Kövess minket 
-on és 
-en!
Schleswig-Holsteinben töltöttük 1945 nyarát. Itt gyűjtötték össze az angol fogságba került többi magyar katonát és leventét is.
Az utóbbiak közül többeket magunkhoz vettünk. Hiradók is települtek a közelbe, akik megmaradt rádiójukon Budapestet is tudták fogni. Így értesülhettünk a vígasztalónak nem mondható hazai eseményekről.
A közöttünk lévő felvidékieket, délvidékieket – akik nem vallották magukat magyarnak – külön táborban gyűjtötték össze. Úgy értesültünk, hogy őket előbb szállították haza, mint minket...
A foglyok egy részét erdei munkára osztották be, némileg felemelt élelmiszer-fejadaggal. Voltak, akik tagjai lettek a táborőrségnek. Az angolok csak a kapuőrséget és a mozgó járőröket adták. A várpalotaiakat is beosztották az őrségbe. Sípot és karszalagot kaptunk. Feladatunk az lett volna, hogy szökést észlelve, síppal riasszuk az őrséget. Erre sohasem került sor. Egy ellenőrzésnél azonban kiderült, hogy 1000 fő hiányzik. Nagy botrány lett az ügyből, mert a viszszamaradtak felvették az elszököttek élelmét is.
Megszigorították az őrzést, megvonták a magyar őrségnek járó többletélelmet és a kimenőt a városba.
Nagyon sivár volt 1945 karácsonya. Mindössze egyetlen fenyőfa jelezte az ünnepet...
Barátommal, Stolz Ferivel 1946 január végén elhatároztuk, hogy a tél enyhülésekor megszökünk. Katonaköpenyünket befestettük barnára, átszabtuk, civil sapkát szereztünk, a barna angol bakancsot feketére kenettük. Március 6-án sötétedés után, térdig érő hóban, az átmetszett szögesdróton keresztül kiszöktünk a táborból. Az éjszakát egy közeli német katonakórház folyosóján töltöttük. Másnap villamossal átjutottunk Schweimbe, onnan vonattal az amerikai zónába, Münchenbe. Innen egy 9-én induló hadifogoly-szerelvénnyel Passaun, Bécsen át 13-án megérkeztünk Hegyeshalomba.
|
|
|
|
|
|
Március 17-én megkaptuk az igazolványt.
Dr. Horváth István – Budapest
HH 1994/8.
