Húszezer nemzetiszocialista New York közepén: Archív felvételek az 1939-es nagygyűlésről

Kövess minket -on és -en!

A néhány hónappal a II. világháború kitörése előtt, 1939. február 20-án megrendezett nagygyűlés a German American Bund nevű nemzetiszocialista szervezet tevékenységének csúcspontja volt.

A Madison Square Gardenben tartott rendezvényen 20 ezren hallgatták Fritz Julius Kuhnt, ahogy a New Dealt viccesen Jew Dealnek nevezi, az elnököt pedig úgy zsidózza, hogy Frank D. Rosenfeldként emlegette. A molinókon a horogkeresztek mellett George Washington óriási portréja látható, akit az amerikai nácik az "első fasisztaként" emlegettek.

.

Archívum

Az épület előtt antináci tüntetők vonultak fel, akik közül többen megpróbáltak bejutni az épületbe, és összecsaptak az ezt megakadályozó rendőrökkel.

Marshall Curry úgy döntött, hogy nem klasszikus dokumentumfilmet forgat az archív felvételekből, hanem mellőz mindenféle narrációt, és összevág egy 7 perces, feszes rövidfilmet. 

Kövess minket -on és -en!

Bár a kommunisták rémtettei közül a Magyar GULAG, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

Hans Baur altábornagy évtizedeken át komolyan kötődött Adolf Hitlerhez. Ő volt a magánpilótája, de a vezérkar több más, magas rangú tisztjét is rendszeresen szállította.

Csúrog, Zsablya, Temerin, Mozsor, Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve – Nagy-Magyarországhoz tartozó délvidéki települések. 1944 október végén magyar könnyel és magyar vérrel áztatott helységek: szerb partizánok által ártatlan magyarok ellen elkövetett tömeggyilkosságok színhelyei.

Ahol éltünk, a tél már október közepén beállt, az Okán április közepe táján indult meg a jégzajlás. Brigádunkat a zajlás megindulásakor a folyóhoz vezényelték, partőrök lettünk.

Egy vezető zsidó szupremácista szervezet arra szólította fel az ausztrál kormányt, hogy „azonnal lépjen”, miután egy nemzetiszocialista csoport vonult végig Melbourne belvárosán.

A Szálasi-kormánynak a Sándor palota sárga termében tartott utolsó minisztertanácsai már nyomasztó légkörben folytak le. A város szélén ott állt az ellenséges, politrukoktól agyontűzdelt Vörös Hadsereg és közben fenn a Várban minisztertanácsot tartottak.

Börtönbüntetésre ítéltek egy 48 éves magyar férfit, miután beismerte, hogy „szélsőséges jobboldali zenéket és anyagokat” birtokolt, illetve terjesztett az Egyesült Királyságban és Európa több országában.

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége az 1953. március 27-i rendeletével Sztálin halálát követően hivatalossá tette a Berija által előterjesztett amnesztiát, még senki sem sejtette, hogy ez a kegyelem majd másfél millió embert érint.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

1945 február közepén Európa szívét, Budapestet megfojtotta a szovjet-halál. Most itt ül velünk szemben egy akkori német ezredes, aki a Gellért-hegy és a Citadella utolsó parancsnoka volt.

Sokasodnak a viharfelhők az amerikai gazdaság fölött. Az utóbbi időben már többször is foglalkoztam a témával, amely azonban globális fontossága miatt egyáltalán nem lerágott csont.

A szovjet diktátor 1939 nyarán a hosszan elhúzódó háborút tartotta országa érdekének, és Adolf Hitler győzelmét sem tartotta túl veszélyesnek – már ha a Szovjetuniónak addig sikerül kimaradni.

A kisinyovi vasúti láger udvarán mukába indulásra sorakoztunk fel 1946 januárjában az egyik reggelen. Egyszer csak kiáll a munkaelosztó tiszt, és 6 fő jelentkezőt kér vágóhídi munkára.

1942. augusztus 29-én, mindössze kilenc hónapi fejlesztőmunka után vetették be először harctéri körülmények között a leningrádi fronton a német Henschel cég félelmetes nehézpáncélosát, a Panzerkampfwagen VI. Tigert, közismert nevén a Tigrist.

Napjaink „felvilágosult” nyugati demokráciáiban ugyanolyan megítélés alá esik a rasszizmus, mint az úgynevezett sötét középkorban az istentagadás, és csaknem azonos következményekkel is jár az eretnekre nézve (leszámítva a máglyát). 

1944. március 19-én a szövetséges Nagynémet Birodalom katonái bevonultak Magyarország területére, azonban ennek hosszú előzményei voltak.

Elmondhatom, hogy egy amerikai kisváros külvárosában nőttem fel, nem sok tapasztalatom volt a feketékről. Az átélt élmények csak arra a néhány esetre szorultak, amikor a tanteremben beszélgettem egy-két feketével az iskolába járó kevés közül.

Érdekes kérdés, de ezt így, ebben a formában nem szokták feltenni. Erről hivatalos kutatások, legalábbis amit nyilvánosságra hoznak, nincsenek.

A tömeges deportálások megindítása szervesen összefonódott a magyarországi szovjet hatalom kiépítésének szándékával, s abban a magyarországi kommunisták tettestársként működtek közre.

Milyen unalmas is lenne a britek élete, ha nem színesítenék kulturálisan szuperintelligens és módfelett civilizált bevándorlók a harmadik világból!

1945-től 1990-ig, kerek 45 éven át Magyarországnak a szovjet csapatok általi, 1944–1945-ös elfoglalását "felszabadítás" névvel illették az alsó-, közép- és felsőoktatásban.

A két világháború során a szemben álló felek előszeretettel bíztak meg négylábúakat is harci feladatokkal.

Újabban egyes zsidók is dezertálnának a fehérek táborából. Gil Steinlauf rabbi szerint miután „évtizedekig küzdöttek azért, hogy fehérek legyenek”, most fel kell adniuk a fehér kiváltságot, hogy harcoljanak a rasszizmus ellen. 

Történelmi példák egész sora bizonyítja, hogy a haladó erők mindig is számíthattak filantróp bankár elvtársaikra, ha különböző nemes ügyek önzetlen és nagyvonalú anyagi támogatásáról volt szó.