Dr. Joseph Goebbels 1944 novemberében: Soha nem adjuk meg gyáván magunk!

Kövess minket -on és -en!

Berlini Volkssturm-férfiak!

Most tettétek le az esküt a Führerre, a birodalom szabadságára és népünk jövő jólétére...

Felsorakoztatok, hogy bebizonyítsátok a világnak, hogy Németország nemcsak az arcvonalon, hanem otthon is védelemre kész és védelemre elszánt férfiak milliói felett rendelkezik, és sohasem fogja gyáva megadással meghajtani zászlaját ellenségei előtt. Az ellenség azt hiszi, hogy hadianyagának tömegével és kimeríthetetlennek látszó embertartalékával leigázhatja a Birodalmat.

Hősi nemzetünk több mint öt esztendeje áll helyt az óriási megrohanással szemben. Majdnem az egész világ összeesküdött, hogy eltörölje a Birodalmat a térképről, és a német népet ismét a régi tehetetlen, kis államokra és államocskákra bontsa szét. Öt esztendeje törnek ránk, de öt esztendő alatt sem sikerült nekik a német népet térdre kényszeríteni. A legborzalmasabb terrortámadásokkal igyekezik az ellenség megtörni lakosságunk lelkierejét. Azt hiszi, hogy az otthonmaradt német nép a bombák és foszforgyutacsok terrorja alatt felhúzza a fehér lobogót. A német nép azonban mindenütt, az arcvonalon éppúgy, mint odahaza, megmutatta, hogy hős férfiak nemzete és a jövőben elszánt asszonyoké is, nem pedig gyáva báboké. Népünk 1918. november 9-i tragédiája soha meg nem ismétlődhetik. Soha többé nem tesszük le a fegyvert bizalommal az ellenség iránt, amely a védtelennel szemben nem ismer irgalmat.

Események

Nacionalisták vonultak Párizs utcáin

Már telekürtölte a világot elsietett győzelmi reményével. Azt hitte, hogy október végére már bevonulhat a térre, ahol most állunk. Magunk is tapasztaltuk 1941-ben, mit jelent korai győzelmi reményeket ébreszteni és azután elvakult és elkeseredett ellenállással találkozni. El vagyunk szánva arra, hogy ellenségünktől is kemény és drága árat követelünk. Ha az amerikaiak azt hitték, hogy karácsonyra ismét otthon üdvözölhetik katonáikat, és az angolok abban reménykedtek, hogy a német nép legyőzésével elfordíthatják fővárosukról titkos fegyvereink tüzét, amelyeknek sora még nem is ért véget, akkor elszámították magukat. Az ellenséges világ belefáradt a háborúba, mert nem látja annak célját. Egyetért ugyan abban, hogy mit nem akar, de nem tudja, hogy mit kíván elérni. Nincsenek olyan magasztos állampolitikai eszményei, mint aminőket mi védelmezünk. Mi a legsúlyosabb katonai vereségek után megérhetjük nemzetünk újjáemelkedését, és át fogjuk húzni az ellenség terveit.

A német nép szilárdan eltökélte, hogy nemcsak az arcvonalon, de otthon is, ahol az ellenségnek sikerült betörnie a Birodalom területére, házról-házra és utcáról-utcára védekezik. Három hónappal ezelőtt azt a megbízást kaptam a Führertől, hogy több millió népi kézigránátost állítsak harcba. Ezeknek a feladata, hogy kiválóan felszerelve és kiképezve megvédelmezzék népünk szabadságát és jövőjét. A következő három hónapban számtalan hadosztály vonul fel majd kívül és belül az arcvonalakra. A csatorna menti kikötőkben reménytelennek látszó helyeken már megmutatták a német férfiak, mit jelent a háborúban az időnyerés a nemzet harci erejének mozgósítása érdekében. Az a két hónap, amit a csatorna menti kikötők hős legénysége biztosított számunkra, nem múlt el eredménytelenül. A német nemzet ismét szilárdan áll talpán. Ezt maga az ellenség is igazolja. Tüneményről beszél, új német csodáról, hogy megmagyarázza népeinek, miért nem ért véget a háború, hanem csak most kezdődik. Azt hitte, hogy úgy bánhat el velünk, mint az olaszokkal, románokkal, bolgárokkal és finnekkel. Csakhogy mi sem lelkileg, sem anyagilag nem senyvedtünk el.

Szándékosan itt Berlinben hirdettem ki az első önkéntes jelentkezést a Volkssturmra. A birodalmi főváros férfiai százezrével jelentkeztek. Ilyen néptől sohasem lehet elvárni, hogy vezetői leteszik a fegyvert és megadjuk magukat. Szó sem lehet arról, – folytatta Goebbels dr. – hogy a berlini férfiakat fegyvertelenül állítsuk szembe az ellenséggel. Ellenkezőleg, arra fogok törekedni, hogy a berlini Volkssturm olyan kiképzést és felszerelést kapjon, hogy ha az eljövendő hónapokban egyszer az arcvonal valamely szakaszán válság állna be, bármikor harcba vethessük a berlini Volkssturm három vagy öt vagy húsz ezredét. A Landsturm egykor kaszákkal és cséphadarókkal szállt síkra, ma könnyű és nehéz géppuskákkal, páncélököllel és páncéltörőkkel vonul fel. A bolsevisták már megszerezték Kelet-Poroszországban az első tapasztalatokat, hamarosan az angolok és amerikaiak is kénytelenek lesznek megmásítani a Volkssturmmal szemben táplált előítéleteiket.

Egyáltalán nem az a benyomásom, mintha az előttem állók nyomorékok lennének. Ellenkezőleg, a Berlin terein összegyűlt százezrek mind olyan férfiak, akik tudják, hogy mit akarnak, és sohasem volnának kaphatók arra, hogy hazájukat eladják az ellenségnek. Képtelen a feltevés, hogy belemenjünk ellenségeink gyűlölködő megsemmisítő terveibe. A világtörténelem igazságos, bár ítélete néha sokáig várat magára. Gyakran igazságtalannak látszik ugyan, de valójában magasabb rendű igazságszolgáltatásról van szó. Ebben a háborúban is megtettük kötelességünket. Egyetlen nép sem védelmezte hozzánk hasonlóan az emberiség és a civilizáció eszményeit. Egyetlen más nép sem érdemelte ki nálunk jobban a győzelmet. Hősi japán szövetségesünkkel együtt most a háború utolsó menetére készülünk fel. Az angol miniszterelnök mondotta éppen két nappal ezelőtt, hogy az utolsó menet lesz a döntő, és most erre került a sor. Ezt az utolsó menetet kell megnyernünk, ha lehet, végső erőnk megfeszítésével.