Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Napjainkban a globalizmus legfőbb hatásaként az egész világot általános és egyre növekvő degeneráltság jellemzi, amelytől senki sem tud elmenekülni.

A globalizmus a kommunikáció felgyorsulása és a távolságok lecsökkentése a technikai haladás révén.

Megszüntetni minden határt, korlátot, különbözőséget és egyediséget, összezagyválni a korábban szétválasztott lényeket és kultúrákat hibrid, gnóm és androgün új formákba – ez a kozmopolita „világelit” forszírozta monolitikus világrend lényege. Ha az egypólusú atlantista projekt győz, ha a degeneráltság teljesen elhatalmasodik, ez minden egyedi civilizációs forma eltűnését fogja eredményezni.

A civilizációk összedőlésének tanulmányozása, az ún. kollapszológia a folyamat hét stádiumaként megkülönböztet pénzügyi, kereskedelmi, politikai, társadalmi, kulturális, pszichológiai és kognitív összeomlást. A liberális Nyugaton a 70-es évek óta szemmel látható egyfajta pszichológiai összeomlás, amely az elmebetegségek robbanásszerű elburjánzásában nyilvánul meg. Mára ez a folyamat a végső stádiumába lépett, aminek kórtüneteként az általános megítélésben eltörölték a határt a normális és az abnormális (patologikus) között egyfajta intézményesített relativizmus javára, sőt az így létrejött új értékhierarchiában az abnormálist egyenesen a normális fölé helyezik.

A történelem folyamán a szociális normát, a követendő szabályt mindig és mindenhol a többségi konszenzus határozta meg, és mindenkinek alkalmazkodnia kellett hozzá, mert a közösség érdekeit előnyben részesítették az egyén szeszélyeivel szemben. A liberalizmus előbb megdöntötte a többségi konszenzusnak ezt az egyensúlyát, az egyén és a kisebbségek elnyomásaként interpretálva azt, majd megfordította a normális meghatározását. Manapság már ott tartunk, hogy többé nincs az egyénekre és kisebbségekre kényszerített normatív szabály, minden egyénnek, minden kisebbségnek joga van emancipálódni és meghatározni a saját normáját, a többségnek pedig el kell fogadnia ezt az új játékszabályt, vagyis azt, hogy minden kisebbség a saját játékszabályait követheti. Sőt mi több, egyre inkább az válik normává, ami leginkább eltávolodik a többségi konszenzustól: a kivétel, a transzgresszív (minden határt megsértő), a deviáns. Nyilvánvaló, hogy egy egyszerre centrifugális és entropikus rendszer nem működhet a végtelenségig, és a politikai korrektség csak súlyosbítja az állapotát. Az egyenlőség, a tolerancia, a különbözőség (diverzitás) nevében és ezekkel visszaélve állami és magánlobbik szisztematikusan felértékelnek és privilegizálnak mindent, ami kisebbségi, beleértve az olyan mentális patológiákat is, mint a különböző szenvedélybetegségek, a transzszexualizmus és mindenféle identitászavar. Ily módon a mentális zavarok életválasztásokká válnak, amelyeket a normális többségnek meg kell tanulnia tisztelni, sőt a pozitív diszkrimináció által hovatovább ezekből lesz a társadalmi etalon. A homoszexualitás például, amelynek a magánszférában kellett volna maradnia, mára értékké, sőt büszkeséggé nemesült a közszférában. Mintha a nyugati társadalmak tragikus demográfiai válsága, rohamos elnőiesedése, a bevándorlással és az iszlám macsó mentalitásával szembeni defetizmusa törvényszerűen vezetett volna a férfi- és női homoszexualitás dicsőítéséhez.

Nem csoda, hogy az értékek eme nietzschei, sőt már inkább foucault-i értelemben vett átértékelése (Umwertung), eme civilizációs értékválság drámai következményeként egyre többen viselkednek abnormálisan, ez pedig azt a benyomást kelti, hogy egyre több a futóbolond. Nyilvánvalóan nem mindenki őrült meg elmekórtani értelemben, de a logikus gondolkodásra való képesség eltűnőben van, a hosszabb távú koncentrációs készség pedig hanyatlik. A figyelemhiány és a hiperaktivitás-zavar (ADHD) a társadalom egyre szélesebb rétegeit, főleg a fiatalabb korosztályokat sújtó civilizációs ártalom. Ezért beszélhetünk kognitív összeomlásról is a pszichológiai összeomlással párhuzamosan. A racionális gondolkodást maga alá temette a hedonizmus praxisa, az erős érzelmek toxikomán hajszolása, az impulzivitás, a túlérzékenység, a narcizmus, az érzelmi éretlenség és a mediatikus virtualitásba való menekülés (ez utóbbi egyik megnyilvánulási formája a fiatal korosztályok körében szinte már járványos méreteket öltő debil videójáték-mánia). A Guy Debord-féle „látványtársadalom” elhatalmasodásával teret veszít az írott és a beszélt nyelv tudása és gyakorlása egyaránt. Meredeken zuhan a nyugati emberiség intellektuális kapacitása a hatalom ezoterikus legfelsőbb szintjén is, amely már távolról sem meritokrácia, hanem sokkal inkább idiokrácia címeres kreténekből, akik a jelek szerint képtelenek felfogni, hogy a káosz általi kormányzásuk (ordo ab chao) végeredményben számukra is fatális lesz, csupán idő kérdése az egész.

A nyugati parlamentáris demokráciák azzal, hogy a többségi szavazóbázisuk nyílt vagy hallgatólagos rosszallása dacára szisztematikusan bátorítják és támogatják szinte az összes etnikai, vallási és nemi kisebbség „önmegvalósítását” az esetleges devianciáikkal együtt is, egyre törékenyebbé, kaotikusabbá, konfliktusosabbá teszik a társadalmat, vagyis saját létalapjukat és uralmi bázisukat. Lassan anarchiá­ba süllyed a társadalmi piramis minden szintje kivétel nélkül, miközben folyamatosan romlik a közbiztonság a rendszer legfőbb haszonélvezőinek és buzgó kollaboránsainak számító boomer-burzsoázia lakónegyedeiben is, nyilvánvaló összefüggésben a nyugati országokat sújtó harmadik világbeli népességcserés gyarmatosítás elapadhatatlannak látszó hullámaival. Nem is lehet másként, hiszen a nyugati elme teljes „megzakkanása” természetszerűleg kihat az értékmegőrzés és önvédelem ösztönére is, természetellenes és öngyilkos politikai választásokat eredményezve. A rendszer nemcsak hogy meg­őrült, de ráadásul büszke is az őrültségére, erénynek tartva azt. Ámokfutásában egy robbanóanyaggal megrakott vonatra hasonlít, amely eloltott lámpákkal robog a vaksötét éjszakában végzete felé.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Ilaria Salis, az olasz útonálló antifa terrorista a másfél perces felvételen egy fotelben ül, hangsúlyozza, hogy házi őrizetben van, és megmutatja a bokáján elhelyezett elektronikus nyomkövetőt.

Dr. Bárdossy László Szombathelyen született 1890. december 10-én, római katolikus vallású kisnemesi, hivatalnoki családból.

Százezres halálkvóták túlteljesítésében versengtek a Sztálin kegyeiért remegő parancsnokok, amikor a paranoia új szintre lépett a Szovjetunióban.

A német belügyminisztérium közölte, hogy betiltott egy „szélsőjobboldali, rasszista csoportosulást, amely arról ismert, hogy gyerekek és fiatalok körében terjeszti antidemokratikus eszméit”.

Joachim (Jochen) Peiper 1915. január 30-án született Berlinben. Apja is katonaként élte le az életét, igy a fiatal Jochen a katonás életet hamar megtanulta.

1941. június 22-én kezdődött meg a Barbarossa hadművelet, a Német Birodalom harca a Szovjetunió ellen. A német Wehrmacht három hadseregcsoportja indított támadást, kötelékükben a németekkel szövetséges országok katonai egységeivel és önkéntes alakulatokkal.

Elmélyülő külső és belső konfliktusok, olyan súlyos társadalmi törésvonalak, melyet még Magyarország is megirigyelne, etnikai krízis, romló közbiztonság. Igen, ezek az Amerikai Egyesült Államok mindennapjai, de Joe Biden kormányának (már amennyiben elfogadjuk, hogy beszámítható és ő irányít) vannak fontosabb dolgai is, például a Nordic Resistance Movement (NRM) kriminalizálása.

Lezajlott tehát a szűk körű izraeli–palesztin fogolycsere, amelynek keretében Izrael „biztonsági okokból” bebörtönzött palesztin nőket és fiatalkorúakat bocsátott szabadon.

1945. május 9-én kényszerítették térdre a Szövetségesek a Nagynémet Birodalmat, azonban arról nem szokás beszélni, mi mindennel járt ez a győzelem.

Egyre aktívabb a kanadai határon túl az amerikai Goyim Defense League (Gój Védelmi Liga) nevű csoport, amely antiszemita felvilágosító anyagok terjesztését végzi a lakónegyedekben.

Másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Győri Törvényszék azt a 17 éves kapuvári diákot, aki  állítólag halállistát készített és egy „neonáci” jelzővel leírt internetes csoportban azt írta tavaly ősszel, hogy másnap megöli osztálytársát a származása miatt.

Adolf Hitler életének valószínűleg egyik legboldogabb pillanata az volt, amikor 1940. június 17-én reggel, a francia-belga határ közelében elhelyezett főhadiszállásán értesült a francia kormány fegyverszüneti kérelméről.

Gyászhírek és gyásztáviratok a gyászkeretes újságokban, sírva dolgozó munkásnők a hangulatjelentésekben, és az időjárás-jelentést is kiszorító rádióközvetítések.

Ismét nyilatkozott antifa erőszaktevő Ilaria Salis börtönben szerzett barátnője, Carmen Giorgio, hogy a magyar börtönállapotok „rémségeiről” beszéljen.

A 20. századi magyar történelem legsötétebb időszaka köthető Rákosi Mátyás nevéhez, aki hasonlóan a legtöbb kommunistához, a legmesszebbmenőkig álságosan élt.