Izrael kontra Irán: taktika az emberiség bőrére

Kövess minket -on és -en!

Izrael immár Libanont is támadja, de Irán mindenféle okokból (félelem, korrupció, zsarolás, gyilkosság, „stratégiai türelem”) nem fog határozottan beavatkozni.

Természetesen az egyik fő oka annak, hogy nem tud időben szembeszállni egy egzisztenciális fenyegetéssel valószínűleg az a tény, hogy a következő nagyobb hal (ebben az esetben Oroszország) erős nyomást gyakorol rá, hogy tartsa vissza a tüzet, abban a téves meggyőződésben, hogy ő (Oroszország) a konfrontáció elkerülése révén megakadályozhatja, hogy a tűzvész elérje őt is.

Ennek nem lesz jó vége. Ha egyszer már kiherélték a Hamászt és a Hezbollahot, akkor háborúra fogják kényszeríteni Iránt. Talán ezt a fázist az iráni legfelsőbb vezető meggyilkolása fogja „bejelenteni” (akit valahogy nem elég biztonságos helyre bújtattak). Izrael kész lesz bármilyen provokációra, hogy kikényszerítse ezt az eredményt. Amikor eljön az iráni háború, a következő nagyobb hal, Oroszország nem fog beavatkozni, ugyanazt a logikát alkalmazva, mint Irán tette előtte, és persze Kína, a legnagyobb hal, mellé fog állni, visszafogottságot tanácsolva. Amint az Oroszországi Föderáció vereséget szenved (ahogy elkerülhetetlenül be is következik, ha ezt a logikát követi), Kína bedobja a törülközőt, és megadja magát az amerikai–cionista tömbnek.

Úgy tűnik, az irániakat megbénítja Mohammad Zarif volt külügyminiszter opportunista frakciója, amely jelenleg Tel-Aviv és Washington segítségével valóságos államcsínyt hajt végre. Zarif az iráni külügyminisztériumot és a köztársasági elnökséget is irányítja fedőemberén, Peszeskjánon keresztül. Gondoskodik róla, hogy az izraeliek megszabadítsák őt az egyetlen ellenzéki erőtől, a Forradalmi Gárdától és külső szövetségeseitől. Cserébe Izrael a nyugati demokráciák és Irán közötti kapcsolatok tartós „normalizálását”, valamint tőkebeáramlást ígért neki. Netanjahu pontosan ezt mondta nemrég az irániaknak küldött üzenetében. „Döntsétek meg a rezsimet, hagyjatok fel a nukleáris programotokkal, és a (zsidó) tőke be fog áramlani.” Ez tehát a „szivárgás”, amellyel az izraeliek egymás után likvidálják Irán szövetségeseit. Nem kémek, hanem magának az iráni államnak az egyik frakciója, amely a tisztogatást alvállalkozásba adja Netanjahu hadseregének. A probléma az, hogy Zarif és áruló bandája az iráni burzsoázia nagy részének támogatását élvezi, amely a Nyugathoz való csatlakozásról álmodozik. Lehetetlen őket eltávolítani anélkül, hogy az az országban káoszt ne váltana ki.

Ha az aknamunkájuk sikerrel jár, akkor Oroszország hamarosan elveszíti Irán támogatását a NATO-val szemben. Ha Oroszország és Kína önmérsékletet javasol Iránnak, akkor tévednek, és nagy károkat okoznak Iránnak és végső soron önmaguknak is. Ha az iráni rezsimet megdöntik, akkor csak arra lehet következtetni, hogy Oroszország és Kína legfelsőbb köreibe is beszivárogtak a cionisták és az amerikai ügynökök. Izrael először lebombázta Gázát, de Irán nem bombázta Izraelt, mert Irán nem Gáza. Aztán Izrael bombázta Jement, de Irán nem bombázta Izraelt, mert Jemen nem Irán. Most Izrael bombázza Libanont, de Irán nem bombázza Izraelt, mert Libanon nem Irán. Aztán Izrael bombázni fogja Iránt, és nem fog maradni senki, aki bombázná Izraelt.

Van persze az éremnek egy másik oldala is. Amikor majd az arab és muszlim országok úgy döntenek, hogy összehangoltan lépnek fel Izrael ellen ahelyett, hogy elvárnák Irántól, hogy egyedül állja a sarat, miközben ők tétlenül nézik, akkor Irán is meg fogja tenni a magáét. De több mint egymilliárd muszlim van, és Iránnak nem kellene egyedül szembeszállnia a birodalommal és Izraellel, miközben Irak, amely egy síita arab ország, csak ül a hátsóján, engedelmeskedve az amerikai parancsoknak, hogy ne eszkalálódjon Izraellel, és Szíria, amely Izraellel határos és síita elnök vezeti, csak ül a hátsóján, engedelmeskedve az orosz parancsoknak, hogy ne eszkalálódjon Izraellel, és a libanoni kormány engedelmeskedik a nyugati parancsoknak, és elárulja a Hezbollahot. Hogyan is tehetne Irán bármi érdemlegest egyedül, miközben Törökország és Szaúd-Arábia egy ágyban van Izraellel? Igen, ennyit az iszlám „ummáról”, amely csak ül a hátsóján és nem tesz semmit, hogy meggátolja Izraelt hittársai könyörtelen lemészárlásában.

A muszlim világ teljes kudarca még szánalmasabb, mert miközben képtelen dzsihádot hirdetni a palesztin (és immár libanoni) muszlimok megmentése érdekében, addig a CIA és a Moszad mindig képes felhergelni egy csomó szalafista dzsihadistát, akik gondolkodás nélkül feláldozzák magukat bármilyen amerikai–cionista geopolitikai cél érdekében. Az is igaz persze, hogy az arabok fegyelmezetlenek és túlságosan fatalisták. Nincsenek meg a katonai fegyelemhez szükséges genetikai és kulturális értékeik, és hihetetlenül hajlamosak csak úgy hagyni, hogy megtörténjen, aminek szerintük meg kell történnie (insallah stb.). A muszlim világ nem a hozzáértő katonák tenyésztelepe. Egyszerűen nem az. Lehet, hogy Szaladin idejében az volt, de ma már nem az, és ezzel Izrael nagyon is tisztában van. Az egyik izraeli tábornok egyszer azt mondta, hogy Izrael katonai sikerének az a titka, hogy mindig is arabok ellen harcolt.

Irán ugyan nem arab ország, de az iszlám, úgy tűnik, neki sem használt, mentálisan és katonailag sem, máskülönben Izrael nem packázhatna vele évtizedek óta, lényegében zavartalanul likvidálva az atomtudósait és katonatisztjeit mindenhol, magában Iránban is. Mint egy rakás zombi, akik lépésben csoszognak, ha nem szedik össze magukat, lassanként az irániak is olyanok lesznek, mint az arabok, akiket már senki sem vesz komolyan, az izraeliek legkevésbé. Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy az Izrael–Irán-kötélhúzásban az egyik oldal igencsak eltaktikázza magát. Az USA és a NATO vagy Oroszország és Kína? Egyelőre nem világos. Immár az események megállíthatatlanul sodródnak egy fatális végkifejlet felé, amely az egész emberiség sorsát meg fogja határozni egy időre vagy talán örökre.

Kövess minket -on és -en!