Két százada 30 VW-Schwimmwagent kapott utánpótlásként. A századok létszámát is feltöltötték újoncokkal.
A 40. SS-páncélgránátos-ezred november 5-én szlovák területen, Besztercebányánál gyülekezett. Az ezred szervezése és kiképzése még nem fejeződött be.
A 18. SS-páncélososztály páncélosszázadait november elején Losoncra helyezték át, ahol a 3. század kísérő-gránátosszázad lett.
A 18. SS-páncélgránátos-hadosztály harcértéke még mindig alacsony volt. Miután a csapatok felkészültek az újabb harcokra és megkapták hiányzó felszerelésüket, a beérkező népi német újoncoknak már nem maradt egyenruha. Hiány volt rohamsisakból és sáncszerszámokból is.
November 6-án a 39. SS-páncélgránátos-ezred részei beérkeztek Hatvan körzetébe, majd másnap Jászladányhoz vonultak. A 18. SS-páncélos-felderítőosztály Salgótarjánon és Hatvanon keresztül Jászberénybe menetelt.
November 7-én a 18/I. SS-tüzérosztály Jánoshidánál foglalt tüzelőállást, majd a 4. SS-páncélos-tüzérezred alárendeltségébe került. Aznap már a hadosztály törzse, két páncélgránátos-ezrede és a páncélos-felderítőosztály részei is megérkeztek.
|
|
|
|
|
|
November 8-án a 18. SS-páncélgránátos-hadosztályt alárendelték a 4. SS-páncélgránátos-hadosztálynak. A 39. SS-páncélgránátos-ezred hajnalban Jászladánynál leváltotta a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály ott harcoló részeit. A 40. SS-páncélgránátos-ezred Újszász és a Zagyva között vette át az arcvonalat a 39. SS-ezred jobbszárnyán. A 18. SS-páncélos-felderítőosztály a 40. SS-ezred jobbszárnyán helyezkedett el Tápiógyörgyétől délre.
A LVII. páncéloshadtest alárendeltségben álló hadosztályt is elérte a 2. Ukrán Front újabb támadása Budapesttől keletre. A főleg fiatal, alig négyhetes kiképzést kapott népi németekből álló alakulatok állásait áttörték a szovjetek, és sokuk megadta magát. A visszaözönlő csapatokat a hadosztály idősebb katonái és SS-tábori csendőrök próbálták feltartóztatni.
A 39/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj hét tagját sötétedés előtt megcsonkítva holtan találták. A szovjeteknek tulajdonított bestiális esetekhez hasonló az arcvonal más részein is előfordult.
A 39. SS-páncélgránátos-ezred november 8-i vesztesége 11 halott, 137 sebesült és 122 eltűnt, összesen 270 fő volt. Az eltűntek felét a németek elesettnek tekintették.
November 9-én a 40. SS-páncélgránátos-ezred és a 18. SS-páncélos-felderítőosztály Újszász és Tápiógyörgye körüli állásai ellen is szovjet támadás indult. A páncélgránátosoknál megismétlődtek a másik ezrednél tapasztalt jelenségek, de az arcvonalat még november 10-én is tartani tudták.
November 11-én a szovjetek elfoglalták Tápiószelét, Tápiógyörgyét és Jászladányt. A hadosztály állásaikból kivert csapatai Jánoshidán és Jászteleken át Jászberény felé vonultak vissza.
November 12-én a visszavonulás folytatódott. A 18. SS-páncélos-felderítőosztály Jásztelektől északra hatalmas forgalmi dugóba került, majd elérte Jászberényt. A szovjet páncélosok ugyancsak a város déli részéig törtek előre.
A 39/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj reggel Jászkisérnél a 76. gyaloghadosztály 203. gránátosezredének tartalékában állt. A zászlóalj létszáma mindössze három tiszt, 10 altiszt és 68 közkatona volt.
|
|
|
|
|
|
November 13-án folytatódtak a szovjet 7. gárdahadsereg támadásai Jászberény irányában. A két SS-páncélgránátos-hadosztály kötelékei összekeveredve harcoltak. A 8. és 40. SS-páncélgránátos-ezredek Jászberénytől délnyugatra, a 7. és 39. SS-páncélgránátos-ezredek pedig a várostól dél-délkeletre voltak állásban.243 A 18. SS-páncélos-felderítőosztály Szentlőrinckátánál biztosította a Zagyván való átkelést.
November 14-én folytatódtak a harcok Jászberény körül. A 40/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljat az ezred lövegek nélkül maradt páncéltörőágyú- és gyalogságilöveg-kezelőiből töltötték fel.
Este megkezdődtek az előkészületek a Karola-állásba való visszavonulásra. Ezzel összefüggésben a hadosztály Hatvanban olyan állomást létesített, ahol a szétvert alakulatok kis csoportokban visszavonuló tagjai jelentkezhettek.
November 15-én hajnalban megkezdődött a visszavonulás. A 40/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj Pusztamonostornál ment állásba, de amikor a szovjetek a helység első házait elérték, a német kötelék ismét visszavonulásba kezdett.
November 16-án a hadosztály csapatai behúzódtak a Karola-állásba, Hatvantól délre. Ezzel egy időben ismét a hadosztálytörzs vezette a csapatokat, amelyek továbbra is a 4. SS-páncélgránátos-hadosztálynak voltak alárendelve. Trabandt SS-Oberführer harcálláspontja Apcon volt.
Jászberény kiürítése után a 18. SS-páncélos-felderítőosztályt a 40. SS-páncélgránátos-ezrednek rendelték alá. A 40. SS-ezred parancsnokát, Schäfert időközben SS-Obersturmbannführerré léptették elő.
November 17-19. között a hadosztály tartotta állásait Hatvannál. A várostól nem messze, a Jászberény felé vezető út mentén fekvő tanya244 körül heves harcok folytak napokon keresztül, mert az itteni közlekedési csomópont birtoklása meghatározó jelentőségű volt. A házcsoportot a 40/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj védte a 40/14. század három 2 cm-es légvédelmi gépágyújával megerősítve.
November 18-án a hadosztálynak négy bevethető rohamlövege és öt 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúja volt. A páncélgránátosok harcoslétszáma négy gyenge és egy átlagos zászlóaljban 600 fő körül mozgott. Egy további páncélgránátos-zászlóalj menetben volt. A 18. SS-tüzérezred három könnyű és három nehéz üteggel rendelkezett. A védelemre is csak korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága csupán 30 százalék volt.
|
|
|
|
|
|
November 20-án a 40/7. SS-páncélgránátos-század részei megszöktek az arcvonalból. A szovjetek betörését azonban még sikerült felszámolni. A hadosztály arcvonalán kialakult betöréseket általában a mozgó "tűzoltó osztagként" bevetett 18. SS-páncélos-felderítőosztály két VW-Schwimmwagen terepjáró gépkocsikkal felszerelt százada számolta fel.
November 21-24. között tovább folytatódtak a heves harcok Hatvantól délre és a közlekedési csomópont körül. A 40/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljat szükség esetén a 18. SS-páncélososztály rohamlövegei is támogatták. A páncélososztálynak november 21-én 14 meglévő rohamlövegéből öt volt bevethető állapotban.
November 24-én este a hadosztály erői ismét visszavonulásba kezdtek. A csapatoknak ki kellett üríteniük viszonylag jól kiépített állásaikat, amelyben egyébként áttelelhettek volna.
November 25-én a hadosztály visszahúzódott a Heréd–Lőrinci vonalra, miközben Hatvant elfoglalták a szovjet csapatok. A németekre nehezedő nyomás ezt követően átmenetileg csökkent.
A 40. SS-páncélgránátos-ezred Herédnél foglalt állást. Harcálláspontja Lőrinciben volt. A 39. SS-páncélgránátos-ezred innen balra, Ecséd körül harcolt.
A 39/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljból időközben elvezényelték a 40 évesnél idősebb katonákat, majd miután november 18-tól Ecsédtől keletre átmenetileg az 1. páncéloshadosztály alárendeltségében volt bevetve, állományát később betagolták a 39/III. SS-páncélgránátos-zászlóaljba.
Aznap a 4. SS-páncélgránátos-hadosztálynak alárendelt 18. SS-páncélgránátos-hadosztály három bevethető rohamlöveggel, kilenc 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúval és hét Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélossal rendelkezett. A páncélgránátosok egy közepesen erős, három gyenge és egy leharcolt zászlóaljában körülbelül 650 harcképes katona volt. A 18. SS-tüzérezred két könnyű és három nehéz üteggel vett részt a harcokban. A védelemre továbbra is csak megszorításokkal alkalmas hadosztály mozgékonysága 30 százalék volt.
November 26. és december 4. között a 18. SS-páncélgránátos-hadosztály arcvonalán viszonylagos nyugalom volt. A szovjetek főleg aknavető- és páncéltörőágyú-tűzzel zavarták a németeket.
November 28-án a hadosztály a IV. páncéloshadtest alárendeltségébe került. A 18. SS-páncélgránátos-hadosztály novemberi magyarországi harcai alatt 243 halottat, 1399 sebesültet (ebből egy tiszt) és 557 eltűntet, összesen 2199 főt veszített.
December 2-án az ismét saját parancsnoka által vezetett hadosztály hat bevethető rohamlöveggel és négy Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélossal, valamint nyolc 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúval rendelkezett. A páncélgránátosok harcoslétszáma egy közepesen erős, egy átlagos és három gyenge zászlóaljban körülbelül 800 fő volt. Egy további páncélgránátos-zászlóalj az 1. páncéloshadosztály alárendeltségében harcolt. A tüzérséget négy könnyű és három nehéz üteg alkotta. A védelemre csak korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 40 százalék volt.
December 5-én a 2. Ukrán Front újabb támadást indított Budapesttől keletre. A Heréd és Lőrinci között elhelyezkedő 18. SS-páncélgránátos-hadosztálynál a szovjet lövészerők nagyszámú páncélos támogatásával helyenként hat kilométer mélyen is betörtek a német vonalakba.
Az SS-páncélgránátosok egy része ismét elmenekült. A 40/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj Lőrincitől nyugatra, a nyílt terepen próbált megkapaszkodni. A hadosztály harcálláspontja ekkor Erdőtarcsán volt.
December 6-án a szovjetek 15 kilométer szélességben és körülbelül 30 kilométer mélyen törtek át a német vonalakon Aszód és a Gyöngyöspatától nyugatra húzódó vasútvonal között, majd elfoglalták Szirákot. A hadosztály részei a 357. gyaloghadosztály kisebb kötelékeivel együtt Acsa és Aszód, illetve Szirák és a Gyöngyöspatától nyugatra lévő vasútvonal között reteszállásokat létesítettek keleti, illetve nyugati arcvonallal.
A 18. SS-páncélgránátos-hadosztály harcálláspontja Balassagyarmatra települt. Trabandt SS-Oberführer hamarosan utasítást kapott, hogy szállja meg Szécsényt, és a helységen átvezető utat tartsa szabadon. Az áttelepült hadosztály-harcálláspont a templomnál volt. Ide érkezett be a 18. SS-tábori pótzászlóalj is, amely a kiképzés mellett a település körkörös védelmét is ellátta.
December 7-én a 39. SS-páncélgránátos-ezred megmaradt két gyenge zászlóalja Pásztótól délre, Szurdokpüspökinél harcolt, s csatlakozott a 4. SS-páncélgránátos-hadosztályhoz. Az ezred jobbszárnyán a 40. SS-páncélgránátos-ezred volt bevetve. A 40. SS-páncélgránátos-ezred három zászlóalja az alárendelt 18. SS-páncélos-felderítőosztály két századával együtt Csécse, Buják, Ecseg és Kozárd településeken védekezett a szovjetek heves oldaltámadásai ellen. Alsótoldot a 40/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj megvédte egy szovjet támadással szemben, majd Szécsény felé vonult vissza. Az Alsótold és Szécsény között kialakult, mintegy 12-15 kilométer széles rést csupán a beérkező 46. gyaloghadosztály felderítőosztályának támpontszerű védelme fedezte.
December 8-án a 40. SS-páncélgránátos-ezred részei Csécsét még tartották. A település és Buják között a 40/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj és a 18. SS-páncélos-felderítőosztály volt védelemben.
December 9-én az SS-páncélgránátosok ismét visszaverték a szovjetek zászlóalj erejű támadásait Buják ellen és onnan délkeletre. A kialakult betöréseket felszámolták.
Aznap a szovjetek elfoglalták Balassagyarmatot és Szécsény felé nyomultak előre. Julius Riepe SS-Sturmbannführer 40/I. SS-páncélgránátos-zászlóalja már beérkezett oda és a helységtől öt kilométerre nyugati és délnyugati irányban állásokat létesített. A támadó szovjetek elől az SS-páncélgránátosok ismét visszaözönlöttek. Riepe és a helyszínen harcoló 46. gyaloghadosztály felderítőosztályának egy tisztje feltartóztatta és újra állásba parancsolta őket. Időközben a 18. SS-légvédelmi tüzérosztály 8,8 cm-es lövegei is megérkeztek. A szovjetek előretörése néhány harckocsijuk kilövése után elakadt.
Aznap a hadosztály zöme már ismét a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály alárendeltségében harcolt. A 18. SS-páncélgránátos-hadosztály ezen erőinek három bevethető rohamlövege, három Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélosa és négy 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúja volt. A páncélgránátosok harcoslétszáma egy átlagos, egy közepesen erős és egy gyenge zászlóaljban mintegy 600 főre rúgott. A 46. gyaloghadosztály alárendeltségében 334harcoló 40/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj alig több mint 100 harcképes katonával rendelkezett.
December 10-én a szovjetek egész nap sikertelenül támadták Szécsényt nyugati és délnyugati irányból. Bevetett 18 páncélosukból a németek 17 darabot lőttek ki. Riepe és dr. Hans Lipinski SS-Obersturmführer, a 18/1. SS-légvédelmi tüzérüteg parancsnoka a Szécsény körüli harcokért 1945 januárjában megkapták a Vaskereszt Lovagkeresztjét.
A 18. SS-tüzérezred tüzelőállásai a helységtől keletre voltak. A hadosztály-harcálláspont először a szécsényi kastélyban települt, majd 12-én áthelyezték Salgótarjánba.
A 39. SS-páncélgránátos-ezred Pásztótól öt kilométerre délre harcolt. Jobbra tőle Csécse, Buják és Ecseg területén a 40. SS-páncélgránátos-ezred és a 18. SS-páncélos-felderítőosztály állásai húzódtak. A páncélos-felderítőosztály parancsnokságát az elvezényelt Sonne helyett Kurt Wagner SS-Hauptsturmführer vette át.
December 10. után ismét nyugodtabb időszak következett. A 2. Ukrán Front megint leállította támadását.
December 12-én a 40. SS-páncélgránátos-ezred feladta Csécsét és Ecsegre vonult vissza, ahol már elkészített lövészgödrök és lövészárok-részek voltak.
December 13-án a németeket helyi összecsapások során lassan szorították vissza a szovjetek.
December 14-én a 18. SS-páncélos-felderítőosztály maradványait bekerítették Ecsegen. Másnap hajnalban kitörtek és Kozárdnál csatlakoztak a 40. SS-páncélgránátos-ezredhez.
December 15-én helységet a 40/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljon kívül az SS-páncélos-felderítők is védték, de ennek ellenére a szovjetek még aznap elfoglalták.
December 16-án a hadosztály törzsét Losoncon keresztül szlovák területre, Selmecbányára vezényelték. A körzetben tervezték a hadosztály újabb felállítását. Ide irányították a nélkülözhető vonat- és hadtápalakulatokat, valamint a szétvert kötelékeket is.
Az arcvonalban csak a saját rohamlövegekkel és egy tüzérüteggel megerősített két SS-páncélgránátos-ezred még harcképes részei maradtak (három gyenge zászlóaljban összevonva). A 18. SS-páncélgránátos-hadosztály ezen részei – kivéve a Szécsénynél még mindig kitartó 40/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljat – a továbbiakban a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály alárendeltségében, annak kötelékeivel együtt december 31-ig harcoltak magyar területen.
A 40/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj harccsoportja a német szárazföldi haderő csapataival közösen december 28-ig tartotta Szécsényt.
December 16-án a hadosztály még harcoló részei három bevethető rohamlöveggel, két Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélossal és négy 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúval rendelkeztek. Három másik ilyen páncéltörő ágyú a 46. gyaloghadosztály-harccsoport alárendeltségében volt. A páncélgránátosok harcoslétszáma két gyenge és egy leharcolt zászlóaljban alig több mint 250 főt tett ki. A 18. SS-tüzérezred egy nehéz ütege a 4. SS-páncélgránátos-hadosztálynál, két könnyű és két nehéz ütege pedig a 46. gyaloghadosztály-harccsoport alárendeltségében harcolt.
December 19-én és 20-án a 40. SS-páncélgránátos-ezred kötelékeit – kivéve az ezred-közvetlen alakulatok egy részét – kivonták Kisbárkánynál húzódó állásaikból és Salgótarján–Losonc útvonalon a szlovákiai Korponára vezényelték.
December 23-án a hadosztály három harcképes rohamlövege a 76. gyaloghadosztálynak, két Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélosa pedig a 4. SS-páncélgránátos-hadosztálynak volt alárendelve. A két SS-páncélgránátos-ezred maradványai egy átlagos zászlóaljban összevonva (körülbelül 200 főnyi harcoslétszámmal) a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály csapataival harcoltak. A 18. SS-tüzérezred egy nehéz ütege is szintén ennél a hadosztálynál volt bevetve.
A szlovák területen állomásozó hadosztálytörzs alárendeltségében volt a német légierő 81. biztosító zászlóalja, a "Dirlewanger" SS-rohamdandár egy zászlóaljnyi ereje, az SS 14. fegyveres-gránátoshadosztályának egy zászlóalja, a 182. tartalékhadosztály egy zászlóalja, egy magyar zászlóalj és a 76. gyaloghadosztály utászzászlóalja. A 18. SS-tüzérezred két könnyű és két nehéz ütege is ide települt.
December 30-án a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály alárendeltségében harcoló 39. és 40. SS-páncélgránátos-ezredek maradványai összesen alig több mint 100 fős harcoslétszámmal és egy bevethető 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúval rendelkeztek.
A 18. SS-páncélgránátos-hadosztály 1944. decemberi élőerő-vesztesége 65 halott (ebből hat tiszt), 287 sebesült (ebből három tiszt) és 105 eltűnt, összesen 457 fő volt. Ezzel együtt a hadosztály magyar területen körülbelül 2600 főnyi veszteséget szenvedett.
A 18. SS-páncélgránátos-hadosztályt szlovák területen ismét feltöltötték, miután megmaradt nehézfegyvereit 1945. január elején átadta a 4. SS-páncélgránátos-hadosztálynak. Január végéig a hadosztály új páncélvadászosztályt kapott és páncélososztályát is két vegyes páncélosszázadra töltötték fel. A 18. SS-tüzérezrednél egy IV. osztályt is szerveztek. A hadosztály 1945. január végén Felső-Sziléziában került ismét bevetésre.
A hadosztály 1945. február közepétől március elejéig Ratibor térségében folytatott védelmet. Március elején részt vett a szovjetek Gross-Neukirch körüli Odera-hídfője ellen indított támadásban, majd pedig március 15-től tovább védekezett Coseltől nyugatra. A támadó szovjetek elől csapatai Deutsch-Müllmenig vonultak vissza. Március 25-ig a hadosztály nyugati irányban, Leobschütz körzetébe tört át.
A 18. SS-páncélgránátos-hadosztály április elején tartalékban állt Schweidnitztől nyugatra. Az ismét szétvert hadosztály maradványaiból szervezett harcsoport április-májusban először Jägerndorf körzetében, a Neisse folyótól délre harcolt, majd május 8-10. között Prágától északra, az Elba melletti Melník körzetében szovjet hadifogságba került.
