Kövess minket 
-on és 
-en!
Világháborús megemlékezést tartottak a Gánt község közelében található Kápolnapusztán.
1945. március 16-án a Szovjetunió Vörös Hadseregében 2. ukrán front felderítő zászlóalja kivégezte a település felnőtt férfi lakosságát. Kápolnapuszta a Vértesben, Gánttól északra fekszik. A helybéliek 1944 végétől ki voltak téve a szovjet katonák fosztogatásainak, zaklatásainak, miközben a külvilágtól három hónapig teljesen el voltak zárva. Kápolnapuszta sorsa 1945. március 16-án pecsételődött meg.
A front már 1944 végén átszelte Fejér megye vonalát, rengeteg szenvedést okozva a lakosságnak. Az 1. magyar huszárhadosztály maradványai pont a Csákvár és Gánt közötti területre húzódtak a szovjet támadások elől, de sokáig nem tudtak ellenállni.
A vörösök hamarosan elfoglalták Székesfehérvárt, és vele együtt az egész megyét. A 2. ukrán front felderítő zászlóalja, miközben a megye északi része felé nyomult, elfoglalta Kápolnapusztát, és a visszaemlékezők szerint szinte minden férfit agyonlőttek. A legfiatalabb áldozat 15, a legidősebb több mint 70 éves volt.
Akik a borzalmakat túlélték, már nem kívánkoztak vissza, így a falu feledésbe is merült, egészen 1979-ig. Ekkor a „Másfélmillió Lépés Magyarországon” felvételei során Rockenbauer Pál és csapata interjút készített Kápolnapuszta egyetlen lakójával, Farkas Lászlóval. Három ház volt már csak itt ez idő tájt: az egyik a székesfehérvári pedagógusok kulcsosháza, a másik egy romos épület, a harmadik pedig az egyetlen lakott ház. Farkas László egymaga gazdálkodott, és havonta járt be Gántra vásárolni, illetve elhozni a postáját.
Az interjú után egy évvel azonban Farkas László meghalt, így mára a poros szekérút Gántról csak egy rétre, illetve egy romos házhoz visz. Az egykor gyógyhatásúként emlegetett Vörösmarty-forrásnak már csak a foglalata van meg, vize zavaros. A magyar katonák által egykoron kiépített árokrendszer maradványai még fellelhetők, akárcsak a falu temetője a kivégzettek sírjaival.
Az elhagyott házakat lebontották. Később az elnéptelenedett település egyik házában a Fejér Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala 1958-ban turistaházat rendezett be, a két helyiségében 18 ágy volt. 1980-ig egyedül 1 személy élt Kápolnán, ma már senki sem. Az utolsó megmaradt ház is lassan a földdel válik egyenlővé. Egyedül a temető lakói és a túlélők őrzik a falu borzalmas emlékeit.
A Vértesi Erdő Zrt. 2013-ban, a 68. évforduló alkalmából állított emléktáblát a településen. A társaság csákvári erdészetének igazgatója, Právetz Antal akkor elmondta, hogy az emléktáblán az édesapja, idősebb Právetz Antal egykori csákberényi erdész és több szemtanú visszaemlékezéséből összeállított történet olvasható, és látható rajta a falu korabeli képe, amelyre a házak mellé felírták az ott élők és az áldozatul esett emberek nevét.
|
|
|
|
|
|
A tragédiára 1993-ig semmi nem emlékeztetett, akkor a temetőben keresztet állítottak. A kereszt előtti emléktáblán a következő felirat olvasható: „Kápolnapuszta lakóinak és áldozatainak emlékére, a múlt örök tanulságaként. Utókor, emlékezz: háború, kitelepítés, halál.”
