Kövess minket -on és -en!

Egy idős amerikai zsidó férfi, Werner Meritz azt állítja, hogy ő és a csapata fogta el és kínozta meg Julius Streicher újságírót, Adolf Hitler barátját és bizalmasát egy ausztriai faluban 1945-ben.

(Háárec nyomán)

Meritz egy amerikai rádióműsornak nyilatkozva mondta el, hogy három napig egy istállóba zárva tartotta Streichert, akit le is vetkőztetett, és rá is vizelt a testére.

Werner Meritz németországi zsidó családból származik, és 1938-ban el is vitték a buchenwaldi munkatáborba. Onnan aztán három hónap után sikerült megszöknie, majd még a háború kitörése előtt az Egyesült Államokba ment.

Ott az amerikai hadsereg beválogatta egy titkos programba, aminek a lényege az volt, hogy német anyanyelvű európai emigránsokat használtak a foglyul ejtett németek kikérdezésére, hiszen ők jobban ismerték a helyi viszonyokat és a német kultúrát, így "jobban meg is értették a nácikat".

Meritz elmesélte ezt már 2006-ban is, amikor a Virginia állambeli Fort Hunt Park őrei felfedezték, hogy a világháború idején ott működött az amerikai hadsereg és a titkosszolgálat P.O. Box 1142. kódnevű titkos vallatóközpontja. Itt a többnyire zsidó vallatók több németet is át tudtak állítani az amerikaiak oldalára, itt sikerült meggyőzni például az átállásról Wernher von Braun rakétatudóst is, akinek később nagy szerepe lett a Holdra szállásban.

Werner Meritz viszont a háború végén kapott egy csapatot, mellyel Európába ment harcolni, és folytatni a németek vallatását.

Elmondása szerint Ausztriában sikerült foglyul ejtenie Julius Streichert. Streicher a zsidóellenes propaganda egyik legfőbb szervezője volt, szerkesztőként dolgozott a neves Der Stürmer című lapnál.

Meritz azt mondta, hogy bár az amerikaiak arra képezték ki, hogy a vallatásai során ne engedje felszínre törni magából az erőszakot, és inkább férkőzzön a foglyok bizalmába, Streicher elkapásakor "eltört benne valami". Levetkőztette a németet, és bezárta egy pajtába. A társaival közölte, hogy ez az ember most az ő foglya, és nagyon durva dolgokat fog tenni vele, mert „ez egy rendkívül gonosz náci”. Három napig tartotta ott, kényszerítve, hogy meztelenül aludjon a hideg földön, egy alkalommal pedig le is vizelte. Meritz Streicher egész testére vizelt, még az arcába is. Ez alatt a három nap alatt a foglyát kizárólag krumplihéjjal etette, amit szintén lehugyozott, mielőtt odaadta volna Streichernek.

Később Meritz átadta Streichert egy amerikai katonai rendőrségi osztagnak, hogy aztán hónapok múlva a társai halálra ítéljék Nürnbergben.

Az amerikai rádióműsorban nyilatkozó történész szerint igaz lehet Meritz beszámolója, a Julius Streicher elfogásáról készített katonai feljegyzések ugyanis nagyon hiányosak. És bár általában egy másik amerikai katonának tulajdonítják az újságíró elfogását, Meritznek tényleg volt lehetősége megtenni mindazt, amit állít.

Annyi biztos, hogy az amerikaiak fogták el az osztrák-német határ közelében lévő Waidring faluban. Julius Streicher először azt állította, hogy ő csak egy festő, aki semmit nem tud a politikáról, és álnevet mondott az amerikaiaknak, de néhány kérdés után megtört.

Nürnbergben Streicher rengeteget beszélt arról, hogy akik foglyul ejtették, rettenetesen bántak vele, miközben heréit teniszlabda méretűre verték, csikkeket nyomtak el a testén, beleköptek a szájába, arra kényszerítették, hogy a vécéből igyon, és hogy megcsókolja egy fekete katona lábát.

Kövess minket -on és -en!

A Kitörés túra és az utcai aktivizmus mellett az utóbbi években felépült a Becsület Napjának harmadik oszlopa. Ez a Körbezárt Idealizmus Konferencia, amely a kultúra felől ad erős támasztékot a magyar történelem legüldözöttebb megemlékezésének.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

Július 17-én elhunyt a Die Heimat - korábban NPD - legendás politikusa, Udo Voigt, akit a zsidó sajtó csak náci honatyának és Európa legfeketébb bárányának nevezett. Voidt rövid, de súlyos betegség után tért meg őseihez.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

Az 1980-as, 90-es évek voltak a futballmezek aranykorszaka, amikor a könnyű poliészterből készült trikók leváltották a kevésbé szellőző és nehéz pamutmezeket.

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

1951. május 21-én kezdődtek meg a kitelepítések Budapesten. A kommunista rendszer által nemkívánatosnak nyilvánított személyek ingatlanjait elkobozták, őket pedig kijelölt lakhelyre költöztették, ahol mezőgazdasági kényszermunkát kellett végezniük.

Összesen mintegy százan, főleg idős emberek vettek részt azon a rendezvényen, melynek célja a Budapest 80 évvel ezelőtti „felszabadítására” való megemlékezés volt.

Antiszemita aktivisták március 15-én megsemmisítették a szigetmonostori holokauszt-emlékművet.

Kommandósok gyűrűjében lépett ismételten a Fővárosi Törvényszék termébe Maja Trux hétfőn. Egy tanút hallgatott meg a bíróság, és videófelvételeket ismertettek az antifa támadások ügyében.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

A kanadai közszolgálati média (CBC) egy belső kormányzati jelentésre hivatkozva kongatja a vészharangot: eszerint az országban gombamód szaporodnak az úgynevezett „aktív klubok” (Active Clubs).

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

A The Base nevű nemzetközi nemzetiszocialista akciócsoport, amely az Egyesült Államokból ered, gyors ütemben építi újra globális és hazai hálózatát.