Kövess minket -on és -en!

Egy idős amerikai zsidó férfi, Werner Meritz azt állítja, hogy ő és a csapata fogta el és kínozta meg Julius Streicher újságírót, Adolf Hitler barátját és bizalmasát egy ausztriai faluban 1945-ben.

(Háárec nyomán)

Meritz egy amerikai rádióműsornak nyilatkozva mondta el, hogy három napig egy istállóba zárva tartotta Streichert, akit le is vetkőztetett, és rá is vizelt a testére.

Werner Meritz németországi zsidó családból származik, és 1938-ban el is vitték a buchenwaldi munkatáborba. Onnan aztán három hónap után sikerült megszöknie, majd még a háború kitörése előtt az Egyesült Államokba ment.

Ott az amerikai hadsereg beválogatta egy titkos programba, aminek a lényege az volt, hogy német anyanyelvű európai emigránsokat használtak a foglyul ejtett németek kikérdezésére, hiszen ők jobban ismerték a helyi viszonyokat és a német kultúrát, így "jobban meg is értették a nácikat".

Meritz elmesélte ezt már 2006-ban is, amikor a Virginia állambeli Fort Hunt Park őrei felfedezték, hogy a világháború idején ott működött az amerikai hadsereg és a titkosszolgálat P.O. Box 1142. kódnevű titkos vallatóközpontja. Itt a többnyire zsidó vallatók több németet is át tudtak állítani az amerikaiak oldalára, itt sikerült meggyőzni például az átállásról Wernher von Braun rakétatudóst is, akinek később nagy szerepe lett a Holdra szállásban.

Werner Meritz viszont a háború végén kapott egy csapatot, mellyel Európába ment harcolni, és folytatni a németek vallatását.

Elmondása szerint Ausztriában sikerült foglyul ejtenie Julius Streichert. Streicher a zsidóellenes propaganda egyik legfőbb szervezője volt, szerkesztőként dolgozott a neves Der Stürmer című lapnál.

Meritz azt mondta, hogy bár az amerikaiak arra képezték ki, hogy a vallatásai során ne engedje felszínre törni magából az erőszakot, és inkább férkőzzön a foglyok bizalmába, Streicher elkapásakor "eltört benne valami". Levetkőztette a németet, és bezárta egy pajtába. A társaival közölte, hogy ez az ember most az ő foglya, és nagyon durva dolgokat fog tenni vele, mert „ez egy rendkívül gonosz náci”. Három napig tartotta ott, kényszerítve, hogy meztelenül aludjon a hideg földön, egy alkalommal pedig le is vizelte. Meritz Streicher egész testére vizelt, még az arcába is. Ez alatt a három nap alatt a foglyát kizárólag krumplihéjjal etette, amit szintén lehugyozott, mielőtt odaadta volna Streichernek.

Később Meritz átadta Streichert egy amerikai katonai rendőrségi osztagnak, hogy aztán hónapok múlva a társai halálra ítéljék Nürnbergben.

Az amerikai rádióműsorban nyilatkozó történész szerint igaz lehet Meritz beszámolója, a Julius Streicher elfogásáról készített katonai feljegyzések ugyanis nagyon hiányosak. És bár általában egy másik amerikai katonának tulajdonítják az újságíró elfogását, Meritznek tényleg volt lehetősége megtenni mindazt, amit állít.

Annyi biztos, hogy az amerikaiak fogták el az osztrák-német határ közelében lévő Waidring faluban. Julius Streicher először azt állította, hogy ő csak egy festő, aki semmit nem tud a politikáról, és álnevet mondott az amerikaiaknak, de néhány kérdés után megtört.

Nürnbergben Streicher rengeteget beszélt arról, hogy akik foglyul ejtették, rettenetesen bántak vele, miközben heréit teniszlabda méretűre verték, csikkeket nyomtak el a testén, beleköptek a szájába, arra kényszerítették, hogy a vécéből igyon, és hogy megcsókolja egy fekete katona lábát.

Kövess minket -on és -en!

Gázában zavartalanul folytatódik a népirtás? Lépjünk tovább. Trump elsumákolja az Epstein-akták nyilvánosságra hozatalát? Felejtsük el az egészet. Cincinnatiban fehéreket lincselnek a négerek? Mindennapos eset, kit érdekel.

A német nacionalista zenekar, a Landser, korábban betiltott dala, a „Wacht an der Spree” kapcsán megint komoly hisztériát robbant ki Bajorországban.

Németország katonai erejét az első világháború után a győztes hatalmak szétzúzták. Már a weimari időkben elkezdődött az a folyamat, amely a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseinek áthágására törekedett.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

Egy alsó-ausztriai vendéglő április 20-án – Adolf Hitler születésnapján – felvette az étlapjára a diktátor egykori kedvenc ételét, a tojásos nokedlit. Az eset hatalmas botrányt kavart – írja a Heute.at.

Egy héttel ezelőtt Lyonban antifasiszták csoportosan halálra rugdostak egy 23 éves hazafias diákot, Quentin Deranque-t.

Az 1945. április 5-én zalai leventeként kezdődött amerikai, majd francia fogságom sok megaláztatással és szenvedéssel járt. Az amerikai őrök azzal fogadtak, hogy elszedték ékszereinket, óráinkat, gyűrűinket, kis vagyonkáinkat. 

A mai Németország nemzeti szocialista szellemben fölnevelkedett fiataljai talán el sem tudják képzelni azt a világot és azokat az állapotokat, amelyek abban az időben uralkodtak, amikor tort ült a német birodalomban a weimari szellem.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

A The Base nevű nemzetiszocialista akciócsoport újra aktivizálta magát az Egyesült Államokban, és paramilitáris kiképzőtáborokat hirdet – írja a brit The Guardian.

Az első világháborút követő nemzetközi megszorítások nem kedveztek, sőt hatalmas hátrányt jelentettek a magyar harckocsizás kialakulásának és fejlődésének.

Még sokan emlékszünk egy régi novemberi estére, melyen a telefondrót elhozta a hírt: a bajorországi Hitler-puccs leveretett.

A híres német orvos, Josef Mengele, svájci történészek szerint a második világháború után többször is az országban tartózkodhatott. Az akták ezt segíthetnek feltárni.

Amerika egy paródia, az ezredforduló óta már csak önmaga karikatúrája, szó szerint egy banánköztársaság. „Amikor megszületsz ebben a világban, kapsz egy jegyet a cirkuszba. Ha Amerikában születsz, az első sorban foglalhatsz helyet.” (George Carlin) 

A melbourne-i nemzetiszocialista Jacob Hersant elmondta: örül, hogy visszanyerte szabadságát, miután letöltötte egyhónapos börtönbüntetését „tiltott náci tisztelgés nyilvános bemutatása” miatt.